A krízis márpedig jön – baj van!!!!???

Felhívott egy értelmiségi, két gyermekes, a negyvenes évei elején járó hölgy, hogy esetleg beszélhetnénk, találkozhatnánk-e. Előtte írt üzenetet, mert olvasta a blogjaimat. Napok teltek el, míg eljutott az írásig, majd megadtam a számom és kis idő múlva felhívott. Most gondolkodik, mert, mint kiderült, úgy nőttek fel a testvérével, hogy ha valaki szakemberhez fordul, az szégyen, nincs a családban senki, akivel megbeszélheti, az már szinte katasztrófa.

Én perverz módon járok évtizedek óta ilyen-olyan csoportba, segítői beszélgetésre, legyen az pszichodráma, realitás-kontroll, NLP, terápia, önismereti csoport, sajátélményes, kommunikációs. Egy szakember ismerősöm egy hosszabb nyári szünet után említette – neki is három gyermeke van –, már várja, hogy mehessen a „díványosához”. Heti kétszer! Ez nekem már a luxus kategória lenne. Van, akinek kötelező. A szakembereknek. Szupervíziónak hívják. Jobb esetben fizeti a munkahely, jobb esetben egyéni és csapatos is létezik. Nagyon borsos. Nem véletlenül.

De mi a helyzet a „földi halandókkal”? Azokkal az emberekkel, akikből egy van és a saját bőrükben battyogják végig az életet. Másokkal, akik szintén a saját bőrükből és időnként értelmezhetetlen reakcióikból, érzéseikből kukucskálnak kifelé – vagy fordulnak már csak befelé.

Nos, az életben történnek események. Melyek az eddigi tapasztalásaink, tanulásaink alapján bizonyos érzéseket, majd viselkedéseket, cselekedeteket váltanak ki belőlünk. Rossz hírem van. Esemény mindig akad! A kutatásaim során említette a főnököm, ha „nincs eredmény”, az is eredmény. Tehát, ha nincs esemény, az is esemény. Van akit ez megnyugtat. Kiszállhat egy kicsit a világ forgásából. Van, akit ez megijeszt, mások depresszióba esnek, a munkamániások komoly elvonási tüneteket hordoznak egy „kellemes, hosszabb” családi vakáció közben. Miért reagálunk valamire annyiféleképpen, ahányan vagyunk? Mert a batyunk mással van tele. És sokszor egy lehetőség fekete dobozként növekszik előttünk. Amibe nem merünk egyedül belépni és már kórosan szorongunk. Van, akinek a lehetőség egyszerűen „nem jön”.

  Kép: Ott most jobb? Gyere, együtt visszamászunk, és megsimogatjuk azt a vadállatot!

Azt nagyon fontos megértenünk, hogy egyfelől az életeseményre adott reakciónk oka nem mi vagyunk. Számos lehet. Annak sem, ha nem vagyunk teljeskörűen felvértezve arra, mit is tegyünk. Sem a belső világunk, sem a külső. Igen, valóban léteznek emberek, akiknek megadatott, hogy úgy cseperedjenek fel, olyan világot építsenek maguk köré, melyben a fejlődési potenciálok szépen egymásra épülhettek, ezáltal védőfaktorokkal rendelkeznek. Szinte bármikor, szinte bármire. Ezek lehetnek belső sáncok, eszközök, de lehetnek a környezetből jövő támogatások is. Van, amit könnyebben, van, amit nehezebben pótolunk. Van, amit soha. Például egy nem létező édesanyát, édesapát. Vagy egy biztonságos, fejlődésre lehetőséget nyújtó gyermekkort. Vagy nem törölhetünk ki egy abúzuseseményt.

Kép: Bántalmazott gyermekkor

Dolgozhatunk ezekkel az előtörténetekkel. A krízis csak egy tünet, a kiváltó esemény nem feltétlenül az ok.

Mostanában olyan hölgyek vagy párok találnak meg, akik a gyermekáldástól vagy a házasságtól rettegnek. Vagy egy új munkahelyváltástól. Esetleg attól, hogy végre szabadok lehetnek, vállalkozást indíthatnak. (Ezt mondjuk értem, de már sok-sok tapasztalattal tudok segíteni az indulásban! Hajrá anyukák! Hajrá apukák!)

A krízis jelentése (görög szó) válság, vagy fordulat. Éljünk az utóbbival! A pörgés, az irányváltoztatás még a gyermekeknél is fontos fejlődési élmény! A vesztibuláris, egyensúlyérzékelő rendszer tornája, ha úgy tetszik. A normál krízis pedig az életeseménnyel együtt járó krízis.

Minden egyszerre ment tönkre az otthonunkban és épp a hitelt próbáljuk törleszteni? Vagy kirepült a felnőttnek még egyáltalán nem mondható gyermekünk (hisz nem is eszik önállóan, mosni meg pláne nem képes, csekkekről meg még nem is hallott, Jesszus!!!). Vagy éppen berepült a gyerek? Ezt a poént egy pedagógiai képzésen levő fiú hallgatóm sütötte el, nagy derültséget okozva. De van, hogy ettől is széthull a magabiztos miliő. Párkapcsolatunk lesz? Még nem volt soha? Vagy ez a negyvenedik? Nem tudom bekötni a cipőmet, mert úgy elhíztam az elmúlt 10 évben, hogy csuda?! Pedig minden évben csak 2 kiló ugrott fel, amióta termékmenedzser vagyok. Bakker! Hogy nézek ki? Hol van a nő, aki voltam? Hol a tüzes bika, aki akkor megfogta a szerencse csillagát? Autóm lett, öltönyeim, munkatársaim, csillogó, tisztes és értéket képviselő vállalati környezetben dolgozhatok. És alig tudok felkelni, elaludni, az edzéstől lever a víz, egyébként is állandóan izzadok.

