Ma reggel Ez a nyitókép fogadott a gépemen, mikor azon elmélkedtem, hogyan is fogalmazzam meg az érzést, amiről írni szeretnék.
Előző írásomban ódákat zengtem arról, milyen új világ kezd kibontakozni előttem a vasút és a budapesti tömegközlekedési rendszer nyújtotta lehetőségek esetében. Nyáron ugyanis gyakran tartózkodunk a balatonkenesei “asziendán”, annak minden földi és égi javaival: friss levegő, lelassult tempó, különbejáratú kutyajószágok, akik a Svájcból nyaranta hazaugró magyar szomszédok – és mindenekelőtt a gyermekeim – kedvencei. Cherry és Lucy. Egy skót juhász és egy kis tündér öleb, aki nem sokkal nagyobb a húgomék Lilikéjénél, aki meglátogatott minket hétvégén. Ő egy teljesérékű családtag, nyúl személyében.
Kenesén minden emberközelben van! Az organikus élelmiszerek, a nyitott, nomád konyha, a gyönyörűen megtervezett, környezetével harmonikus kapcsolatban levő tusoló, a gyermekeim bekerítve, már vízbiztonsággal, köszönet Woki Laci bácsinak, a nyüzsgő programok és a temészetzajos csend.
Nos, ebből az idillből kell kiszakadnom időnként úgy, hogy a gyermekeim lelki békéjét ne zargassam meg és ők is kicsit szabadon hagyják szárnyalni az enyémet. Elutaztam egy skandináv egészségprogram és konferencia kapcsán Budapestre. Megőrülök Paul Claytonért és a Zinzino nyújtotta egészségedukációért! A skandináv életérzésért! 21 évesen fertőződtem meg egy interrail túra kapcsán és úgy is maradtam! A hétvégén is szóba került az idő előtti öregedésért okolható felelőtlen viselkedésünk életveszélyes mivolta. Én gyakorta csak értetlenkedek azon, milyen pofátlanul feljogosítják magukat egyesek arra, hogy a gyermekeiktől, a szeretteiktől idő előtt búcsúzzanak. MIÉRT?!!! Már nagyon sok eszköz van a kezünkben ahhoz, hogy hosszan és egészségesen, méltón éljünk és boldogítsuk azokat, akikért FELELŐSSÉGGEL TARTOTOZUNK. Vannak lehetőségeink arra, hogy a velünk született immunitást hogyan potencírozzuk. Egy ékszernek beillő csodát is bemutattak, a Balance család új tagját, az Essentet. Nálunk/nálam is néhány héten belül kapható lesz.
De visszatérek a kis budapesti kalandomra. A kényelem, és költséghatékony kiruccanásnak ára volt. Este aszalódva és megtaposva értem vissza a vendégektől vidám paradicsomba Kenesére. Kocsosan, büdösen. És másnap diarrheám lett. Magyarul, hasmenésem. Klassz! Gyorsan átment rajtam a fővárosból hozott sok-sok kosz, szenny és idegen. És gondolom, a készenléti immunrendszerem sem volt oda a rendkívüli értekezletért. De amiért a géphez tapadtam, annak egyetlen oka van: mégpedig az, hogy a természetadta program is kínál bőven alkalmat arra, hogy megküzdjünk a változásokkal. Gondolok itt a hormonális változásokra, melyeket okosan vissza lehet fordítani egy szerethetőbb formába a Hormon Reset Programban vagy az Energy.sk funkcionális élelmiszereinek segítségével. Vagy egyáltalán, az édesanyák rugalmasan változó életprogramja is ad némi akklimatizációs lehetőséget. Gondolok itt az őszi iskolakezdésre, az új időpontokra, annak megtanulására, hogy mégse felejtődjön a gyermek az iskolában. Vagy a három fészeklakó gyermek után jövő extra bónusz mert már a legkisebbnak is külön élete van, ami az én naptáramban realizálódik és a fejembe töltődik. Jó esetben egy hónap alatt. Hogy aztán június közepén törlődhessen!
Nekem szünetekben is meg kell találni azt az időt, amikor dolgoznom kell (NAV, könyvelő, informatikus, ügyfelek, bérlők, stb.) és amikor dolgozni szeretnék (blogírás, olvasás, konzultáció, MPK és Zinzino misszió!).
Ezekre a bejáratott köreimre nagyon precíz időbeosztással van lehetőségem. Mindenkit óva intek két dologtól: egyfelől, hogy egy többgyermekes anyuka időbeosztásába megpróbáljon beleszólni, illetve, hogy bebizonyítsa, nála jobb logisztikával rendelkezik. Mindkettő ötlet halva született és felér egy energiapazarlással.
Mit nem lehet ebben az életkörben tenni: kiszállni. Sem biológiai, sem pszichológiai, sem pedig közösségi krízisállapot nem írhatja felül ezt a rendszert. Gondolhatnánk. Azonban én, anyuka csak kis játékos vagyok a nagy, kerek egészben. Tehát, mégis felülíródik a programom. Csakhogy, készen állok rá. Ha a fővárosi idegenlégió, konkrétan a tőlem idegen emberek jó és rossz baktériumtörzse behatol a szervezetembe, gyorsan megszabadulok tőle. Ha pszichológiai támadás ér, segítséggel vagy segítség nélkül beteszem a megfelelő helyre, polcara a lázító eseményt. Ha közösségi atrocitás ér -például egy csajos buli kedden-, megküzdök a felborulni látszó aznapi -és másnapi- tervekkel.
Hegyikecskék vagyunk! Én mindenképpen! Nagyon sok korombeli anyuka, üzletasszony, közalkalmazott, a szakmájában professzionista él így. Pontosan tudjuk, hogy a kis kapaszkodók vagy kiszögellések az, amiken mi tovább jutunk vagy éppen megpihenünk. Mozgásban maradunk. De azt is tudjuk már, hogyan kerüljük el az egyébként is bőséges külső és belső ingert tetéző extra támadásokat. Képzett a szervezetünk, a lelkünk, az agyunk. Ha jól csináljuk. És milliszekundumok alatt toborozható a hátvédünk: a családunk, a barátaink, a minket alaposan ismerők és szeretők csapata. Vannak persze fékek a mi életünkben is, mert ők nem szeretik a mi tempónkat. De majd ők is változnak. Vagy maradnak ott, ahol. Csak kell egy fal, amin mászhatunk.
Ez a csendes gyöngyházréteg a társadalmi kagylóhéj belsejében építi a gyermekeket, tartja meg a férfiakat és termeli a GDP tetemes részét. Gyakran nem megbecsülten vagy elismerten. A mi elismerésünk a gyermekeink ölelésében, szemében és hangjában rejlik.
Szeretettel: dr. Bagi Éva Eszter
Konzultációért, segítségért hívj nyugodtan: +36302208392
