Hogyan maradhatunk ön-fenn-tarthatóak a megszorítàsok idejé?

Azon törpölök itt a madárcsicsergésben, amit a minap hallottam és tapasztalok.
A mentősökért felelős valaki nyilatkozott. És abban sok-sok minden elhangzott. Arról is, hogyan fertőtlenítik megjelölt helyeken a kocsikat, hogyan alakulnak a corona-vírusos esetszámok, kinek a hívására indulnak (háziorvos, tisztifőorvos) és az egyéb esetek száma miképpen változik. Két évig oktattam népegészségügyet és nagyon szerettem. A készülődést is, a témát is. Azt itt elárulom, hogy engem betegesen érdekelnek a statisztikák. A ksh konferenciájára külön rohantam. Hogy az milyen gyönyörű helyen székel…
Kiderült, hogy a sztrókos és infarktusos esetek száma drasztikusan csökkent. És ő is elmélkedett azon (szakmaisága beszippantotta interjú közben), hogy ennek milyen okai lehetnek. Viszgálni fogják. Mint ahogy a kutatások most zajlanak élesben. Minden nap ki lehet tölteni a Szegedi Egyetem kérdőívét:
Ezt minden nap akár ki lehet tölteni, 5 perc, fontos kérdésekre keresik a választ. Érdemes számolgatni, mikor dugtuk ki az orrunkat otthonról, hány percig, hány emberrel találkoztunk és ők milyen korúak voltak.
Látom, hallom, hogy sokan családi gazdálkodásba lendültek akár lakáson belül is: gyártódnak az élesztős,a kovászos kenyerek, palánták cseperednek, újra dívik az edénykertészet, a maradékok újra felhasználása. Feldugta a fejét a sörösdobozokból készíthető sörkollektor. Sok-sok energiát, pénzt spórolhatunk meg ezekkel a kis megoldásokkal.
Nálunk például az otthoni “macinaci”hordása oly mértékben leredukálta a mosást, hogy hét közepén ré kellett szólnom a családra, hogy váltasanak felsőruházatot. Mert ugye a szellőztetés is nagyon fontos. A szárítógépem nekem nem csak most, de mindig is nagy segítség volt. Akik olvasták régen a bejegyzéseimet tudják, hogy Noel születése után, az ősz beálltával robbantottam a család életébe, amikor már nem győztem a teregetést, a szárítást és bedohosodott néha a ruha. Amit kénytelen voltam újra kimosni. El is neveztem Willemnek (Willem Defoeról, titkos szerelmemről). Lényeg, a szárítógép megfelelő hőfokon (ez 70 is lehet olyan ruháknál, amik bírják, márpedig műanyagot nem mosunk, a gyapjút meg nem teszem bele) ez vírusos időszakban pont ideális. A házi poratkákat is úgy lefújja, hogy csak figyelem a szűrőjét. Na, azt mikroszkóp alá tenném nagyon szívesen. Ezt a műveletet itt Kenesén a napon teregetés pikk-pakk, öko módon megoldja. Gyilkos módon a kártevőkre. Imádom a napon lengett ágynemű illatát. A szomszéd itt szól, kérdezi, ha égetésbe kezd, hogy mikor szedem be. Angol óra előtt vagy után.
Ökomama vagyok. A Szent István Egyetemen végeztem 60 anyuka társammal. 2012-14 között tanultunk. Megszakadás volt heti két napon, de tömör-gyönyör is. Köszönet érte a Dunakeszi Nagycsaládosoknak, kimondottan Kikocsnak. Hogy szóltak. Ott tanultunk a háztartási gazdaságtól kezdve az ökotermesztésen át az vegyszermentes háztartásig mindent. Még halgazdaságot is. Na, azon az órán mind a 60 anyukának bepárásodott a szeme. Nem a tokhaltól, meg az akasztói gazdaságtól. Ittuk a szavát az előadónak. Olyan jóképű volt.
De mindenki ott a tudása legjavát adta. És olyan álom oktatógárdánk volt, hogy csodaszámba mentek. Kidolgozott jegyzetekkel, mert ugye UNIOS projekt. Így egy kincsesbánya van a kezemben.
Szóval, végeztül: én nagyon-nagyon kíváncsi vagyok ennek az időszaknak a pozitív hozadékaira. És leginkább a családokra, egyénre, közösségekre gyakorolt szokásrendszeri változásaira. Az egészségmutatókra. Hgy minimalizálódik-e a szemét, megcsömörlünk-e annyira az okostelefonokról, hgy ránézünk végre a gyerekre. Társasozunk-e. Értékeljük-e végre a nagyszülőket, az időseket. Marad-e, hogy segítünk rajtuk, mert “nem tudnak kimozdulni”. Vagy, ha igen, lehet, hogy nem a szokásos köreik miatt tennék. Megérezzük.e a mozgásszegény életmód zanzásított fájdalmait? Tudunk-e okosan főzni? Mert ugye a kész kaja drága, és uncsi egy idő után, mert itt még hál istennek nincs sokféle. Megtanulunk-e köszönni a szomszédnak. Vagy tudunk-e tojást kérni, mert 9 után nincs ám boltba slattyogás, de tojás az kell.
Kellemes dagasztást, sütést, jó társasozásokat kívánok és várom ide a tapasztalataitokat. A Szenvedélyeim oldalra pedig a receptjeiteket.
https://www.facebook.com/groups/nyarihami
How to Make Pizza Dough at Home | The New York Times

