Több, mint 10 éve házasok. Egymás mellett élnek. A gyermekeiknek panaszkodnak arról, milyen gyötrelmes a házasságuk. A gyerekek elnémulnak ilyenkor. Mert szülőszerepet kapnak a gyermeki helyett. A gondtalan gyermeki létükhöz jogot formálván épp csak elnémulni tudnak ilyen lojalitás konfliktusban.
És egyszer csak beüt a felrázó tűzvész. Anya kilép a megszokott keretei közül, kedves lesz, kicsinosodik, kivirul. Már nem szapulja az urát, ha nem ér haza. Akkor sem, ha hazaér. Minden olajozott. Amilyennek lennie kell(lene) egy felnőtt kapcsolatban.
Csacsognak, képesek a beszélgetésre. A nő, a feleség, az anya nem dolgozik, nem dolgozott munkahelyen soha. Otthon annál többet. Főállású anya már érettségi óta. Fiatalon megtalálták egymást. A nő volt fiatal, a férfinek ez már a második házassága. Egzisztenciával, diplomával lépett a házasságba. Születtek a gyermekek, elröppent annyi idő, hogy már a legnagyobb is az érettségire készül.
De mi történt ilyen hirtelen? Az egyik fél, ebben a történetben az édesanya, a feleség találkozott régi szerelmével. És egyben akkori önmagával is. Amikor még saját motivációi voltak, önmaga körül forgott a serdülő kis világa, mert nem volt még családja. Viharosan indult minden és visszaröppent időben. El a kötelességektől, el a napi rutintól.
A volt párja is tehetős ember lett, családapa. Aki szintén beleolvadt a hétköznapokba. Jót tett neki is a felocsúdás. Jöhettek a csetillúziók. Ahol mindenki szép, kisimult, mosolygós, gondtalan. És a valóságnak halvány szikrája sem libben fel a virtuális térben. Hogy ennyire nyűgös, türelmetlen, képmutató tud lenni a túlélésért a csetelgető fél.
A mutatvány akkor borult, amikor elkövetkezett a beteljesedés. Itt az idő, le lehet lépni! Gondolta a feltüzelt nej. Családtól, férjtől, gyerekektől. És le is lépett anya. Be a mesék birodalmába. Teljes mellszélességgel.
A herceg jött, látott, győzött. Aztán…ritkultak a csetek, a nőnél nőtt az aggodalom. Majd jött a krízis, a pánik. Az önbizalom porba hullt. Kipukkadt, púderos lufi lett.
“Mert ő senkinek nem kell!” Csak a Huffnágel Pisti létezett elméjében és abban az illúzióban, ahova magában vagy kétségbeesett sóhajaiban menekült. De most a Huffnágel is csődöt mondott?
Ki ez a nő valójában? Miért támaszokkal képes ő csak állni, szárnyalni? Hova lett 20 év az életéből? Miért épp a volt barátja tépte fel ezt a borzalmas fájdalmat és hagyott űrt a lelkében?
A függésre hajlamos emberek egy része a társtól függ. Mint karótól a futóparadicsom, úgy áll ő büszkén, kívánatosan, piroslón. De, ha kihúzzuk a karót, földre roskad, a melegen aranyló gyümölcsök lassan megfonnyadnak. Meg is rohadnak. Ha nincs külső támasz.
Megtalálhatjuk önmagunk paradicsomát és paradicsomi létét. És elárulom, ez nem csak önmagunk épülésére, de a környezetünk gyógyulásához is mértékadó lépés lehet. Mert aki csak karóként éli az életét, az egy helyben ácsorog. Nem halad, nem pihen.
Ma reggel Ez a nyitókép fogadott a gépemen, mikor azon elmélkedtem, hogyan is fogalmazzam meg az érzést, amiről írni szeretnék.
Előző írásomban ódákat zengtem arról, milyen új világ kezd kibontakozni előttem a vasút és a budapesti tömegközlekedési rendszer nyújtotta lehetőségek esetében. Nyáron ugyanis gyakran tartózkodunk a balatonkenesei “asziendán”, annak minden földi és égi javaival: friss levegő, lelassult tempó, különbejáratú kutyajószágok, akik a Svájcból nyaranta hazaugró magyar szomszédok – és mindenekelőtt a gyermekeim – kedvencei. Cherry és Lucy. Egy skót juhász és egy kis tündér öleb, aki nem sokkal nagyobb a húgomék Lilikéjénél, aki meglátogatott minket hétvégén. Ő egy teljesérékű családtag, nyúl személyében.
Kenesén minden emberközelben van! Az organikus élelmiszerek, a nyitott, nomád konyha, a gyönyörűen megtervezett, környezetével harmonikus kapcsolatban levő tusoló, a gyermekeim bekerítve, már vízbiztonsággal, köszönet Woki Laci bácsinak, a nyüzsgő programok és a temészetzajos csend.
Nos, ebből az idillből kell kiszakadnom időnként úgy, hogy a gyermekeim lelki békéjét ne zargassam meg és ők is kicsit szabadon hagyják szárnyalni az enyémet. Elutaztam egy skandináv egészségprogram és konferencia kapcsán Budapestre. Megőrülök Paul Claytonért és a Zinzino nyújtotta egészségedukációért! A skandináv életérzésért! 21 évesen fertőződtem meg egy interrail túra kapcsán és úgy is maradtam! A hétvégén is szóba került az idő előtti öregedésért okolható felelőtlen viselkedésünk életveszélyes mivolta. Én gyakorta csak értetlenkedek azon, milyen pofátlanul feljogosítják magukat egyesek arra, hogy a gyermekeiktől, a szeretteiktől idő előtt búcsúzzanak. MIÉRT?!!! Már nagyon sok eszköz van a kezünkben ahhoz, hogy hosszan és egészségesen, méltón éljünk és boldogítsuk azokat, akikért FELELŐSSÉGGEL TARTOTOZUNK. Vannak lehetőségeink arra, hogy a velünk született immunitást hogyan potencírozzuk. Egy ékszernek beillő csodát is bemutattak, a Balance család új tagját, az Essentet. Nálunk/nálam is néhány héten belül kapható lesz.
