Hedvig, a Némó gömbhal…
Kaptam egy levelet Hedvigtől (természetesen a név művészi és karneváli), aki 5 hónapja keresett meg a Café szakértői oldalán levelével. Azóta dolgozunk együtt és meg szeretné osztani tapasztalatait. Abban bízva, hogy ezzel segít másoknak, de legalább is reményt nyújt:
“Hedvig vagyok, 28 éves és javuló állapotban lévő társfüggő.
2010 szeptemberéig szenvedélyes kapcsolat fűzött egy sikeres, dögös, menő, ám drogfüggő pasihoz, aki megalázott, megszégyenített és lelkileg napról napra meggyötört. Mivel felváltva éreztem vele kapcsolatban lángoló szerelmet és mély gyűlöletet, hajlamos voltam ezt a kapcsolatot „erős kémiának” definiálni és észre sem vettem, mit művel velem. Én magam is jó másfél évvel a kapcsolat kezdete után jöttem rá, ez valamilyen jellegű függőség lehet részemről.
Lángoló szerelmem bizonyítékaként én kerestem segítséget a rajongva imádott pasinak, Évára a Nők Lapja Cafén bukkantam rá a szenvedélyek szakértőjeként. Fájdalmas volt azzal szembesülnöm már az első írásbeli válasza során, hogy ebben a függőségi viszonyban én is szervesen részt veszek, mégpedig a pasim drogozását nagy elánnal támogató félként, holott úgy éreztem, pont az ellenkezőjeként viselkedem: a megmentője akarok lenni. Úgy gondolom, tájékozott vagyok, mégsem feltételeztem, hogy társfüggő lennék. Azt gondoltam, hogy a társfüggőség egy olyan állapot vagy tevékenység, amit a pasijukon csüngő bizonytalan nők csinálnak, vagy épp azok a csajok, akik minden este mással fekszenek le. Mindennek éreztem magam, csak épp bizonytalannak nem. Erős nőként aposztrofáltam magam, aki sikeres a munkában és népszerű az emberek között, megment kutyát, macskát, hajléktalant és drogos jó pasikat. Még büszke is voltam arra, hogy az önmegvalósításban élem mindennapjaimat, független vagyok és bőven elég, hogy a szerelmemmel heti 2 alkalommal találkozom csupán, nem leszek olyan, mint a „többi nő”, aki pasi után koslat, mert egyedül értéktelennek érzi magát. Szerettem és szeretek egyedül lenni, jól érzem magam a saját társaságomban. Azzal tisztában voltam, amíg egyedül nem vagyok boldog, mással sem lehetek az. Elvakított azonban egy definiálhatatlanul erős szerelem. Legalábbis azt hittem, hogy ez az.
Eszembe sem jutott, hogy olyan tipikus tüneteket mutatok, amelyek egy tökéletes társfüggő képét rajzolják meg. Ezzel második körben Éva társfüggő tesztje szembesített, majd az a közel 8 oldal, amelyben részletesen elolvashattam egy szakkönyv lapjain, mi jellemzi a társfüggőket. Napról napra vált világossá számomra az a fajta végtelen kétségbeesés, amelyet érzelmi szinten nem voltam hajlandó észrevenni, és amely áttolódott a testemre. Rengeteget betegeskedtem úgy, hogy heti négy alkalommal konditerembe jártam és valóban kielégítően táplálkoztam. Folyamatosan kellett szembesülnöm olyan dolgokkal, amelyeket korábban kényelmetlen volt észrevennem, idővel viszont eljutottam arra a pontra, hogy minél több szemetet, tragédianyomot szeretnék a felszínre hozni, amelyben egyébként verbálisan és fizikailag bántalmazott gyerekként gyakran volt részem. Éva következetesen, emberien vezeti a hozzá fordulókat, köztük engem is. Fontos kifejezés a „teljes ráhagyatkozás”. Amikor ugyanis az ember napi 3-4 órákat sír egy férfi miatt és fogalma sincs arról, mit kéne tenni, négykézláb mászik ki a konyhába a kétségbeesésben, mert két hete nem hív (!), akkor marad a teljes ráhagyatkozás… Évára, aki célorientáltan, személyiséghez illő játékos, érdekes, mégis lelkileg kemény feladatokkal visz ki abból a spirálból, amibe a társfüggő saját magát rántja bele. Szeretném hozzáfűzni, hogy én egyáltalán nem fogyasztok alkoholt, nem dohányzom és nem is drogozom. Pusztán az a fajta rajongás taszított bele ebbe a kétségbeesésbe, amit egy hihetetlenül dögös, de drogfüggő pasi iránt érzett már az ember lánya. Azért is volt szánalmas érzés ezzel szembesülnöm, mert azok közé a nők közé tartozom, aki látszólag sokat tesz magáért fizikailag és mentálisan. Önmegvalósítok, szakmailag építem magam és jó embernek is érzem magam. De előbb álltam le mások nyomorával foglalkozni, mint a saját sebeimet ápolni. A társfüggők egyik szembetűnő jellemzője, hogy minden fontosabb annál, minthogy a saját lelkükkel foglalkozzanak… igazán. Mert tele van a polcom pszichológiai, személyiségfejlesztő és ezoterikus könyvekkel. Ez csak a felszín kapirgálása.