Kép: A társfüggőség magától nem ereszt! Ez egy betegség, de van kiút!

Lehet, hogy néhány hónapot rá kell szánni arra, hogy kifésüljük a kontrollt vesztett állapotunkat, kicsit több, hogy a függőségeinket. Viselkedési, vagy társfüggő vagyok? Vagy alkoholisták voltak a szüleim és nem is tudok arról, hogy honnan jönnek ezek a számomra is meglepő és kínos, sokszor felzaklató viselkedési mintáim?

Kép: A társfüggőség mérgező és a mélyben gyökeredzik.

Kibogozzuk, hívjon bizalommal.

Szeretettel kívánok áldott elcsendesedést elhunyt szeretteinkre gondolva, meghitt családi együttléteket ezekre a napokra.

dr. Bagi Éva Eszter

+36302208392

Rendelés előre egyeztetett időpontban.

Budapest Napszikra Életvezetési és Terápiás Stúdió

(FB-oldal)

Dunakeszi Egészség Spektrum

Konzultáció a Köröndnél: Sárga szoba – Zsanett barátnője

Írtam már Zsanettről korábban, még az NLCafén, de sajnos azoknak a blogoknak nagy része törlődött a Válaszkereső létrejöttével. Még kb. 8 éve járt hozzám konzultációra a Sárga szobába (A Napszikra Stúdióba Budapesten, a Bajnok utcába, közel a Kodály köröndhöz). Azóta sok-sok minden történt. Vele is, velem is. Például az, hogy megkeresett egy barátnője. Akkor, amikor egy-két éve jelentkezett az üzletkisasszony (nem asszony még, fiatal, karrierpályája szép ívének elején tart, tehát nem a küszöbén), még nem jutottunk a találkozóig. Érnie kellett a kérdéseinek. És egyszer csak összehozta lelkében, fejében az elhatározást és belekezdtünk a közös munkába. Eleinte Dunakeszin. Sokan azt gondolják, hogy a világ vége, pedig leginkább a Dunakanyar Régió szíve.

Kép: Őszben merengve

De nem is ez a lényeg. Nevezzük Evelinnek a hölgyet. Belibbent, sugárzott és közben időnként megállt, elmerengett vagy az eltört mécsesét mentettük meg. Mert szép darab az a mécses, értéket képvisel. 

Váltottam budapesti helyszínt néhány évre, majd visszatértem a Napszikra Stúdióba. Körbevezettem Evelint. Beléptünk a Sárga Szobába – itt minden helyiségnek külön színe van, nem, hiába, hisz színterapeuta a tulajdonos. Megmutattam a Lila Szobát és a Barnát, ami akkor üres volt, de a konzultáció végén be tudtunk menni a kedvencembe. A sárgába. Misztikus, fűszeres, kicsit indiai, tüzes, de naplementés is. Kicsipici, zegzugos, hangulatos. És eszembe jutott, hogy megemlítsem, a barátnője is anno ide járt, Zsanett. Evelin felkapta a tekintetét, révedve mosolygott és annyit jegyzett meg, hogy Zsanett szerint itt és nálam változott meg gyökeresen az élete.

Jók az ilyen visszajelzések. Evelin ezentúl ebbe a szobába szeretne járni. Bár, megjegyzem, először a Barnát választotta, majd kialakul.

Szeretem firtatni a sors és Isten útjait. Megpróbálom megfejteni vagy megérteni, kit, mikor és milyen eseményeket, jeleket hordoz elém a nap. Vagy az események láncolata. És van, hogy évek múltán áll össze bennem egy sejtés. Egy teljességérzés. Egy „gömbölyű” történet.

A Napszikrába babával jártam rendszeresebben annak idején. Általában konzultáció előtt megérkezett a férjem, overálban átadtam a gyermeket, mentek haza és én magamra-magunkra csukhattam az ajtót, hogy utazzunk a történeteinkkel. Azután elhívtak egy orvosi rendelőbe, alakultak a dolgaink.

Dusza Tibor: Az Andrássy út ősszel

Most, mint említettem, egy ötlettől vezérelten visszatértem a stúdióhoz, mert nagyon színesedett a palettám. Megnyitottam Dunakeszin az Egészség Spekrumot és Budapesten is vágytam vissza a régi, beszélgetős, otthonos milliőre.

Szeretem az Andrássy utat és a környékét. Mindig azt érzem, annyi mindent mesélnének a fák, a házak, a lakások. Egyébként most tudtam meg, hogy egyes részei már 250 évesek! Emberi történeteket írni mindenhol jó. Esetleg sorsot fordító vagy tovalendítő irányba fordulni ilyen helyeken érdemes. Mint a Duna-kanyarja vagy a magyarok Andrássy útja, ami a világörökség része. Minden, amiről konzultálunk – még gyakran nem gondolják át a konzultációban részt vevők, de gyermekeik történetének a része is lesz.

Ismerős arcok: Andrássy út

A rozsdabarna, sárga, vörös őszben jó elcsendesedni, leltárt készíteni és elmerengni azon, hogyan tovább.

Szép őszi szüntet kívánok Mindenkinek szeretettel!

Dr. Bagi Éva Eszter

+36302208392

 

Crochet, vintage és hecsedli a minimálba! Avagy a határtalan boldogulások tragikomikája

Akik ismernek, pontosan tudják, hogy a horgolás szerelmese vagyok. Meg a kézműves élelmiszereké, a vitorlázásé, az őszé, a tanulásé, a falmászásé. És sorolhatnám. Ezek mind azok a szabad pillanatok az életemben, ahol kötetlen maradhatok. Szabad, jó életérzéssel. A majdnem legjobbal. Mert, ugye, sorolhatnám a legjobbakat, de ez most nem az organikus toplista köré szerveződő blogozás. Bizony, egy életérzés a szárnyalás, az épülés, az alkotás öröme. És meg is hálálja a tevékenység adta örömérzet magát. Gyógyít, egyben tart, ápol és szépít. Kívül, belül.