De visszatérek a kis budapesti kalandomra. A kényelem, és költséghatékony kiruccanásnak ára volt. Este aszalódva és megtaposva értem vissza a vendégektől vidám paradicsomba Kenesére. Kocsosan, büdösen. És másnap diarrheám lett. Magyarul, hasmenésem. Klassz! Gyorsan átment rajtam a fővárosból hozott sok-sok kosz, szenny és idegen. És gondolom, a készenléti immunrendszerem sem volt oda a rendkívüli értekezletért. De amiért a géphez tapadtam, annak egyetlen oka van: mégpedig az, hogy a természetadta program is kínál bőven alkalmat arra, hogy megküzdjünk a változásokkal. Gondolok itt a hormonális változásokra, melyeket okosan vissza lehet fordítani egy szerethetőbb formába a Hormon Reset Programban vagy az Energy.sk funkcionális élelmiszereinek segítségével. Vagy egyáltalán, az édesanyák rugalmasan változó életprogramja is ad némi akklimatizációs lehetőséget. Gondolok itt az őszi iskolakezdésre, az új időpontokra, annak megtanulására, hogy mégse felejtődjön a gyermek az iskolában. Vagy a három fészeklakó gyermek után jövő extra bónusz mert már a legkisebbnak is külön élete van, ami az én naptáramban realizálódik és a fejembe töltődik. Jó esetben egy hónap alatt. Hogy aztán június közepén törlődhessen!
Nekem szünetekben is meg kell találni azt az időt, amikor dolgoznom kell (NAV, könyvelő, informatikus, ügyfelek, bérlők, stb.) és amikor dolgozni szeretnék (blogírás, olvasás, konzultáció, MPK és Zinzino misszió!).
Ezekre a bejáratott köreimre nagyon precíz időbeosztással van lehetőségem. Mindenkit óva intek két dologtól: egyfelől, hogy egy többgyermekes anyuka időbeosztásába megpróbáljon beleszólni, illetve, hogy bebizonyítsa, nála jobb logisztikával rendelkezik. Mindkettő ötlet halva született és felér egy energiapazarlással.
Mit nem lehet ebben az életkörben tenni: kiszállni. Sem biológiai, sem pszichológiai, sem pedig közösségi krízisállapot nem írhatja felül ezt a rendszert. Gondolhatnánk. Azonban én, anyuka csak kis játékos vagyok a nagy, kerek egészben. Tehát, mégis felülíródik a programom. Csakhogy, készen állok rá. Ha a fővárosi idegenlégió, konkrétan a tőlem idegen emberek jó és rossz baktériumtörzse behatol a szervezetembe, gyorsan megszabadulok tőle. Ha pszichológiai támadás ér, segítséggel vagy segítség nélkül beteszem a megfelelő helyre, polcara a lázító eseményt. Ha közösségi atrocitás ér -például egy csajos buli kedden-, megküzdök a felborulni látszó aznapi -és másnapi- tervekkel.
Hegyikecskék vagyunk! Én mindenképpen! Nagyon sok korombeli anyuka, üzletasszony, közalkalmazott, a szakmájában professzionista él így. Pontosan tudjuk, hogy a kis kapaszkodók vagy kiszögellések az, amiken mi tovább jutunk vagy éppen megpihenünk. Mozgásban maradunk. De azt is tudjuk már, hogyan kerüljük el az egyébként is bőséges külső és belső ingert tetéző extra támadásokat. Képzett a szervezetünk, a lelkünk, az agyunk. Ha jól csináljuk. És milliszekundumok alatt toborozható a hátvédünk: a családunk, a barátaink, a minket alaposan ismerők és szeretők csapata. Vannak persze fékek a mi életünkben is, mert ők nem szeretik a mi tempónkat. De majd ők is változnak. Vagy maradnak ott, ahol. Csak kell egy fal, amin mászhatunk.
Ez a csendes gyöngyházréteg a társadalmi kagylóhéj belsejében építi a gyermekeket, tartja meg a férfiakat és termeli a GDP tetemes részét. Gyakran nem megbecsülten vagy elismerten. A mi elismerésünk a gyermekeink ölelésében, szemében és hangjában rejlik.
Ha valaki nem látta még a filmet vagy nem olvasta a könyvet, még ne olvassa el a blogot. Nem célom lelőni a történetet, de amiért a billentyűimhez most ezt rendelem, az az aktualitás. Belefutottam egy filmbe valamelyik csatornán. Nem volt időm végignézni egyszerre, két részletben láttam, de nem hagyott nyugodni, míg a végére nem értem. Újra és újra elő fogom majd venni. Akár konzultáción, akár csak úgy. Könyvben is megjelent, még nem olvastam.
Tankönyvi társ-, és szerelemfüggés, alkoholizmus, családon belüli erőszak, meddőség ábrázolódik itt, kérem, szépen – A lány a vonaton (The Girl on the train).
A karácsony nem csak az ajándékozás, a szeretet ünnepe, a megváltó eljövetelének emlékezete. Hanem az elcsendesedéséé is. A komoly önvizsgálaté.
Járok egy képzésre, ahol sérült gyermekekről tanulunk. Hogy őket hogyan lehet megérteni, hogyan lehet a közelükbe férkőzni, fejleszteni, segíteni. Főleg úgy, hogy ők bizony mozgósítják a béketűrést. BTMN-es gyerekek. Trauma érhette őket. De, ha nem is „papírosak”, én most a traumát ért gyerekekről is írok. Hogy ők „neveletlenek”, kezelhetetlenek, szeretetet, figyelmet követelnek. Erőszakosan, megállás nélkül. Sok-sok energiát elvéve a pedagógustól.
És ahogy tanultunk a csoporttársaimmal, addiktológiai konzultánsként hozzászóltam vagy kérdeztek az addikcióról. A betegség természetéről. Mert pedagógus képzésen nem mélyednek el benne, nincs fogalmuk azzal kapcsolatban, mit él át egy gyermek ilyen családokban, ilyen szülőkkel.