 

A kodependencia, társfüggőségek, társfüggők

Több, mint 10 éve házasok. Egymás mellett élnek. A gyermekeiknek panaszkodnak arról, milyen gyötrelmes a házasságuk. A gyerekek elnémulnak ilyenkor. Mert szülőszerepet kapnak a gyermeki helyett. A gondtalan gyermeki létükhöz jogot formálván épp csak elnémulni tudnak ilyen lojalitás konfliktusban.

És egyszer csak beüt a felrázó tűzvész. Anya kilép a megszokott keretei közül, kedves lesz, kicsinosodik, kivirul. Már nem szapulja az urát, ha nem ér haza. Akkor sem, ha hazaér. Minden olajozott. Amilyennek lennie kell(lene) egy felnőtt kapcsolatban.

Csacsognak, képesek a beszélgetésre. A nő, a feleség, az anya nem dolgozik, nem dolgozott munkahelyen soha. Otthon annál többet. Főállású anya már érettségi óta. Fiatalon megtalálták egymást. A nő volt fiatal, a férfinek ez már a második házassága. Egzisztenciával, diplomával lépett a házasságba. Születtek a gyermekek, elröppent annyi idő, hogy már a legnagyobb is az érettségire készül.

De mi történt ilyen hirtelen? Az egyik fél, ebben a történetben az édesanya, a feleség találkozott régi szerelmével. És egyben akkori önmagával is. Amikor még saját motivációi voltak, önmaga körül forgott a serdülő kis világa, mert nem volt még családja. Viharosan indult minden és visszaröppent időben. El a kötelességektől, el a napi rutintól.

A volt párja is tehetős ember lett, családapa. Aki szintén beleolvadt a hétköznapokba. Jót tett neki is a felocsúdás. Jöhettek a csetillúziók. Ahol mindenki szép, kisimult, mosolygós, gondtalan. És a valóságnak halvány szikrája sem libben fel a virtuális térben. Hogy ennyire nyűgös, türelmetlen, képmutató tud lenni a túlélésért a csetelgető fél.

A mutatvány akkor borult, amikor elkövetkezett a beteljesedés. Itt az idő, le lehet lépni! Gondolta a feltüzelt nej. Családtól, férjtől, gyerekektől. És le is lépett anya. Be a mesék birodalmába. Teljes mellszélességgel.

A herceg jött, látott, győzött. Aztán…ritkultak a csetek, a nőnél nőtt az aggodalom. Majd jött a krízis, a pánik. Az önbizalom porba hullt. Kipukkadt, púderos lufi lett.

“Mert ő senkinek nem kell!” Csak a Huffnágel Pisti létezett elméjében és abban az illúzióban, ahova magában vagy kétségbeesett sóhajaiban menekült. De most a Huffnágel is csődöt mondott?

Ki ez a nő valójában? Miért támaszokkal képes ő csak állni, szárnyalni? Hova lett 20 év az életéből? Miért épp a volt barátja tépte fel ezt a borzalmas fájdalmat és hagyott űrt a lelkében?

A függésre hajlamos emberek egy része a társtól függ. Mint karótól a futóparadicsom, úgy áll ő büszkén, kívánatosan, piroslón. De, ha kihúzzuk a karót, földre roskad, a melegen aranyló gyümölcsök lassan megfonnyadnak. Meg is rohadnak. Ha nincs külső támasz.

Képtalálatok a következőre: tomato sicily"

Megtalálhatjuk önmagunk paradicsomát és paradicsomi létét. És elárulom, ez nem csak önmagunk épülésére, de a környezetünk gyógyulásához is mértékadó lépés lehet. Mert aki csak karóként éli az életét, az egy helyben ácsorog. Nem halad, nem pihen.

Beszéljünk róla! Időpont egyeztetés:

dr. Bagi Éva Eszter

addiktológiai konzultáns

+36302208392

Dunakeszi, Fő út 133. Egészség Spektrum

 

Csak okosan, ha már szájalunk! – Az önérvényesítés kommunikációja

Hány olyan beszélgetést tudunk említeni párkapcsolatainkból, mely megnyugtatóan és nem ajtócsapkodással zárult? Aminek a végén nyertesnek és boldognak éreztük magunkat?