A horgolás egy véget nem érő utazás

Nemrég egy filmet láttam egyfajta szerelem-megélésről. Egy olyan lányról, aki határtalanul érezni akarta a pillanatot, a történéseket! Bármiféle keret nélkül. És azon a szűk mezsgyén táncoltatta az érzéseimet, ahol már nekem is keményen kellett kapaszkodnom, hogy el tudjam határozni, belefér-e a világomba az ő ily mértékű szabadsága vagy sem. A függetlensége mástól, a férfitól, akivel ki- és megélte élete 500 napját és aztán kilépett a kapcsolatból. Tovább állt. Maga mögött hagyva egy (egyik cikk szerint) “kiforratlan” fiút. A cikk szinte azt is írja, hogy ez a lány maga a személyiségfejlődés csúcsa! Igen, az 500 nap nyárra gondolok.

Film: 500 nap nyár

Érdemes megnézni. Azért is, mert lépten-nyomon belebotlok a mostani, karrierjük elején élő generáció hitetlenkedésébe, mélyrepülésébe. Oly mértékben szeretnének eltűnni a boldogságok, gyönyörök süllyesztőjében érintetlenül, szabadon maradva, amennyire csak lehetséges. És amikor a lelkük is óhatatlanul bevonódik, majdnem megfulladnak. Szerelmet szeretnének kötöttségek nélkül. Jó munkahelyet, egyetemet, lehetőségeket, felelősség nélkül. Természetesen jogokkal. Igazi nőt 3 gyerekkel, igazi férfit egzisztenciával -vagy legalább is elit szülőkkel, pedigrével, de elvárások nélkül. Kapcsolatot nehézségektől mentesen. Előadást, előadót (azt kevésbé), készen sült jegyzettel, számonkérés nélkül. Homeoffice-t. Munkába nem bejárni, de a bulikon együtt lógni a kollégákkal. Véletlenül sem a társukkal. Mert milyen snassz lenne közös programokra összetapadva, párként járni. Hol a függetlenség?

“Igenis létezik férfi-nő barátság!”. Olyannyira, hogy észre sem vesszük, a társunk épp milyen szinten járat le bennünket, annyira “barátkozik” az ellenkező nemű “haverjával”.

A szerelemről kapott (véletlenül sem alkotott) képük összetörésébe aztán vagy beleroppannak vagy mérlegelés, tapasztalás nélkül suhannak a következő menetbe.  A párkapcsolati buktatókba. A döntéshelyzetbe, hogy mást diktál az ösztönük és mást a vágyaik. Merőben mást! Elköteleződni nem mernek. Rettegnek attól, hogy mennyi választási lehetőségük van még. Csapongani meg már fáradtak. Kiégtek. A lányok 40 évesen lesznek édesanyák, a fiúk meg jó esetben 50. De még mindig nagyobb eséllyel “döntöttek”, alaposan megfontolták a nagy lépést!

Vagy túl fiatalon – nagyszüleik ritmusában huszonévesen – élnének a támogatási lehetőségekkel, de még nincsenek “készen”, nem érkeztek meg a felnőtté válásra. A felelősségteljes anya-apa szerepre. A támogató társéra. Mert elmaradt a “beavatás”. A nővé, férfivá érés folyamata. A mai 20 éves lányok olyan komoly biológiai adottságokkal rendelkeznek, hogy Amazon törzsasszonyok lehetnének. De lehetőségük a felelősségteljes döntésre nincs. Nagy részüknek lehetetlenség lenne egzisztenciát teremteni, szüleik jobb esetben megszabadultak a válság okozta krachtól. Tanulni kell, harcolni a jobbnál-jobb itthoni vagy külföldi állásokért.

A biológiai és a szellemi óra másképp ketyeg. Én boldog vagyok, hogy 36 éves koromban megszülettek a gyermekeim. 36-40 éves korom között. De örültem volna, ha korábban érkeznek. Engem is elsodort az élet. Most örömmel nézem azokat a lányokat, barátnőimet, akiknek már 22 (!) éves nagylányuk van. Lehet, hogy nincs doktorátuszuk, de biztos megélik a gyermekük boldogulását. Én is mindent megteszek érte.

Gyakran beszélgetek, találkozok azokkal a fiatal lányokkal, fiúkkal, akik élnének a lehetőséggel, hogy korán összeházasodjanak, gyermekeik szülessenek, arra figyelmet fordítsanak testben, lélekben, szellemben úgy, hogy közben az életük se álljon meg. A karrier is vigye őket. Ha már az a jelentésének rendeltetése (carrier=szállító).

Boldog vagyok, mert ülések során át ki tudjuk dolgozni a tervet, a rákészülést, a párkapcsolati “jegyesoktatást”, és így bátrabban léphetnek egy korlátok közti nyugalmat nyújtó, egészséget adó biztonságos credoba.

2018. november 11-én lesz a Vintage Piac. Remélem, el tudok menni. Számomra itt többek közt találkozik a régmúlt a távoli jövővel. Harmóniában, szépségben, összecsiszolódva.

 

Szép őszi napokat kívánok szeretettel!

Bagi Éva Eszter

Egészségmentor, addiktológiai konzultáns

+36302208392

 

 

Ez a gyermek már a pocakjában kiröppent, messze szállt! Elhanyagolták és már nem sok esélye maradt…

Tekla időt adott magának. Egy kis időt, hogy a fennmaradó 60-70 teljes lehessen!