Kép: Lány a vonaton (The Girl on the Train – Film 2016)
A lány a vonaton Paula Hawkins fantáziája nyomán ebből nyújt egy töményebb merítést. Nem csak fantázia működik a filmben. A realitás is ott van. Hogy az írónőnek honnan vannak ilyen elemi információi ezekről a függőségekről, azt homály fedi, azonban tény, hogy tankönyvi. Tanítani lehetne szociális munkás, segítő, pszichológia, pedagógus képzéseken a történettel. Olyan szépen felépített.
Adott egy tönkrement házasságán magát csak szesszel túltenni akaró nő. Egy szexfüggő férj, egy társfüggő új feleség, aki annak ellenére is ragaszkodna férjéhez, hogy kiderült, már őt is megcsalja. Lám, lám, az új feleség is átfedéssel került a képbe, ő is szeretőként avanzsált. És adott egy kívülről idillinek tűnő szomszéd pár, ahol a feleség fiatalkori traumát élt át, amit nem tudott feldolgozni, nem csak a férjével, de a pszichiáterrel, a szomszéddal és valószínűleg az élő fával is kikezd, csak, hogy szeretetéhségét enyhítse és intimitászavarát kontrollálatlanul hagyja. És a férfiak szegények mindkét házban megkapták az agresszív, kőbunkó, vadállat szerepet, akik effektíve hágnak folyamatosan és ütnek, ordítanak, ha a helyzet úgy tetszik nekik. Jelzem, a verbális agresszió is agresszió! Családon belüli erőszak. Az írónő bestsellerét érdemes lenne az ő oldaláról is górcső alá venni, miért ábrázolja az összes férfi szereplőjét szexorientált baromnak. Még a pszichiátert, szegényt sem kíméli.
És jé! Egyetlen ember kezdi felfogni szépen lassan a kirakatot. Mert az nagyon idilli kívülről, a vonat ablakából, ahonnan ő látja minden nap. Ezt az idilli képet még ő is benyelte, mert hinni szeretett volna. Fájdalmában fabrikált a volt szomszédaiból egy csodapárt. Abból a pillanatképből, amit minden nap szemlélt az elsuhanó vonatablakból. Módosult tudatállapotban van, krízisben. És nem csak a napi vodkától. Attól is, hogy nem tud kikecmeregni a traumából: nem lehet gyermeke és a férje lelépett az ingatlanügynökkel, akitől már meg is született a baba és az ő általa tervezett házban élnek boldogan. Az írónő nem kímélte. Megjegyzem, a történet zseniális!
Azonban Rachel, a főszereplő lát valamit a vonat ablakból – mert minden nap elsuhan a régi házuk előtt kétszer. Valamit, ami nem hagyja nyugodni.
És itt meg is állok a történetmesélésben, még talán nem lőttem szét minden kulcsfontosságú elemet. Rachelnek nem hisz senki az égegyadta világon. A volt férje, a rendőr, a szomszéd, senki. Mert piál. Szétissza magát fájdalmában. Egy roncs. Pedig az egy kisváros, ahol élt. Találkozik volt barátokkal is a vonaton. Lisa Kudrow, de jó viszontlátni! Nagy kedvencem. Még ő is elmondja a vonaton, hogy folyamatosan látták és sajnálták azt, mennyire görény volt vele a férje. Ordibált, hazudozott, megcsalta, lejáratta, meghazudtolta és kínozta. És mit tettek? Semmit. Nézték és sajnálták.
Egy másik történet bontakozott ki egy kliensem életében. Egy családról. Ahol nagyon szigorúan bánnak a gyerekekkel. Évek óta. Agresszíven beszélnek velük, fegyelmezik, órákig a napon állították büntetésből nyáron anagylányt. Nem hagyták őket vegyülni a többi gyerekkel táborban. Kizárták őket a mínuszkban, hogy jól viselkedjenek. Verték is őket. Az egyikőjüket biztosan. Sokan tudnak róluk évek óta. És mindenki hallgatott.
Ezek a gyerekek már védelemben vannak. A filmbeli Rachel szerencséje egy vadidegen ember volt (lehetett volna, ha hagyja), például, a vonatról, aki segíteni akart neki. Aki látta, hogy baj van és segíteni szeretett volna. Legalább felállni. Nem tudott, de megtett egy lépést efelé.
Karácsonyra azt kérem, gondolkodjanak el azon, a környezetükben kinek van szüksége egy ölelő karra, egy segítő kézre, egy értő fülre. Lépjenek oda és jelezzék, hogy számíthat Önökre a bajban levő. Akár gyermek, akár „kirakat” feleség, akár bántalmazott. Ha nem tudják, hogyan segíthetnek, keressenek egy szakembert, aki a bántalmazottakon tud segíteni. Vagy egy alapítványt, egy szervezetet. A karácsony-szindróma kemény dolog. Talán életben marad az, aki nem élné túl ezt az idei karácsonyt, csak akkor, ha Önök közbelépnek. Ne engedjék!
Békés, boldog és elgondolkodtató ünnepeket kívánok azoknak is, akik erre nem is számítanak.
A Kapcsolatleltárral (Couple Checkup, írta, kidolgozta kutatásai alapján Dr. David H. Olson) a kezünkben, akár járunk, házasság előtt állunk, házasságban, mozaikcsaládban már reális képet kaphatunk arról, hogy hol tartunk a párunkkal. Ahhoz, hogy IGENtmondjuk lelki békével továbbra is, tanuljunk meg NEMetmondani.
Ugyanis a kapcsolatok előrevivő hajója és egyben halála is egy nem megfelelőlen használt kommunikációs rendszer. Az első helyen áll azok közt a területek között, melyek mélyen meghatározzák az üdvözítő, vagy ellenkező esetben, a pusztító mindennapokat. Ezek a területek a kommunikáció, pénzügyek, szex, gyereknevelés, személyiség, konfliktuskezelés. De egy idetartozó beosztás vagy csoportosítás szerint a származási családunkkal a kapcsolatunk, a “hozott” barátainkkal, a közös barátainkkal töltött együttlétek, az énidő megléte, a közös idő, a hitünk, a származási családból hozott batyunk.
