Sóvárgás, habitus, hajtóerő, kontrollvesztés
Vannak esetek, amikor vágyunk arra, hogy ránk törjön az érzés, az a megfoghatatlan erő, ami húz bennünket valahova, valamihez, valakihez. Vagy csak a semmibe… Ez időnként nagyon nem akar jönni és csak az apátia, a keresgélés, a tapogatózás, az egyhangúság kullog velünk. Vagy a depresszió. Aztán van olyan is, hogy egyszer csak összerakódunk, és sodornak bennünket a történések. Vagy szembe jön valaki és minden megváltozik úgy, de úgy! Akkor éppen teljesen mindegy a végkifejlet, mert az érzés, a Flow az Áramlás a boldogság a lényeg.
Olyan is van – legfőképp nőtársaimnál, hogy pontosan tudjuk, mit kívánunk éppen („éppen” a legrosszabbkor, mondjuk például fogyókúra közepén J madártejet, tonhalas szendvicset –nem fitti-fittit, hanem 3 nagy karéj vajas kenyéren, fél liter édes kakaóval. Mindezt éjjel 11-kor. És kiderül, hogy másnap beköszönt a minden hónapban ismerős nap. Vagy éppenséggel csak most, de azonnal savanyú uborkát-krumplipürével és juharsziruppal. Mert tombolnak a hormonok és az áldott anyaméhben egy emberke.
De lehetünk elemibbek is: éhesek vagyunk, vagy rettenetesen szomjasak. Ezek is hajtóerők. Vagy ha éppen úgy sikerül Vénusznak (vagy a Holdnak), az energiáinknak, a gyerekek altatásának, a szexi hálóingnek egybeseregleni és összerendeződni, hogy nagyon-de-nagyon értésére adjuk életünk párjának az esti programot. Mert délután óta dübörög a vérünkben szintén egyfajta vágy.
Olyan is van, hogy csak kiszakadnánk a természetzajos csend közepébe és harapnánk a Mecsek-oldalról dőlő virágszínt, az illatot, a frissen kaszált fű szagát.
Ezek mind-mind építőleg hatnak ránk, töltenek, előre visznek. (Még a fogyókúra bukták is… J)
És van olyan hajtóerő, aminek kontrollt kell szabnunk. Mert az életünkre, a lelki békénkre, a nyugalmunkra törnek. Megakadályozzák az egészséges életvitelt, a családi harmóniát, a beteljesedést és a kiteljesedést. Ilyenek lehetnek a szerfüggők józanodási időszakában a sóvárgások (mely drága sóvárgás-csökkentőkkel sem orvosolhatók), a nikotinéhség vagy a falási rohamok táplálkozási kontrollvesztőknél. De ilyenek a házasságtörők szexuálisan kielégítetlen vágyai, rohamai vagy a társfüggők fékezhetetlen „társat és önnön magát pusztító” machinái.
Hogyan lehet egyrészt különbséget tenni, másfelől megtanulni a belső kontrollt, hogy a pusztító sóvárgásnak ellent tudjunk állni? Hát, ebbe az utolsó 3 szóba most azonnal bele is kapaszkodnék. Mert nem ellenállni kell. Sokkal inkább használni! Mert valamiért keletkezett.
Az érzés majdhogynem ugyanabból az archaikus (ősi) agyi területről származik. Tehát, örömmel jelentem, hogy használhatjuk, fordíthatjuk jóra, építőre a kéretlen, pofátlan kígyót. És hogyan?
Először egy gyors tűzoltás, hölgyeim, uraim: nagyszerű szakmai társam, Juhász Vali szokta mondani: nyelvben az igazság. És a gyógyítás. Ne álljunk ellen a kísértésnek!!! Tompítsuk sújtását és aztán ragasszunk rá szárnyakat. Miről hadoválok? VENTILLÁLJUNK! Beszéljünk róla. Olyannal, aki érti (barát, társ, rokon, szakember … telefonközelben.) És utána, kezdjünk bele a már jól ismert építő szenvedélyünkbe. Amiről már sokat írtam és még fogok is. Mert eddigre, kedves olvasóim, ugye már mindenki talált magának „bogarat”?
A szenvedélyes ember mindig az is marad. Onnan ismerszik meg, hogy gyakran kérdezik tőle: „Honnan van Neked mindenre időd/energiád?”. Hát onnan, hogy valami nem egészen úgy működik ezeknek a csodabogaraknak a kazánjában, mint másoknak. És, ha megtanulják a maguk boldogságára használni, már nem is olyan átkos egy adomány!!!
Szép Adventelős napot kívánok számomra oly kedves, még talán nyűglődő szenvedéllyel telt embertársaim.
Szeretettel: Bagi Éva
