



Biológiai, pszichológiai és kapcsolati egészségmentorálás
Több, mint 10 éve házasok. Egymás mellett élnek. A gyermekeiknek panaszkodnak arról, milyen gyötrelmes a házasságuk. A gyerekek elnémulnak ilyenkor. Mert szülőszerepet kapnak a gyermeki helyett. A gondtalan gyermeki létükhöz jogot formálván épp csak elnémulni tudnak ilyen lojalitás konfliktusban.
És egyszer csak beüt a felrázó tűzvész. Anya kilép a megszokott keretei közül, kedves lesz, kicsinosodik, kivirul. Már nem szapulja az urát, ha nem ér haza. Akkor sem, ha hazaér. Minden olajozott. Amilyennek lennie kell(lene) egy felnőtt kapcsolatban.
Csacsognak, képesek a beszélgetésre. A nő, a feleség, az anya nem dolgozik, nem dolgozott munkahelyen soha. Otthon annál többet. Főállású anya már érettségi óta. Fiatalon megtalálták egymást. A nő volt fiatal, a férfinek ez már a második házassága. Egzisztenciával, diplomával lépett a házasságba. Születtek a gyermekek, elröppent annyi idő, hogy már a legnagyobb is az érettségire készül.
De mi történt ilyen hirtelen? Az egyik fél, ebben a történetben az édesanya, a feleség találkozott régi szerelmével. És egyben akkori önmagával is. Amikor még saját motivációi voltak, önmaga körül forgott a serdülő kis világa, mert nem volt még családja. Viharosan indult minden és visszaröppent időben. El a kötelességektől, el a napi rutintól.
A volt párja is tehetős ember lett, családapa. Aki szintén beleolvadt a hétköznapokba. Jót tett neki is a felocsúdás. Jöhettek a csetillúziók. Ahol mindenki szép, kisimult, mosolygós, gondtalan. És a valóságnak halvány szikrája sem libben fel a virtuális térben. Hogy ennyire nyűgös, türelmetlen, képmutató tud lenni a túlélésért a csetelgető fél.
A mutatvány akkor borult, amikor elkövetkezett a beteljesedés. Itt az idő, le lehet lépni! Gondolta a feltüzelt nej. Családtól, férjtől, gyerekektől. És le is lépett anya. Be a mesék birodalmába. Teljes mellszélességgel.
A herceg jött, látott, győzött. Aztán…ritkultak a csetek, a nőnél nőtt az aggodalom. Majd jött a krízis, a pánik. Az önbizalom porba hullt. Kipukkadt, púderos lufi lett.
“Mert ő senkinek nem kell!” Csak a Huffnágel Pisti létezett elméjében és abban az illúzióban, ahova magában vagy kétségbeesett sóhajaiban menekült. De most a Huffnágel is csődöt mondott?
Ki ez a nő valójában? Miért támaszokkal képes ő csak állni, szárnyalni? Hova lett 20 év az életéből? Miért épp a volt barátja tépte fel ezt a borzalmas fájdalmat és hagyott űrt a lelkében?
A függésre hajlamos emberek egy része a társtól függ. Mint karótól a futóparadicsom, úgy áll ő büszkén, kívánatosan, piroslón. De, ha kihúzzuk a karót, földre roskad, a melegen aranyló gyümölcsök lassan megfonnyadnak. Meg is rohadnak. Ha nincs külső támasz.
Megtalálhatjuk önmagunk paradicsomát és paradicsomi létét. És elárulom, ez nem csak önmagunk épülésére, de a környezetünk gyógyulásához is mértékadó lépés lehet. Mert aki csak karóként éli az életét, az egy helyben ácsorog. Nem halad, nem pihen.
Beszéljünk róla! Időpont egyeztetés:
dr. Bagi Éva Eszter
addiktológiai konzultáns
+36302208392
Dunakeszi, Fő út 133. Egészség Spektrum
Hány olyan beszélgetést tudunk említeni párkapcsolatainkból, mely megnyugtatóan és nem ajtócsapkodással zárult? Aminek a végén nyertesnek és boldognak éreztük magunkat?