Nos, ha ez nem probléma, Önök művészek és a párbeszéd magasiskoláját folytatják. De mi is lehet a legnagyobb kobold a párbeszédeinkben? Igen-igen. Egy harmadik. De a viccet félretéve. Hát, az érzéseink. Amikről nem is tudunk, amikor már előresettenkednek, csak érezzük a detonációjukat. Hormonok, vegyületek, amik, ha elszabadulnak, a Jóságos sem állítja meg őket. Gondoljunk csak a várandóssàgra vagy a ciklusra. Uraim, ez gondolom, márt most fájt.

Hát, rögös út vezet odáig, hogy az érzéseinket felismerjük és karámunkba csaljuk. Hogy kiszámítsuk előre a lépéseink következményét. Esetleg előre számoljunk egy B, C, D tervvel is!

A párbeszéd az egy játék. Egy csodálatos tangó vagy keringő lehetne. De nekem inkább Capoeira. Anélkül követjük, közelítjük, megállásra késztetjük vagy nyargalásra a másikat, hogy ő megsérülne vagy hozzáérnénk. És anélkül, hogy mi padlót fognánk. A Capoeirát nem kisegerek és nem pankrátorok járják. Előbbi esetben Tom és Jerryt néznénk, utóbbi esetben ketrecharcot. Nézzenek végig néhány autentikus brazil harcművészeti táncot. „A capoeirát a brazíliai rabszolgák alakították ki és ez lett az elnyomás elleni küzdelem, valamint a kulturális tradíciók továbbadásának fő eszköze.” (Wiki).

„A capoeira filozófiája szerint a roda (az a hely, ahol a capoeirát játszák) magát az életet szimbolizálja, a roda mikrokozmosza mintegy tükröt tart az életnek, ahol a valódi ellenség sokszor önmagunk. A filozófia jelentős szerepet játszik a capoeirában is, és a vezető oktatók számos fontos értéket próbálnak átadni tanítványaiknak: Respeito (tisztelet), Responsabilidade (felelősségteljesség), Seguranca (biztonság), Malicia (ötletesség) és Liberdade (szabadság).„

Sok-sok asszertív kommunikáció-leírás található módszertani kézikönyvekben, a neten, egyéb helyeken. De mindegyik talán egy kicsit nyakatekert és elsőre nem feltétlenül hasznosítható gyakorlat mindenki számára. A kommunikáció ugyanis egy életveszélyes játék. Mint maga a capoeira volt eredetileg. A szabadságért küzdöttek! Azonban, ha figyeljük az érzéseinket, tudjuk, hogy mit szeretnénk, és szemünk előtt tartjuk a tiszteletet, a felelősségteljességet, a biztonságot, az ötletességet és a szabadságot, már megnyertük az ügyet és a másikat is úgy, hogy ezzel ő is nyert.

Sótartójáték: kézbe vesszük a beszélgetés helyszínén a sótartót és az beszél, akinél az van. Közben a másik őrülten figyel.

Amikor megkapta a sótartót, reagál egy baromi nagyot pozitívan. És utána összefoglalja, hogy mit értett meg abból, amit a másik mondani szeretne. Ha nem stimmel, vissza a sótartó, újrapróbálkozás. Nem baj, semmi gond, nehéz időnként elmondani pontosan, mit is akarunk igazán. Konzultáción és tanácsadáson a nyolc lépéses célmeghatározásnál az első lépésen dolgozunk vagy egy órácskát. Magán a célon.

Tehát, újra sótartócsere, pozitív reagálás, visszatükrözés és a másik mondja el az érzéseit, a témával kapcsolatos gondolatait. Kihangsúlyozom: A TÉMÁVAL KAPCSOLATOSAKAT. Másik téma az másik felvonás.

És, ha kijátszottuk magunkból az egész problémát mind egy szálig, jöhet a boldogság, az öröm, a pihegés vagy egy új kör (rhoda) az élet színterén.

 

Respeito (tisztelet)

Responsabilidade (felelősségteljesség)

Seguranca (biztonság)

Malicia (ötletesség)

Liberdade (szabadság).

Szeretnének felkészülni egy előttük álló nagy beszélgetésre?

Hívjanak! Vagy jöjjenek el mindketten! Beszélgessenek. Megtanítom Önöket művészien játszani.

 

Szeretettel: dr. Bagi Éva Eszter

+36302208392

Egészségmentor, addiktológiai konzultáns

A normál krízissel foglalkozunk együtt. Az életeseménnyel együtt járó krízissel, szenvedélyekkel!