Szülés közben rám szakad a verejték. Mégis újra és újra átélném ezt a spirituális csodát!
Kedves Olvasóim!
Amikor az első gyermekemet szültem, megemlítettem az egyébként imádott, istenítet szülés orvosomnak (Dr. Márkus László főorvos úr), hogy nem gondoltam, hogy ennyire fog fájni.
Erre ő válaszolt: “Ezért hívják szülési fájásnak és nem menstruációs görcsnek.”
A változás nagy meló, de megéri. Olyan, mint egy csodás szülés.
Walter Matthau magyar kiadása a főorvos, gyermekkori barátnőm ajánlotta, aki mindkét fiát nála szülte. És nekem az ő szava pontosan annyit ér, hogy vakon bíztam benne. Helyesen. A szülés is egy teljes ráhagyatkozás. A természetre, a szakemberre. Biztonságban éltem át kétszer is a csodát. És mindebben még segített a leendő férjem (júniustól kezdődik az életre szóló szerelmetes rabsága 2 legyártott koszorúslány után), és a szülésznők fáradhatatlan profizmusa, szeretete.
Bennünket is körülölel a család,a szakemberek, a barátok. Hagyjuk nekik, hogy szeressenek bennünket, míg vajúdunk, változunk. Vagy kérjük tőlük.
Pontosan ilyen a változási munka: egy folyamat, amihez az egyik fél már nagyon ért, jó esetben szenvedéllyel űz. Akire érdemes hagyatkozni. Ez a teljes ráhagyatkozás. Félreértés ne essék. Ő nem megmondja a tutit. Hanem jól megtervezett és empatikusan rezdülő pillanatokban terelget. Társ, partner az úton. A természet útján. Mert a bennünk lévő változás elindul. Ha hagyjuk. És ha észrevesszük. Akkor már örül a lelkünk és kitavaszodik. Megy szinte magától minden. Persze, botlások, csetlések, visszaesések, kétségek lehetnek. Mint az anyáknál. De ezek kézbe vételét, belső kontrollját is könnyű szerrel elsajátíthatjuk.
Többek közt ezért más a visonyunk édesnyánkkal, mint apáinkkal. Minőségében, természetében. És ezt a szerepet nem szabad összekevergetni. Mert károkat okozhatunk.
Mert a folyamat egy tanulás. Bárki számára megszerezhető, begyakorolható, rutinizálható tudás. Fehozzuk a tudatunk szintjére a sejtéseket, az érzéseket, az ösztönöket, a vágyott és pontosan meghatározott célokat. Azt, hogy mit szeretnénk elérni és hogyan.
Ismét kaptam egy levelet egy klienstől. Hadd osszam meg Önökkel. Talán a gondolatai reményt nyújtanak és bátorságot adnak az első lépés megtételéhez: beismerjük, hogy tehetetlenné váltunk a függőségünkkel, a gondjainkkal szemben.
Istenem,
Adj lelki Békét
Annak elfogadására,
Amin változtatni nem tudok,
Bátorságot,
Hogy változtassak azon,
Amin tudok,
És Bölcsességet,
Hogy felismerjem a kettő
Közötti különbséget.
Zs. levele:
“Kedves Éva!
Pár hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy sírás nélkül tudok mesélni arról, amit anyuról pl. ma mondtam. /borgőz és cigaretta/.
Anya úgy nézett ki, mint egy lepukkant csöves. Amikor megláttam, már nem éreztem semmit, csak döbbenetet. De csak egy pillanatra.
Aztán elfogadtam a helyzetet. Nincs bennem semmi harag felé. Már nem gondolom, h meg kell nekem őt mentenem saját magától.Nem tudom hogyan és miként, de a konzultációs folyamat alatt a mély gyűlölet a szívemből, amit iránta éreztem, megbocsájthatatlan haragot, átfordult megértésbe és elfogadásba. Még így is át tudtam ölelni az én kis anyukámat, aki egyre inkább megy össze, teszi magát tönkre, és tőlem várja, hogy fényt vigyek az életébe. Valahogy azt érzem, van egy belső stabilitás, ami már nem hoz ki a sodromból, már nem tud “beszólni”.
Apán még gondolkodom, igazad van, ha levelet írok neki, anya is copy-ban lesz. Az a legfurcsább, hogy amíg otthon voltam röpke 2 órára, láttam közöttük végre ölelést.
Azt hiszem, ha ketten vannak otthon, jól elvannak és ez engem megnyugtat.
Régebben kihasználtak a férfiak, nem tudtam nemet mondani, de mostanra megtanultam, és azóta az élet ad is helyzeteket hogy gyakoroljam és minden pozitívan sül el. Megtanultam nem félni kitárulkozni, megmondani, hogy mit akarok és nem félek a reakciótól. Régen arra koncentráltam, vajon mit akar a másik hallani és nem azt, amit én gondolok.
Nem voltam önálló személyiség, de most egyre inkább tudom definiálni, milyen vagyok, ki vagyok, mi a jó nekem, mit akarok.
Kifejlődött az önbecsülésem, én nem becsültem magamat, nem tiszteltem magamat. Így engem sem, /férfiak/, de amióta ezt megtanultam, úgy érzem tisztelnek, és nőként, méltósággal kezelnek.
A célmeghatározásban gyenge vagyok, de ez a módszer sokat segít. Foglalkozom pszichológiával, most a Szerelem pszichológiája c. könyvet olvasom. Ez a laikusok első könyve ilyen területen, fura, mert pont az A…y (kitörölve az üzlet neve) üzletben találkoztam ezzel a könyvvel. Beleásom majd magam az egyre magvasabb, tudományos könyvekbe.
Mindezt azért írtam le, mert nem tudok kiragadni 1-1- konzultációt, az egész kezd egy kerek egésszé formálódni, most érik össze minden bennem.
Végre önálló felnőtt nő leszek. Nagyon várom.
és köszönöm :)!
Üdvözlettel,
Zs.”
Köszönöm!
Kívánok napsugaras tavaszt szeretettel: Bagi Éva