Nos, ha ez nem probléma, Önök művészek és a párbeszéd magasiskoláját folytatják. De mi is lehet a legnagyobb kobold a párbeszédeinkben? Igen-igen. Egy harmadik. De a viccet félretéve. Hát, az érzéseink. Amikről nem is tudunk, amikor már előresettenkednek, csak érezzük a detonációjukat. Hormonok, vegyületek, amik, ha elszabadulnak, a Jóságos sem állítja meg őket. Gondoljunk csak a várandóssàgra vagy a ciklusra. Uraim, ez gondolom, márt most fájt.
Hát, rögös út vezet odáig, hogy az érzéseinket felismerjük és karámunkba csaljuk. Hogy kiszámítsuk előre a lépéseink következményét. Esetleg előre számoljunk egy B, C, D tervvel is!
A párbeszéd az egy játék. Egy csodálatos tangó vagy keringő lehetne. De nekem inkább Capoeira. Anélkül követjük, közelítjük, megállásra késztetjük vagy nyargalásra a másikat, hogy ő megsérülne vagy hozzáérnénk. És anélkül, hogy mi padlót fognánk. A Capoeirát nem kisegerek és nem pankrátorok járják. Előbbi esetben Tom és Jerryt néznénk, utóbbi esetben ketrecharcot. Nézzenek végig néhány autentikus brazil harcművészeti táncot. „A capoeirát a brazíliai rabszolgák alakították ki és ez lett az elnyomás elleni küzdelem, valamint a kulturális tradíciók továbbadásának fő eszköze.” (Wiki).
„A capoeira filozófiája szerint a roda (az a hely, ahol a capoeirát játszák) magát az életet szimbolizálja, a roda mikrokozmosza mintegy tükröt tart az életnek, ahol a valódi ellenség sokszor önmagunk. A filozófia jelentős szerepet játszik a capoeirában is, és a vezető oktatók számos fontos értéket próbálnak átadni tanítványaiknak: Respeito (tisztelet), Responsabilidade (felelősségteljesség), Seguranca (biztonság), Malicia (ötletesség) és Liberdade (szabadság).„
Sok-sok asszertív kommunikáció-leírás található módszertani kézikönyvekben, a neten, egyéb helyeken. De mindegyik talán egy kicsit nyakatekert és elsőre nem feltétlenül hasznosítható gyakorlat mindenki számára. A kommunikáció ugyanis egy életveszélyes játék. Mint maga a capoeira volt eredetileg. A szabadságért küzdöttek! Azonban, ha figyeljük az érzéseinket, tudjuk, hogy mit szeretnénk, és szemünk előtt tartjuk a tiszteletet, a felelősségteljességet, a biztonságot, az ötletességet és a szabadságot, már megnyertük az ügyet és a másikat is úgy, hogy ezzel ő is nyert.
Sótartójáték: kézbe vesszük a beszélgetés helyszínén a sótartót és az beszél, akinél az van. Közben a másik őrülten figyel.
Amikor megkapta a sótartót, reagál egy baromi nagyot pozitívan. És utána összefoglalja, hogy mit értett meg abból, amit a másik mondani szeretne. Ha nem stimmel, vissza a sótartó, újrapróbálkozás. Nem baj, semmi gond, nehéz időnként elmondani pontosan, mit is akarunk igazán. Konzultáción és tanácsadáson a nyolc lépéses célmeghatározásnál az első lépésen dolgozunk vagy egy órácskát. Magán a célon.
Tehát, újra sótartócsere, pozitív reagálás, visszatükrözés és a másik mondja el az érzéseit, a témával kapcsolatos gondolatait. Kihangsúlyozom: A TÉMÁVAL KAPCSOLATOSAKAT. Másik téma az másik felvonás.
És, ha kijátszottuk magunkból az egész problémát mind egy szálig, jöhet a boldogság, az öröm, a pihegés vagy egy új kör (rhoda) az élet színterén.
Respeito (tisztelet)
Responsabilidade (felelősségteljesség)
Seguranca (biztonság)
Malicia (ötletesség)
Liberdade (szabadság).
Szeretnének felkészülni egy előttük álló nagy beszélgetésre?
Hívjanak! Vagy jöjjenek el mindketten! Beszélgessenek. Megtanítom Önöket művészien játszani.
Szeretettel: dr. Bagi Éva Eszter
+36302208392
Egészségmentor, addiktológiai konzultáns
A normál krízissel foglalkozunk együtt. Az életeseménnyel együtt járó krízissel, szenvedélyekkel!