Ugye, a jó öreg USA-beli terapeuta jótanács: mielőtt egybekeltek, egyezzetek meg a karácsonyi pulyka receptjében. Ennél szerintem bonyolultabb a magyar hagyományos menü, mármint a halszálé, a sülthal és társai.
Nos, el is jutottunk a legkényesebb és legkínosabb témához. A boldogító IGEN után érdemes megtanulni a NEM-et mondást. Félreértés ne essék, nem Makrancos Katákat és csökönyös férfiakat buzdítgatok. Hanem a kapcsolatunkban való jó érzéssel lenni szándékozás művészetének kommunikációs alapjai közül az egyik az, hogy hogyan, mikor és miért mondhatunk nemet.
Kezdjük azokkal a helyzetekkel, amikor a NEM elérkezettnek látszó.
Egy anyuka mesélte egyszer, hogy anyósa egyszer annyira kijött a sodrából, amikor a menye elmondta neki, miért nem szeretne valamit, hogy arcon öntötte Sprite itallal. (A gyerekeknek folyamatosan édességet, cukros üdítőket tett az asztalra és ezen nem egyeztek, semerre nem mozdultak.) Elteltek az évek és onnantól kezdve az anyuka nem járt anyósához, de az is fájt neki, hogy a tulajdonképpeni szituáció nem lazult, heti rendszerességgel többször etette a gyermekeket édességgel. Egyedül maradt a helyzetben és a férje is magára hagyta. Ez egy olyan kényelmetlen vagy veszélyes szituáció, amit kerülni kell, ha lehetséges. Tehát ilyenkor határozottan és önérvényesítően (erről egy következő blogban lesz szó) ki kell mondani a NEM-et. Nem anyósra, leginkább a változatlan helyzetre. Előbb-utóbb változás lesz és a gyerekek is élvezhetik a nagymama társaságát, a gyerekek édesanyja is nagyobb kedvvel fogja látogatni férje édesanyját, a gyerekek egészsége sincs kitéve kockázatnak.
Másik példa egy igen érezhető eset. Fiatal, karrierjük ívében levő pár, akik sehogyan nem egyeznek sok területen. Nem megélik, leginkább projektként űzik a kapcsolatukat. Gyönyörűek, sikeresek. Egyikőjük, a lány klasszikus értékrenddel, a férfi szabadabb erkölcsi normákkal bír. Egyik reggel, mikor a rutinszerű közös munkábameneteli beszélgetésük folyt az autóban, a férfi gyorsan elhadarta, hogy este társasozni megy a bandával és volt szerelme is csatlakozni fog. Mivel meg kellett állni az autóval a rakparton, hogy kitegye a lányt, aki válaszolni sem tudott a hirtelen lefagyástól, megúszta a dolgot. Néhány napra. Már nincsenek együtt. Ez a csetlő, botló, megúszós információközlés nem visz sehova. Legjobb, ha időt szánunk a kellemetlenebbnek tűnő beszélgetésekhez és asszertíven, egymás szemébe nézve fejtjük ki gondolatainkat, meghallgatjuk a másikat és nem félve az érzéseinktől, jogosítványt érzünk arra, hogy azt a másik felé kommunikáljuk is. Tehát legyünk közvetlenek és önérvényesítőek a NEM-et mondás közben.
A szexuális közeledés a legtipikusabb példája annak, ha valaki nem érti a NEM-et és tovább nyomul. Sajnos, itt nincs más hátra, el kell hagyni a helyzetet. Lép ki, menj arrébb! Házasságokban időről-időre felveti az a történet a fejét, hogy “megadja” magát az egyik fél a másiknak, hogy békén hagyják. Ez családon belüli erőszak. Abúzus! Akik ezt a NEM-et nem értik vagy nem tudják érvényesíteni, sürgősen keressenek szakértői segítséget.
Kép: A szexuális közeledés visszautasítása ne legyen eszköz a kommunikációhoz. De ki kell mondani a NEM-et, ha úgy érezzük, számunkra az a megnyugtató.
Ne lépj bele a színházba! Vannak emberek, akik annyira nem képesek felfogni a párjuk kedves, de érthető NEMleges szándékát vagy reakcióját, hogy elkezdenek poénkodni, műsorozni, mórikázni. Ilyenkor legegyszerűbb, ha kimondunk egy keményebb NEM-et és kilépünk a szócsatából, kergetőzésből. Mert ugye van, hogy a női nem, az igen és ez egy jó játék, ha mindkét fél benne van. De vannak olyan NEM-ek, amit észre kell venni vagy észig kell juttatni.
Készülj és Gyakorolj! Fantasztikus, előrevivő módszer a nehéz beszélgetésekre való készülődés. Már írtam korábban erről, de újra elővesszük itt is. Gyakran készülünk konzultáción beszélgetésre. Megtanuljuk a szabályait (helyszín, téma, időpont kiválasztása, kommunikációs stratégia, stb…), és készülünk a lehetséges kimenetekre. A félelem így sokszorosára redukálódik és nagyon szerencsésen alakulhat egy régóta beragadt történet. Tehát, van, hogy alaposan fel kell készülnünk a mondat végi NEM-re.
Ebből az egész témából én a legviccesebbnek azt a részt tartom, amikor segéderőt kell hívni a gyakorlatlan vagy agresszióval szembenálló fél mellé. Tom és Jerry jut eszembe. Amikor Jerry teljesen önelégülten küldi a macskát messzire, miközben nem is sejti, hogy a kutya mögötte szobrozik. Szeretem ezt a részt. Az egész mesesorozat a harmadik, megmentői, támogatói segéderőről szól. Persze ez csak nekem vicces, annak, akinek ezt végig kell vinnie, egyáltalán nem az. Utólag lesz az! Garantálom. Ne feledjük, mindig akad egy barát, aki megvéd bennünket, amíg nem vagyunk elég erősek.