Krízisben levő felnőttekkel dolgozok. Olyan emberekkel, akik átmeneti kontrollt-vesztett állapotuk miatt nem képesek segítség nélkül tovább lépni a negatív spirálon, amiből kimásznának, csak nem képesek. Húzza lejjebb és lejjebb az örvény őket, és tehetetlenségükben még nagyobb bajt okoznak, mint az “normális”.

És itt is egy paradoxon. Ugyanis ez totálisan normális. Úgy is nevezik. Normál krízis. Életeseménnyel együtt járó krízis. Hát mi is jár velünk együtt kézen fogva? Jó hírem van! Szinte az összes történés, ami megesik velünk fogantatásunk pillanatától. Mondhatnám, már az özönvíztől, de most nem doktorira készülünk. A fogantatás, az embrionális időszak eseményei, a születés, a szobatisztaság, az evés, a nyugodt vagy nem nyugodt otthon légköre, a bölcsödébe szoktatás, az óvoda, iskola és még megannyi kihívás!

Nagy ugrásokkal megemlíthetnék néhány fontos “apróságot” ami, ha nem épül be a fejlődő élet során, az pótolandó -mint hiányzásnál a lecke- és megértendő, hogy a következő lépcsőfokot nehezebben érjük el. Ha egyáltalán. Ugyanis ezek egymásra épülnek. De azt egy következő blogban fejtem ki.

Ezen tudásom már addiktológiai tanulmányaim során is megerősítést kaptak, most azonban olyan szinten fixálódtak, hogy sem a londoni eső, sem a new-yorki szél nem viszi el! Miről is gondolkodunk mi most együtt? Hát arról, hogy egy gyermek, a fogantatása pillanatától kezdve igényli az óvó, féltő, értő, gondos figyelmet. Mert, ha lankadunk, vagy ráhagyunk, tájékozatlanok maradunk, abból bizony galiba lehet.

Kell a gyermeknek a figyelem, a korlát ahhoz, hogy szabad lehessen!

Kép forrása: https://www.whatsupfagans.com/are-free-range-kids-neglected/

 

Nem kúszott-mászott eleget? Semmi gond! Viszont milyen ügyesen áll már 7 hónaposan! Nem fordult még hátáról-hasára? Semmi gond. Majd az az idő is eljön! Nem tud egy lábon ugrálni? Nem atlétának neveljük! Vagy a számomra legnyilvánvalóbb és mindennapi: iskolaidőben 10-kor még kakukkol és játszik? Majd elfárad! Sok benne az energia!

Ők az abúzált gyermekek. Nem fizikális pofont kapnak. Nem molesztálja őket senki. Remélhetőleg. Ők a passzív agresszió áldozatai. Ők a szabadon nevelt gyermekek, akiknél a nemtörődömség, a lazaság okán a későbbiekben vissza nem fordítható vagy keservesen fejleszthető maradványtünetek miatt probléma lesz a tanulással, a beilleszkedéssel, a memóriával, a viselkedéssel. Úgy sok-sok mindennel.

Járt hozzám kríziskonzultációra egy nagyon csinos, talpraesett fiatal lány. Az első mondatban említett Tekla. (Nevezzük így, a neve jelentése: Isten dicsőségére!) A húszas éveinek végefelé, a harmincas elején járt. Kitartó, magabiztos, rövid-közép és hosszútávú tervekkel felvértezve. Elvégezte az egyetemet, megtalálta álmai hercegét (vagy a herceg csapott le rá), és elérkezettnek látszott az idő a családalapításra. És jött a pánik! A gúzsmanó. Ami megkötötte az addig szabad fiatal nő kezét-lábát, a tudatos agykérgi működése leblokkolt és átváltozott lárvává.

Nem értette azt, hogyan keveredett a harmóniából hirtelen alvászavarba, szétesett a mindennapi rutinja, a mosolya, az evése. Paranoiás tünetei lettek, annak sem tudott örülni, aminek eddig. Felépítette önmagát és mégis mindenben hibát talált. Miért? Mert egy fekete doboz ajtajánál álldogált. Kialakított egy olyan világot, amit már nem tud másolni az édesanyjáéról. Ahhoz a hozott rutin most nem segít. (Majd később.) Mumusai közé tartoztak ilyen felvetések: Örökre vége teljességgel az ingatlanértékesítésnek? A motorozásnak? A lovaglásnak? Kialvatlan lesz, a gyerek ott fog visítani, és ő bezárt ajtók mögött játszhat tökéletes feleséget, nagy magyar anyát?

Bizony, a rémképzetei felette tornyosultak és olyan súllyal nehezedtek rá, hogy összeroppant. Ráadásul egy olyan példával is szembetalálta magát, ami megerősítette a félelmeit. A barátnője nem hagyott fel a munkájával.Vitte az irodába a gyermeket, volt pénze bébiszitterre, vigyáztak arra a kicsire a nagyszülők, az apa, akivel már nem élt együtt, még talán a szomszéd is. Elmaradtak a figyelmeztető jelekre való értő érkezések. Ma az a kisgyermek BTMN-es. Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyermek. Ő ezt nem akarja!

Átbeszéltük néhány hónapig a helyzetet, a lehetőségeket, rendbehoztuk az alvást, az étkezést, a sportot, a gondolatokat, a lehetőségeket. Mérlegeltük a vágyakat, a terveket. És Tekla úgy döntött, nem futamodik meg a házasság elől, de időt ad magának, a férjének, a szakmájának és a terveiknek. Két évet. És aztán újragondolják, hogyan tudnak úgy családot alapítani, hogy az érkező új családtag is rendben cseperedjen, és mindenki a lehető legjobban, legönazonosabban érezhesse magát új szerepében.