Kemény 5 hónapon vagyok túl, visszaesésekkel. Ugyanis a drogfüggő volt pasim meg-meg jelenik. Mára van erőm nem felvenni a telefont és nem reagálni. Korábban indulatos bizonytalanság fogott el, manipulálni akartam, és két heti fejtörést okozott, vajon mit akart. Egyértelmű volt, szexelni. Ennyi.
Be kellett látnom, nem, ő nem fog megváltozni. Akiben nem él a vágy, hogy megmentsék, vagy megmentse önmagát, azon én sem tudok segíteni.
Az a fajta rajongó szerelem és az a fajta intenzív szexualitás, ami két sérült ember között bontakozhatott ki (egy bántalmazott gyermekkorral rendelkező lány és drogfüggő férfi között – ő idősebb nálam közel 7 évvel) egy totálisan beteg viszony, amelyből óriási fájdalmak árán ki tudtam szállni, mintha csak egy alkoholfüggő tette volna le a poharat. És ha belátjuk, amikor a földön fetrengtem, amikor vágyakoztam és majd megőrültem, miért nem hív, akkor a függőségem tárgya hiányzott. Mintha én is drogfüggő, nikotinista vagy épp alkoholfüggő lettem volna.
Szerencsére nem csak azzal kellett szembesülnöm, milyen fel nem dolgozott traumákat kell megoldanom, hanem nem feltétlenül nyilvánvaló erősségeimmel is. Ebben egy ún. MQ-teszt segített, amely a siker-hatékonyság vonalára is fókuszálva megmutatja azokat a erősségeket és lehetőségeket is, amelyekkel máshol nem szembesülnénk. A teszt tehát egyedi megoldásokat ad, más teszthez nem tudnám hasonlítani. Látens kincseimhez és a családomból felvett szokásaimhoz az élményönéletrajzom szolgált alapul: Éva speciális szempontokat ad meg, és a szempontok kapcsán kell kifejteni a véleményünket, múltbéli-jelen élménykincsünket. Az önéletrajzot Éva és kolléganője értékeli ki, ezt ún. kvalitatív elemzésnek hívják.
Történetemet társfüggőként azért szeretném másokkal is megosztani, mert amikor egy társfüggő rájön arra, hogy társfüggő, akkor automatikus észreveszi a sorstársait, és azt kell, hogy mondjam hölgyeim és uraim: rengetegen vagyunk.
Évának hálával tartozom, hogy egyáltalán idáig eljutottam. Még rengeteg dologban kell fejlődnöm, de már nem fetrengek a pasi után vágyakozva, teljesen tudatában vagyok a függőségemnek, és sikerrel nyakon tudom csípni magam az esetek 90%-ban, amikor egy negatív spirálba belekerülnék. Ez ugyanis egy betegség és nehezebb belőle kijönni, mint az alkoholizmusból. Ha Évára előbb találok, már előrébb is tartanék, de így kellett történnie. Kerestem más módszerek között, de egyik sem volt olyan jelentős hatású számomra, mint egy Évával való levelezés vagy beszélgetés.
Most arra törekszem, hogy a lehető legtöbb trutyit felhozzam az emlékezetem és a lelkem legmélyéről, folyamatosan építem le a konzultációkkal pl. a család vagy épp gyerekkori környezet által rám rakott tévhiteket, akadályozó szokásokat. Eddig is szabadnak éreztem magam, de az csak súrolta a mostani állapot alját. Most valóban szabad vagyok. Már tudok okosan játszani a határaimmal.
Szeretettel,
Hedvig”
Köszönöm: Bagi Éva
Oldal ajánlása emailben
X
Gyertyafény és kiegészítők pallérozzák téli maciba forduló hangulatunkat, humorunkat. Lassulunk, mert ez a természet rendje. És sajnos lassul az anyagcserénk is, mert ősemberasszony anyáink ilyenkor a barlangban nagyon vacogtak ám. Legnagyobb szerencsétlenségünkre örökségünk visszaköszön: pihe-puha zsírpárnácskák, renyhülő anyagcsere, D-vitamin-hiány, méreglerakódások emlékeztetnek bennünket köbüki származásunkra.