Video: Tom és Jerry, Love the Pup
És az áldott humor! Egyszer, vagy 20 éve az akkori páromtól kértem, hogy hozzon nekem az irodából irattartó papucsokat. Rendszereztem volna dolgaimat. Kérdezte, hogy mennyire lenne szükségem. Mondtam, hogy amennyi van! Mire ő kedvesen és röhögve válaszolta: Ja, hát annyi nincs! :-). Kevés embernek adatik meg a spontán, “ülő” humor, de gondolhatunk rá és helyzeteket menthet meg kínos szituációktól.
Gyakoroljunk, edzünk, IGENis gyúrjunk a NEM-re, mielőtt azt vesszük észre, hogy nem a saját életünket éljük, az az álmainkban létezik csak.
Legutóbbi írásomban a KAPCSOLATLELTÁRT mutattam be. Nekem az angol neve jobban tetszik, mert tulajdonképpen az egész úgy indul, mint egy feladatlista vagy egy bevásárlólista. Couple checkup!
A checkuplistek -cetlizés, feladatlista, teendők, stb. – számomra hatalmas segítőeszközök. Írogatom, rangsorolom, karikázom a dolgaimat. Fontossági sorrend szerint, vagy csoportosítom fajtájuk szerint. Például szigorúan helyszín alapján az ügyeket. Lsd. DM, posta, gyerekek, cég, stb. A bolti listám is ilyen, de ott időnként nagy vehemenciával áthúzzák a számításom, mert képtelenség megjegyezni, mit-hol talál az ember lánya a boltjaiban annak okán, hogy alantas módon átrendezik. Mert bíznak az impulzusvásárlásban. Hát, velem csak időnként járnak jól. Tehát azért a bolti lista is a tejtermékek, a zöldségek, húsok, stb. logika szerint gyarapodik a konyhapulton.
Ezeket a listákat én imádom!!! Mert leveszik a szűkülőnek mondható memóriámról a terhet. Miért ne csücsülhetne benne egy szép vers, egy jó kis odapattanós idézet a feladatok helyett. Például a minap botlottam valaki noteszának a tetején abba, hogy
Tehát a tettek beszédesebbek mint a szavak. És még mindig eszembe jut. A tegnapi listám nem. De tudom, hol vagyon. És ezt például Szentgyörgyi Albertnek is köszönhetjük. Hogy azt tudjuk, hol nézzünk utána a dolhoknak. Amit meg nem találunk, engedjük el… És az anyukámnak is jó mondása, hogy mindent akkor találok meg, amikor nem keresem. Ezt már a gyerekeim is fújják. Szóval, no para! (Kivéve, ha az egyetlen slusszkulcsról van szó, vagy a kapunyitóról, ami a sötétben leesett az udvaron és se ki, se be az udvarról, ameddig meg nincs. Márpedig suliba menni kell. Reggelre megmutatta magát a kis hamis!)
Kép: Karácsonyi teendők – életmentő!
Forrás: otthonka.blogspot.com
Másik oldalról, évente egyszer minimum, de leginkább többször leltároznom kell a roboráló tápszereket. Gondolom, mondanom sem kell, mennyire kerülgetem, fáj, szúr, izzaszt, viszket. Erről ennyit dióhéjban. Tehát, a leltározás fájdalmas, a checklista, vagy “műszaki ellenőrzés” az egy jó dolog! A menedzserszűrés is.
Így én maradnék a Couple Checkupnál! Mert indulás van! Vamos! Perverzen is hangozhat, hogy időnként nézzünk rá, mi a nagy helyzet, de megkönnyebbülést is ad. Mert ez az ellenőrzés tudatosítja bennünk, a kapcsolatban, mi az ábra. És a lehetőségünk van a vizsgált, meghatározó tényezőkből ránézni a döcögősre és széppé, olajozottá tenni azt. Ez meló. Kiértékelés után szembenézni és megtanulni a jó gyakorlatokat, a trükköket. Hogy aztán a pár-párok mindkét tagjának jó érzése legyen hosszú távon. Építő, növekedési terült, erősítő, boldogító változás. Kicsit odafigyelünk arra, amit a másik mond, megértjük, visszajelzünk és nem vetjük el a lélegzetvétele pillanatában.
Miért írtam párokat? Mert bizony a körben, akár családról van szó, akár párról, akár bonyolult családszerkezetről, többszereplős lehet a játszma. Legyen inkább örömteli játék. A játszma tönkretesz előbb-utóbb. Pusztít.
Töltsétek ki a Kapcsolatleltárt, akár Mikulásra. És értelmezzétek az ajándékba kapott elemzést, használjátok a füzetet. Vagy hívjatok, ha kell egy szakértő szem és beszéljünk róla.
Idén a szerdáim azok, amikor kötelező programként magammal kell legyek valamilyen formában. A minap a fine diningot tanulmányoztam. Nagyszerű mávészet az étkezés szenvedélyes oltárán!!!
Nem mindig könnyű, mert a feladataim ott tolonganak a fejemben és vékony jégként beléjük zuhanhatok 0-24-ben, ha nem figyelek oda. És mondjuk szögezem magam a kezdő jógámhoz, megyek el falat mászni vagy a listán “nem annyira fontos” részeit kezdem bogarászni. Ilyenkor van, hogy egy wellnessben találom magam vagy a falon. Az öltözői beszélgetéseket mindig nagyon élvezem! Mert csak magunk vagyunk! Kertelés nélkül. Nos, én van, hogy csak a fülemmel, mert ilyenkor nem csacsogni megyek, hanem magammal lenni.
Legutóbb a kapcsolatok címkézéséről írtam blogot. A polyamoriáról, a nyitott házasságról, és társairól. Tegnap egy beszélgetésen hallottam, hogy mindenképpen női jelöltet kell választani valahova, de pillanatnyilag egy férfi kandidál. Megszólalt valaki, hogy ez manapság csak döntés kérdése. Persze, fanyar volt a megszólalás és élces, utalgatva a genderkérdés körüli mai elgondolásokra.