Az én életem 10 éve kicsiben félévente, néha hetente, naponta változik. Mert változik a gyermekeim igénye, napi ritmusa, órarendje, állapota. Ehhez igazodom most elsősorban. De úgy, hogy benne megmaradjak önmagam. Mert különben borul minden. És nincs (és nem lett volna) jogom elvenni a gyermekeimtől azt a lehetőséget, hogy egészségesen, védőfaktorokkal, fejlődési potenciáljaikat teljes mértékben kihasználva illeszkedjenek ebbe a világba.

Ha szeretne konzultációra jönni, hívjon bátran, együtt kibogozzuk a szálakat!

Szerdánként Budapesten a Napszikra Életvezetési és Terápiás Stúdióban (FB-oldal)

A többi napon Dunakeszin az Egészség Spektrumban rendelek. (FB-oldal)

Csodás őszi napokat kívánok!

Dr. Bagi Éva Eszter

Egészségmentor

+36302208392

Hogy a blúz lágyan essen a feszes testen

Egy ismerősöm a minap megosztotta azt a videot, melyen egy kidolgozott, életerős, egészséges férfi zongorázik az izmaival.

Én most nem azt teszem a poszthoz, mert ezt sokkal viccesebbnek találom és kifejezőbbnek ahhoz a gondolathoz, amit szeretnék megosztani:
https://www.youtube.com/watch?v=0hwpDnA0_V8

A Testnevelés az óvodában kurzusra készülve találkoztam a Kovács-módszerrel. Zenészek valószínűleg teljes mértékben tisztában vannak vele. A lényege talán annyiban foglalható össze, hogy a művészethez is szükségeltetik egy bizonyos fittségi index, állóképesség, hogy ne alakuljanak ki deformitások a hangszer tartása, használata kapcsán. Hogy a testi-lelki-spirituális és pszichológiai állóképesség tartós és üdítő legyen.

Ezen dolgozunk évek óta, hogy akár menedzser/hölgy valaki, akár nagy irodát és rendkívül stresszes közjegyzői munkakört vivő üzletasszony, folyamatos döntéshelyzetben levő akadémiai koponya, vállalkozó, többgyermekes családanya vagy családfő a konkrét három műszakjával, pályakezdő fiatal, aki előtt még sok-sok ranglétra sorakozik vagy kifogástalan stílusú, modorú, képzett építész, vagy dalszövegíró legyen, bármikor roboráltan érezze magát. Ismerve a teste működését, a pszichéje reakcióit, korlátait, lehetőségeit, adottságainak erősségét, mindenkor kézben tarthassa életének létfontosságú elemeit. Akikre jó érzés ránézni, a környezetükben lenni. Akikről nem folyik az izzadság, akik nem szürkék a fáradtságtól, akik kellemes illatúak, ápoltak, ruganyosak.

Kézben és fejben tart mindent, legyen az az éhség, a szomjúság, a fáradtság, de akár a biztonság, a kapcsolatrendszerek, a felelősség, vagy a kreativitás. A mások ideje vagy az énideje.

Hogy a nyakkendő szépen, simán, buckák nélkül simuljon az inghez, hogy a blúz lágyan essen a feszes testen.

Higgyük el, hogy van még hátra 50. Csak dolgoznunk kell érte. Akár segítséggel.

Dr. Bagi Éva Eszter Eva Eszter Bagi
+36302208392

https://www.facebook.com/EgeszsegSpektrum/

Az önmegtartóztatás leginkább az elengedés művészete

Sokan vagyunk úgy azzal, mint a gyermekek mindig. Mi, felnőttek jó esetben időnként. Hogy most, de azonnal szükséges az a valami vagy valaki, amit vagy “akilletőt” a fejünkbe vettünk. A gyermekeknek ösztönösen szükséges egy azonnali kielégülés, akár csokiról, játékról, ölelésről, birtoklásról van szó.

 

 

 

 

Ez a gyermek velünk növekszik, végig kísér utunkon. Időnként kísért. Leginkább, ha egy szenvedélyről van szó. De ne legyünk ma riogatók, inkább a mindennapjaink csillogóbb, építőbb oldaláról szólok. Az építő szenvedélyről. Ami flow élményt okozva repíti az időt, tölti a lelkünket, emeli a fázisszöget. Ez egy precíziósan kimérhető állapot, ami jellemzi a testünket, sejtjeinket, lelkünket. Ha jön hozzám valaki, megmérve bioimpedancia mérővel a testösszetételét, azonnal látom, hogy milyen baldachinos gondolatok vagy éppen tornádó tombol a megfogható, fiziológiai valóságában vagy az érezhető létében. A lelkében, az érzéseiben. Sokszor ez nem tudatosul az illetőben, csak érzi, hogy jól van, látni, hogy mosolyog a szeme.

Ez a fázisszög egy vektor is. A nagy magyar átlag (bizony, fázisszög tekintetében van ilyen) egy nagy darab hatos. Öt és 9 között ez optimális. Én még nem találkoztam 7 fölötti emberrel, itthon pedig pláne. De hat alattival bizony gyakran. Ma meglátogatott egy héthármas (7,3) úriember. Kinek az életkora is ennyi, csak tizedes nélkül (73 éves). Prímszámok. Prímák, rendkívüliek, egyediek. Ezek az emberek sodornak bennünket, magukkal ragadnak, jó őket hallgatni, figyelni. És “azt tesznek, amit akarnak”, elhatározásaikat végigviszik. És tudnak örülni a sikernek -bármennyire is készpénznek veszik időnként.

Edukációs a programom. Jó esetben teljes rá(m)hagyatkozással lépkedünk a változás mezsgyéjén. Hol poroszkálunk, hogy szökellünk, van, hogy átmenetileg curükkölünk, de akkor ott termek. És jelzem a bakikat, együtt felvesszük újra a vektor irányát. A fogyást vagy az erősödést, a roborálódást. A testünkben való otthonra találást.