Kép forrása: http://kettenegyutt.hu/kapcsolatleltarbemutato.pdf
Ez a beszélgetés is arra irányított, hogy milyen segítő lehet egy párnak az állapotfelmérés, a külső szem, legyen az együtt járó, házasságra készülő, már házasságban élő, akár mozaikcsaládban élő, válni készülő vagy érett kötelék. Mindent kicsit leltározni kell időnként, felkészülni az előttünk álló időszakra okosan vagy gazdagítani a meglévőt, mert kicsit poros, pókhálós, elakadt. Vagy ne adj isten, reménytelen. “elhaló kapcsolatú – konfliktusos párok, akiknek terápiás segítségre van szükségük.”
-Gőzöm nincs, mi van. Nagyon korán haza szokott érkezni, hirtelen válaszolgat és olyan dolgokról kérdezget, ami eddig szinte egyáltalán nem érdekelte.
-Hogyhogy? Mire gondolsz?
-Miért van nyitva a bejárati ajtó? Ki vette ki a leveleket? És képzeld, olyankor hív telefonon, amikor biztosan tudja, hogy nem fogom felvenni, mert a szokásos értekezleten ülök. A keddi, fél kettesen.
-És beszéltetek?
-Hát, most elmegyünk, mert én hétvégén fáradt voltam ahhoz, hogy újra feltegyük a lemezt. Nem tudom, mit akarhat. Azt mondja, nihil van. Én meg képzeld, most nagyon pörgök. Ott vannak a gyerekek, a könyv, amit írok, az edzések, a tréningek és a karácsonyt is nagyon várom.
Ide bizony szűrés kell. Átvilágítás, rávilágítás, moccantás. A KAPCSOLATLELTÁR egy régóta jól működő, dinamikusan alakított és tervezett felmérő teszt, mely a kérdéseket személyre szabottan teszi fel a párok tagjainak. Nagyon jó kis értékelést ad, hozzá útmutató füzettel. És igazán elérhető az ára. 7500 Ft. Ugye, nem elérhetetlen? Játéknak, kíváncsiskodásnak is jó, de azoknak, akik igazán bajban vannak és segítségre szorulnak, kötelező lenne kitölteni.
“A KAPCSOLATLELTÁR VALAMENNYI KAPCSOLATI TÍPUSRA TEKINTETTEL VAN. Számításba veszi, hogy egészen más tulajdonságok jellemeznek egy együttjáró párt, aki szeretné tudni, merre induljon tovább a Kapcsolatában, mint egy házasságra készül ő párt, aki pontosan tudja, mit akar és mikor akarja. Figyelembe veszi a
mozaikcsalád kihívásait, amelyeben legalább az egyik félnek van gyermeke egy korábbi kapcsolatból. Ismeri a kölünbséget az élettársi kapcsolat és a házasság dinamikája között, valamint azt is, hogy az érettebb korú pároknak milyen sajátságos szükségletei vannak. És végül: Ha a pár egyik tagja hivatásos katona, akkor olyan kérdéseket is
felkínál számukra, amelyek a bevetésekkel járó hosszú különélés problémáit is figyelembe veszik és konkrét javaslatokat tesz a kapcsolat építésére.”
Ha kitöltötték, olvassák el nyugodtan, aprólékosan, de mindig szem előtt tartva, hogy ez az aktuális állapotukat tükrözi. Ha kérdésük van, kérjenek szakértői segítséget. Hívjanak bizalommal, átbeszéljük, hogyan lehet változtatni, merre szeretnének haladni közösen. Vagy egymásról tudva, de már külön. Vagy átnézhetjük, milyen csontvázak várhatóak egy mozaikcsaládos szekrényből.
Dunakeszin és Budapesten konzultálok, előre egyeztetett időpontban.
Hallgattam ma torna közben egy interjút. Kiss Tibor, a Quimby énekese mesélt az érzéseiről, a motivációiról, inspirációjáról, arról, hogy tulajdonképpen ő mindig ugyanarról a “témáról” zenél, csak más betekinéssel (ECHO TV, Arckép).
Beszélt arról, hogy milyen volt az élete szétesetten, csajozósan, felépülés után. Arról, hogy a zene, a festészet, a szövegírás, a kapcsolatok, a felsőbb erő neki ugyanarról szól. Mesélt a pedagógus szüleiről, akiknél természetes volt a támogatás, az elfogadás, hogy apukája vitte őket koncertre és milyen elfogultan értékelte őt. És Kiss Tibis volt az egész.
Hallgattam utána Nirel Marofsky TEDx előadását a CNM-ről, jelesül a consensual non-monogamy (egyetértésben nem monogám párok – poliamoria – többszerelműség) kapcsolati életfelfogásáról. Ez azért volt számomra odabilincselő, mert ő egy ilyen házasságban nőtt fel gyermekként a testvérével. Édesapja és édesanyja olyan típusú nyitott házasságban éltek őszintén, kendőzetlenül, ahol mindennapos döntési és kommunikációs lehetőség volt arra vonatkozólag, kivel éli meg a lelki, testi, szerelmi, társas életét. Amellett, hogy ők a principális páralkotók. Nirel M. a Columbia Egyetemen szociálpszichológusként végzett, ha jól tudom.
A poliamoria széles körben használt szimbóluma: a végtelen szív
Forrás: Wikipédia
És közben belebotlottam Rosie Wilby jóhumorú előadásába, amiben szintén az egynemű kapcsolati kérdéskörök, a monogámia léte, a poliamoria jelensége kerültek a placcra.
Nirel M. egy kemény, kínos röhögésbe vezető ténnyel indított, melyben felvillantotta, hogy Kanadában a házasságok 40 %-a válással végződik és szeretnénk-e egy olyan repülőre felszállni, melynél felhívják a figyelmünket arra, hogy 40% eséllyel le fogunk zuhanni. És kinyilatkoztatja, hogy ő maga még nem döntött a kérdésben (az előadás 2015-ös), abban, hogy monogám házasságban szeretne-e élni vagy CNM-ben. Ehhez gondolom, partenr(ek) is kellenek.