Ezek a változási munkák könnyedén mennek, ha találunk magunknak a célunk mellé egy építő szenvedélyt. Lehetőleg üdvözítő, ha a célunk és a szenvedélyünk köszönőviszonyban van egymással. Tegyük fel, fogyni szeretnénk, egészségesen élni és megleljük az ehhez passzoló mániát: sportot, konyhatechnológiát, közösséget, stb.

Hát, nem ilyen az én egyik szenvedélyem, a csipkehorgolás. Mert nem úgy egészséges, mint egy mosolygós alma. De repít. Ha annak élhetek időközönként. Már nagyobbacska a legkisebb gyermekem is, így nem játszik a fonalaimmal, mint a kiscicák a gombolyaggal. Meincraftozik, Legozik, a kígyójával ijesztgeti a beavatatlanokat vagy éppen a gumidenevérét hajigálja a plafonra. Lényeg a közös nevező. Tisztes távolságban van tőlem, amikor a csipkehorgoló tűim a kezemben vannak.

És most jön a rémálom kategória: szombaton, délután, amikor már csak 15 cm van abból a színkörből, amiben haladok, elfogy az egyébként kereskedelmi forgalomban már nem kapható fonal azon árnyalata, amihez hasonló sincs itthon, de még a boltban sem.

Ez pont olyan érzés, mint amikor elmegyek évente egyszer-kétszer Dunakeszin a Partba és véletlenül előfordulna, hogy a csokoládés szuflé vanília fagylalttal nincs az étlapon. Lefagynék. Hirtelen lelki vákumba kerülnék és -ha nem lennének eszközeim- eszközök nélkül elvesznék.

Ezekhez az exisztenciális fenyegetettségekhez nem elég a B-terv. Vagy a C. A lelki tusa rendelés nélkül érkezik, minden humán és egyéb erőforrás megmozgatása az ügy érdekében agyi katasztrófaként elkezdődik, és legutolsó reménysugárként annak elfogadása, hogy már csak 7 nap és meglehet a vágyott gombolyag szín. Mire az elfogadás, az elengedés megtörténik, kitör belőlünk a megkönnyebbülés tüzijátéka. Mert már nem vágjuk magunkat a földhöz, megcsillantva a hisztis oldalunkat. Mert felnőttek vagyunk, ugyebár.

Nos, így vagyunk az életben sok mindennel. Ahhoz, hogy mégis komfortosan tudjuk érezni magunkat a megváltozott szituációban, kell egy nagy adag realitás-kontroll, az áldott elengedés. Sokszor hallom, hogy a fogyás, a társfüggőség, a viselekedési- vagy szerfüggőségektől való szabadulás csak akaraterő kérdése.

Elkeserítő hírem van. Pont nem az hiányzik ebbe az egész helyzetbe bónuszként. Hanem az könnyed megértés, a ráhagyatkozás. A helyzetre, a szituációra, a Jóistenre vagy egy igazán szakértő tanácsadóra. Mert például ott áll mellettünk menyugtatólag és újrakalibrálja velünk a vektort.

Ez egy társastánc. Csak itt én választom a táncot, de nem mindig én vezetek. Együtt táncolok. Annyi a dolgom, hogy picit terelgetek, fordítom a fejem egy irányba, hajlok és várom, hogy követ-e, aki velem táncol. A táncot a beszélgetés, az eredmények, a mért állapotok segítik. A lelkünk rugalmassága két hónapnál enged. Enged a tanulásnak. Aki betartja a szabályokat, annak a teste idomul a tanultakhoz. Mint azt az ábra is mutatja. A 8. hétnél egy gyönyörű rúdugrás és ott a pont. A 7,3-as. Gratulálok és köszönöm! Ezt a titkot még nem ismerem, de majd megtudom. Nem biztos, hogy rám tartozik. Örülök, hogy látom, a kíváncsiságot elengedem.

 

De fonalam az július 16-án lesz! 😉 Addig mást horgolok.

Kellems nyári napokat kívánok szeretettel!

dr. Bagi Éva Eszter

Addiktológiai konzultáns, élettanász, testsúly-kontroll szakértő

+36302208392

Az asszony már nem vágyik rám…, de válni sem akar! A szexsóvárgás ördögi köre mindkét oldalon

Hallottam egy beszélgetést egy folyóparti kávézó teraszán…

Egy férfi és egy nő beszélgetett. A férfi ereje teljében levő negyvenes. Rendkívül megnyerő külső, kellemes modor, felém libbenő charmosan maszkulin illat.

A képbe azonban nem nagyon fért bele, amit mostanában nem először hallok innen-onnan. Kisgyermekes anyukák vágyakoznak a hosszú, otthon töltött évek után idilli szerelemre. A családi életük kívülről rendezett, megvan minden, nyaralások, wellness, gyermekek, boldogság, gyermekkortól datálható ismeretség a házastárs után. A férfi még mindig szerelmes. Sőt, még inkább. Mivel kiderült, a feleség szeretőt talált. Válni nem akar, félti a családi fészket, az idillt. De az emberét nem engedi magához közel. Évek óta igazából.

Mi történt? A férj tanácstalan, szenved, ettől ideges és még inkább erőszakos, dühös. Amitől a szerelme, gyermekei anyja egyre legalizáltabbnak tekinti érzéseit. Ördögi kör…

SEGÍTSÉGET keres?
Vannak helyzetek, amikor egy krízis feldolgozásához, vagy egy elakadásból való kibillenéshez külső segítség kell.
Hogy a megfelelő szakembert választhassa ki, röviden bemutatjuk, mely helyzetekben milyen szakember az illetékes segítő.