Amikor hozzám jönnek konzultációra, sok-sok értékbe, számtalan élethelyzetbe, affinitásba merülök bele. Van, ami az enyémmel teljes mértékben megfér, van, amire én is újdonságként vagyok nyitott. Rugalmas az elfogadásom ebben a szituációmban, az empátiám is szerencsére képlékeny. Arra azonban nagyon vigyáznom kell, hogy a saját tartalmamat nem kínáljam fel másnak. Mert egy poliamória széles körben elfogadott már Magyarországon is. Mindezen azt értem, hogy ezen értékrend tagjai őszintén, konszenzussal élik általuk nagyviláginak tartott életstílusukat. Néhányan lenézik és korlátoltnak gondolják a konzervatív vagy keresztyén értékrendszerrel bírókat.
Az is köztudott, hogy a hosszú házasságok nagy része manapság burkolt viszonyokon engedi ki a felesleges feszültséget. Vagy a fenti előadók kifejezésével élve, oldják meg társasági, lelki, szellemi vagy szexuális szükségleteiket.
Kép: Poliamória
Forrás: CNN
Van, hogy valaki egy klasszikus értékrenddel érkezik fiatal felnőttként a nagybetűs életbe. És majd széthasad a lelke, mert a párja, kapcsolatait tekintetbe véve ilyen poliamóriában éli az életét mindamellett, hogy ő az első számú társ, a szerelem. Más emberekkel is eljár társaságba, másokkal is létesít erotikus kapcsolatot egy éjszakára, és másokkal éli a munkahelyi életét: csapatot épít, önismereti körökbe jár, az ébren töltött 16 órából 12-őt a hét öt napjából “idegenekkel” él meg. Minden vonatkozásban. És ez a párjának néha túl sok. Ennek az elfogadása. Összetöpörödik, bizonytalan lesz, azt sem tudja, miben van benne.
A másik oldalon ő ugyanúgy beszél, találkozik, együtt küzd emberekkel. Férfiakkal és nőkkel. Kötelező céges partikon együtt kapcsolódik ki és időnként ápolja, tartja a kapcsolatot a korábbi udvarlóival.
És családot szeretnének sokan. De mi a család? Hol vannak a határok, kell-e határokat húzni, van-e értelme egyáltalán? Éljenek-e az emberek hazugságban, viszonyokban, “legalizált” külön életet? Vagy éljék meg minél teljesebben önmagukat? Végre nyíltan, nem megbélyegzetten, akár a művészetben, akár a kapcsolataikban, aminek már mindenféle, jól körülírható nevet adunk tudományosan?
Ha körbenézek, van még jól menő házasság körülöttem! Tesznek érte, értik az apró nüanszokat, bensőségesek és történetük van. Közös. Mint ahogyan gyermekeik is. Abban is szólhat róluk, magukról az életük is. De a közösség érdekei időnként felülírják az egyesekét. Így lesz egység.
Én csak azt nem tudom elfogadni sem szívvel, sem ésszel, hogy ha egy nőnek gyermeke születik, azt miért nem neveli őszinte odafordulással, szeretettel, feltétel nélkül és adott esetben hogy képes elhagyni?
Mert ez is lassan a 40%-ra rúg, kedves liberális anyák….
A beilleszkedési-, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő, alias BTMN-es „papíros” gyerekek korai felismerésével és mozgásterápiás fejlesztésével kapcsolatos képzésre járok. Sok a papíros gyerek. Elkezdhetnénk ezt boncolgatni, hogy miért is és erre sok-sok válasz létezik. Érzékenyebbek a felmérőeszközök, hamarabb felismerik őket? Jobban odafigyelnek rájuk, integráltabb és differenciáltabb a nevelés, az oktatás? A védőnőket, csecsemőgondozókat, óvópedagógusokat és a pedagógusokat kiképzik a probléma korai felismerésére és a bánásmódra? Efelől kétségeim vannak, de az irány elkezdődött. A Családbarát Ország Egyesület Korai gyermekkori intervenció ágazatközi projektje 5,7 Mrd Ft támogatást kapott erre, én bízom abban, hogy legalább a képzőhelyeken már elkezdődik az oktatás. Van egy, a külföldi TEAM AROUND THE CHILD példákhoz hasonlatos PROJEKT is, mely a segítségre szoruló család közelébe hozza a szakembergárdát. Kinek, mire van szüksége.
Én nem erről szeretnék írni. A jövő kecsegtetően biztató. Törvényi rendelet is előírja azt, hogy egy gyermek fejlesztése például prioritást kell élvezzen a tanórai részvételnél, mégpedig az iskolákban levő gyógypedagógus, pszichológus, gyógytornász, stb. szakértő segítségével.
Ami azonban rendre felmerül, az az, hogy ezeknek a gyermekeknek valahol lekésett a fejlődése. Valami lépcsőfok kimaradt, így az utána következő mérföldkő eleve hendikeppel (handicap (angol)=hátrány, akadály, fogyatékosság) indul. Például a kúszás-mászás folyamata kimaradt, idegrendszeri lépcsőfokként automatikusan következő bukfenc nem úgy sikerült, oldalazva kúszik a gyermek, az artikulációja nem megfelelő, stb. Érzékenyített szülő, védőnő, pedagógus észre kell, hogy vegye ezt! Akár érzékenyített nagymama! Feltéve, ha van beleszólása a gyermek életébe. Kell, hogy legyen! Jó esetben már nem aktív csúcsvezető és ráér. Ha ő nem, hát a dédi!
Ha azonban a gyermek feje felett krízis tombol, akkor ez a figyelem kimarad. Ha a várandós anyuka még addig húzza az igát (és a belét és az áldott pocakját, pardon) a multinál, hogy minél később essen ki a bevétel, ő maga, vagy minél hamarabb menjen vissza dolgozni, mert esélye sem lesz az állásra, akkor nem lesz, ki figyelje a gyermeket.
Kép: Kizsigerelt várandós anyuka
Súlyosabb esetben azonban addikció van a háttérben. Szerfogyasztás, krízis, munkamánia, nem megfelelően felkészített mozaikcsalád, közösségi médiától függő édesanya, társfüggés. Az évezred drogja a netfüggés és a SZEXUÁLIS ABÚZUS! (Mark B. Kastleman: Drug of New Millenium, a mű le van fordítva magyarra, szaklektorált, kiadót keres, érdeklődés esetén írjanak: belsoknontroll@gmail.com-ra).
Könyv: Az évezred dorgja
És ezek mellett kimarad az érző figyelem. Néhány hónap figyelmetlenség, és egy életre bélyeget kap a gyermek. Mert például megveszünk neki mindent, amit benyelünk a reklámokból és nem járni tanul a kicsi! Egyenesen űrkompozni. Csak sajnos a járás kimarad így. A finommotorika kihagyásával (például csippentés, rajzolgatás, firkálás), az olvasási készség és a beszéd maradozik el. Ki hinné….
Mintegy 10 napja műtötték a gyermekemet a bokájával, egy napot bent kellett töltenie a Heim Pálban. Gyermek Ortopédia. Aki ismeri a helyet, tudja, hogy az épület és a büfé (főpület), ambuláns rendelés között egy udvaron kell átalmenni, ha esik, ha fúj. Éppen kellemes volt az idő. Két kisgyermek játszott az udvari játszótéren két anyukával. Mindkettő a telefonját nyomkodta. Én odafele úton is ezt láttam, visszafele is. Ugyanazt a két anyukát. Pedig közben megjártam a büfét és Dreissinger főorvost az ambulancián. (Csak ajánlani tudom!)
Ha fejlesztjük a gyermeket, akkor Donauer Nándor főorvos, a Budai Gyermekkórház neuropszichológusa szerint csak a jéghegy csúcsát látjuk. A neten minden, ami Donauer, hallgassák, olvassák!!! A tüdéri és vérprofi Kárpári Márti TSMT terapeuta akkreditált pedagógusképzésén Donauer Nándor főorvos mellett még Bíró Délia klinikai szakpszichológus és Farkas Zengő Noémi mozgásterapeuta, szakvizsgázott fejlesztőpedagógus, szociális munkás is segít minket abban, hogy értően tudjunk foglalkozni a gyermekekkel.
De ki foglalkozik az addikt, krízises, átmenetileg vagy tartósan megrekedt szülőkkel? Ki bogozza ki az ő batyujukat? Egyáltalán ki lehet őket nyitogatni, elfogadják a segítséget? Az, hogy kérik, már csodaszámba menne. Egyenesen hárítják, tagadják a probléma létét.
Márpedig sok a papíros gyermek. És nekik hatalmas nagy részük nem genetikailag meghatározható betegségben szenved, mint a Tourette-szindrómások, például. (Kötelező film: A mintadiák –In front of the class)
Film: A mintadiák
Hívják ma (inkább hétköznap munkaidőben ;-)) a pszichológust, vagy kríziskonzultációban jártas szakembert. A gyermekeikért. Vagy a tervezett gyermekekért. Létezik házasságra felkészítő konzultáció is, kríziskonzultáció is.
http://www.kettenegyutt.hu/tanacsadok/bagieva.php
Mert itt elsősorban nem a gyermekekkel van a gond. Ők nem tehetnek semmiről!
KiBLOGozzuk, hívjon bizalommal.
Szeretettel kívánok áldott elcsendesedést elhunyt szeretteinkre gondolva, meghitt családi együttléteket ezekre a napokra.
Ha előző írásomat elolvasta és közvvetlenül az ezt megelőző tesztet kitöltötte, tovább barangolhat abban, hogy Ön vagy a párja, amennyiben felmerül a társfüggőség gyanúja, melyik típusba is sorolható? (Forrás: Demetrovics Zsolt: Az addiktológia alapjai)
Megmentő és fixáló:
A saját énjére való figyelem és tudatosítás elkerülése végett másoknak segít, illetve megmentőjükké válik.
Örömszerző:
Mivel hiányzik a személy önismerete és nincsenek egészséges énhatárai, inkább alkalmazkodik másokhoz, a saját érzései kifejezése helyett. A túlzott alkalmazkodás miatt nem képes másoknak nemet mondani.
Túlteljesítő:
A belső üresség érzetét túlzott mértékű teljesítménnyel próbálja kompenzálni. Mivel az üresség nem a teljesítménnyel kapcsolatos, a kompenzáció sikertelen.
Bűnös:
Az alacsony önértékelés és a bűntudat érzése miatt tökéletlennek, rossznak, romlottnak, megtörtnek érzi magát. Ez a tendencia alapvető a kodependencia különböző formáiban.
Áldozat
Úgy érzi, betegként vagy rossz emberként mindig ő válik áldozattá. Önsajnálat, meg nem értettség, el nem ismertség, reménytelenség jellemzi. Magukhoz vonzzák a “megmentő és fixáló” típusokat és a segítő szakembereket, azonban őket is csak hibáztatni tudják.
Mártír
Ő is áldozat, azonban ő tagadja az önsajnálatot, a meg nem értettséget, az el nem ismertséget, a reménytelenség érzését. Érzései között mindazonáltal megjelennek ezek a dimenziók.
Függő
A kémiai és/vagy viselkedési addikciók valamely formája is észlelhető. Ez a tendencia is alapvető a kodependencia esetében.
Kompulzív
Kényszeres motívumok jellemzik a személyt. Ahogy az addikciók, ez a jellegzetesség is általánosnak tekinthető.
Grandiózus
Túlzott magabiztosság, grandiózusság jellemzi a gyenge self kompenzálása végett.
Erőszakos
A saját self gyengesége és törékenysége miatt a személy erőszakosság és bántalmazás segítségével próbálja megát erőssé és a helyzeteket kontrolláló személlyé tenni.
Elveszett gyermek
Diszfunkcionális család többedik (harmadik, negyedik) gyermekeként a személy az elegendő mértékű figyelem elérésére úgy érzi, hogy versenybe kell szállnia idősebb testvéreivel, de feladja s visszavonul.
(Whitfield, 1997 nyomán)
A társfüggőséghez vezető okok
Kép forrása: http://hamrah.co/en/pages/codependency-definition/
KiBLOGozzuk, hívjon bizalommal.
Szeretettel kívánok áldott elcsendesedést elhunyt szeretteinkre gondolva, meghitt családi együttléteket ezekre a napokra.
Kép: Tapasztalt házasságban élők