Párterápiára akkor van szükség, ha már hónapok óta ugyanarról vitatkoznak és nem tudnak megoldást találni; ha megjelent a színen egy harmadik személy; ha elhidegültek egymástól és már nem találnak utat egymás szívéhez; vagy ha valamelyikük szülei aktívan beavatkoznak az életükbe. Ilyenkor érdemes párterapeutát, vagy családterapeutát felkeresni.

Ha a párkapcsolati probléma miatt feszültnek érzi magát, nem tud aludni, vagy a munkahelyi teljesítménye is elkezd csökkenni, akkor érdemes pszichológust, vagy pszichiátert is felkeresni. (Sok pszichológus és pszichiáter pár- és családterápiás képesítéssel is rendelkezik.)

Mediációról akkor beszélünk, ha a vitáik újra és újra eszkalálódnak, és könnyebb lenne egy közvetítő segítségével szót érteni. A mediátor segít abban a helyzetben is, ha megszületett a döntés a válás mellett, de ezt szeretnék méltósággal, rendezett módon végigvinni. A mediátorsegítségével kötött megállapodást a bíróság is elfogadja.

Minden kapcsolatot lehet fejleszteni. Ha a jót szeretnék még jobbá tenni, vagy egy átmeneti élethelyzet kezeléséhez (kamasz gyerekek nevelése, gyerekek kirepülése, karrierváltás, nyugdíjazás, szülők elvesztése) van szükségük támogatásra, akkor sokat tehet egy lelkigondozó, coach, vagy családi életre nevelő.

Ha házasságkötés előtt állnak és nemcsak az esküvőre, de a házasságra is szeretnének jól felkészülni, akkor érdemes megkeresni egy lelkipásztort. A lelkészi képzés fontos része a házassági felkészítés és bizony egy jó felkészítésnek kimutatható protektív hatása van a későbbi krízisekkel szemben.

http://www.kettenegyutt.hu/tanacsadok/bagieva.php

Kép forrása: https://candidpost.com/sex-thoughts/

Ötven az új 30! Hetven felett is zabolátlanul…

Eljött hozzám az Egészség Spektrumba egy éltes úriember.

Kérdeztem, mi úton talált rá a programra, amit a Premium Diet alapjain konzultációs módszerrel folytatok, immáron 7 éve sikerrel.

Testsúlykontrollal foglalkozunk, konzultációban, épüléssel. Fogyunk-fogyunk. Zsírból, vízből. Közben testösszetételt mérünk precíziós Bioimpedancia készülékkel. És edukációval tanuljuk együtt a változást: a táplálkozást, a testünk élettani működéseit érthetően, a személyes mozgást, mozgásteret, a lelki utakat és időnként a spiritualitást. Ez a négy lábunk: a mérés, a konzultáció, a táplálkozás és a mozgás.

Mi hozta hozzám azt a ritka, rendkívül úriemberként viselekedő 74 éves férfiút, aki maga főz, értően odafigyel a konyhatechnológiára és változtatni szeretne? Egy barátja példája, aki 3 hónap alatt 17 kilót fogyott ugyanezzel a programmal. Annyit mondott, hogy ha ez lehetséges, neki kell.

Egészségesen, biztonságosan, ha szükséges, orvosi kontrollal dolgozunk. És amiért én bízom ebben a módszerben: már az első állapotfelmérést követő kontroll méréskor látható és mérhető a vitalitás!!! A fázisszög változik.

Csökken a vízmennyiség (a felesleges), a zsírszázalék, izommegtartóak a kliensek, leginkább, ha van az életükben minimális mozgás. Ilyen esetben még gyarapodhat is a proteinkúra alatt az izom. Ha nincs mozgás, megbeszéljük, mi az, ami kivitelezhető és kedve szerinti valakinek.

Férfiaknál heti 1-1,5 kg-tól tudunk megszabadulni, hölgyeknél kicsit kevesebbtől (de tartósabban 😉, ami az első két hétnél kicsit több, mert mi a termékeink közül egy olyan kombinációval indítunk (GO), ami bizony megszaporítja a vízhajtást valamennyire és könnyebbé teszi a mozgást, a szívmunkát, a létezést.

Név és felismerhetőség nélkül tettem ide a jegyzőkönyveket, melyen látszik, hogy van dolgunk, mert 150 kg-ról indulunk, de a kezdés nagyon szép, a kliens nagyon együttműködő. És lám-lám! Nem csak a 20 éveseké a világ!!! Sok helyen lemondanak a nyugdíjas korú vagy afölötti, bizony-bizony aktív életet élhető seniorjainkról. Nem kellene! Öröm velük a munka, nem idegbetegek, nem stresszesek, örülnek, ha erősödnek, roborálódnak és annyira kedvesen beszélgetnek. Megosztják a tapasztalataikat.

Szeretettel várok mindenkit akár állapotfelmérésre, akár egy közös útra! Mert van még hátra 20-30-40-50- 😉

Dr. Bagi Éva Eszter
+36302208392

Kép forrása: http://theawesomedaily.com/sexy-older-men-photos/ és Egészség Spektrum jegyzőkönyvei engedéllyel

Fitt tisztes őszes

Egy férfiember, családapa, férj…amikor enni tanul!

Én mindig kérek visszajelzést a konzultációk után. Hát, a legutóbbi “házi” kacagtatott, boldoggá tett és melengette a szívem. Egy kétgyermekes, fiatal családapa, férj, ha ismerkedik az ételekkel…

eating veggies eating veggies2

Szeretettel küldöm hétvégére:

 

 

 

“Lencse – alapvetoen regen megettem, de az evek folyaman kikopott az etrendembol. Igy akar ujrakezdonek is mondhatnam magam. Talan az ize tetszett meg.

Sarga borso leves – Ma ettem eloszor, osszeturmixoltuk, nem volt ize, de szerecsen dioval es bacon kockakkal fel lehetett dobni. Eheto.

Barna rizs – eloszor megcsinaltuk desszertnek rizsfelfujtnak, utanna pedig tepsiben zoldsegekkel es sajtal osszesutve ettem. Nem tetszett, hogy maradtak benne kemenyebb szemek, es alapvetoen furcsa volt. Ami viszont tetszett, hogy telitett es nem voltam egyaltalan ehes utanna.

Sutotok leves (gyomberrel, szerecsen dioval, fokhagymaval). Finom volt de kicsit hagymasra sikerult.

Fokhagyma ugy altalanossagban. Nem szeretem az utoizet, illetve hogy olyan sokaig a szamban marad az ize.

Nyers lazac rizzsel, algaba tekerve. Alga es a rizs elfogadto, hus kicsi falatokban (elvegyulve a tobbivel) vallalhato, viszont a felet egyben kaptam be – igy nagyobb falat maradt egyben – es majdnem tobbszor iranyt valtoztatott, de vegul megettem. (Alapvetoen maskor is hajlando vagyok megkostolni, lehet csak elsore volt durva.) Fustolt lazacot vettunk otthonra, valoszinuleg meg ragrillezek es megprobalom ugy is. Hatha valtozik az allaga.

Repa levesbe. Ha jobban meg van fozve akkor jobban izlik, de a kevesbe fott is jo volt. Minden huslevesbe kerek mostanaban.

Karalabe levesben. Nyersen jobban szeretem. (Habar ugy meg nem eszem mert nincs mihez)

Nem tartozik ide, de fontos lepes volt.
Kave
Egy kezemen meg tudnam szamolni hanyszor ittam eletemben, viszont eleg nagy hajtas van nalunk es sokat ejszakazunk igy az eletbemaradas erdekeben cukor nelkul higitatlanul megittam, az ize nem tetszett (sose birtam kicsit sem), viszont magabiztonsagot adott, hogy egy ilyen rossz dolog elfogyasztasa utan se tortent semmi rossz es akar meg is lehetne szokni.

Hirtelen nem jut tobb az eszembe.”

És szívesen ajánlom az új szakácskönyvünket: https://www.facebook.com/premiumdieta/photos/a.362820213749357.91629.182987041732676/1006913932673312/?type=3&theater

Milyen embert is akarunk formálni?

Védőfaktoraink, fejlődési potenciáljaink (folyt.)   ” Milyen embert is akarunk formálni? A válasz egyszerű: egészséges testű, akaraterős, jó ítéletű, értelmes, tettre kész szép célokért hevülő és áldozó embereket, akik meg tudják érteni és élni a szépet és nagyot minden téren, akik az életüket ki tudják tölteni tartalommal, akik megértik a dolgok összefüggéseit, akik átérzik azt, hogy emberi közösségben élnek, amely csak a kölcsönösségen, méltányosságon, és jóakaraton épülhet.” (Szent-Györgyi Albert)

Panaszkodott egy ismerősöm. Túl 2 váláson, 2 gyermeken, hogy nem tudja elmondani a párjának, amit szeretne. Pedig, lenne mit. Életük derekán, kész -korábbi kapcsolatban született – gyermekekkel, betöltött, szeretettel és hozzáértéssel űzött szakmával, célokkal, elképzelésekkel kellene összekopniuk. Ami bizony nagyon nehéz. Tudni vélik a határaikat, érteni a másikat. És sok-sok hinni vélt félelemmel a szívében arra vonatkozólag, mit hoz a közös jövő. Anyagi téren, lelki téren. A mércét meddig lehet szakadásmentesen tolni? Lehet-e olyat kérni férfiembertől, hogy ízlésesebben öltözködjék? Hogy meghallgassa a félelmeket?

Javasoltam, menjenek el egy semleges területre (pl. teaházba) végigrágni a saját és a közös cső kukoricát. A nő adja a kihívást és a férfi az időpontot. Két héten belül. Fektessék le a közösen és a külön-külön vágyott célokat és addig gyúrják, míg elfogadható vagy hovatovább szerethető lesz mindkettejük számára. Mert a fenti idézetben említett gyermek nem csak cseperedőinkre vonatkozik. Magunkra is! Ha esélyünk van közösen meghatározni a nagyon körüljárt, pontos céljainkat, roppant szerencsések vagyunk. És bátrak, hogy kértünk. Pedig ez igazán jó VIP belépő önmagunkhoz.

Gyakoroljuk be, készüljünk rá. Érdemes. Talán vékony jégnek hat, de le is írhatjuk, hogy lendületünkben ki ne maradjon a lényeg. Vagy az apróságnak tűnő. Minden részletre térjünk ki: az egészségünkért tehető sportbéli és táplálkozásbéli, mentális, akaraterejű –tudatos, belső kontrollos- és a spirituális jólétünkre. Hogy meg tudjuk érteni magunkat is, érteTni életünk értelmét (mert ez védőfaktor lehet, ha van és dolgozik bennünk) és esélyünk legyen megélni a szépet, a  boldogat.

És most egy igen bonyolultnak tűnő, de roppant velős hipotézissel zárom a mai soraimat elmélkedésre:

„…az énhatékonyság motivációs tényezőként, az önszabályozott viselkedés akarati tényezőként, a jövőorientáció kognitív tényezőként, az élet értelmébe vetett hit pedig spirituális tényezőként eltérő összefüggésrendszert alakít ki az egészségkárosító és egészségvédő magatartásformákkal.”

(Pikó Bettina: Védőfaktorok nyomában – alcím: A káros szenvedélyek megelőzése és egészségfejlesztés serdülőkorban)

Szép hétvégét kívánok szeretettel: Bagi Éva

otthonteremtes.eu