Beküldve:

A kodependencia, társfüggőségek, társfüggők

Több, mint 10 éve házasok. Egymás mellett élnek. A gyermekeiknek panaszkodnak arról, milyen gyötrelmes a házasságuk. A gyerekek elnémulnak ilyenkor. Mert szülőszerepet kapnak a gyermeki helyett. A gondtalan gyermeki létükhöz jogot formálván épp csak elnémulni tudnak ilyen lojalitás konfliktusban.

És egyszer csak beüt a felrázó tűzvész. Anya kilép a megszokott keretei közül, kedves lesz, kicsinosodik, kivirul. Már nem szapulja az urát, ha nem ér haza. Akkor sem, ha hazaér. Minden olajozott. Amilyennek lennie kell(lene) egy felnőtt kapcsolatban.

Csacsognak, képesek a beszélgetésre. A nő, a feleség, az anya nem dolgozik, nem dolgozott munkahelyen soha. Otthon annál többet. Főállású anya már érettségi óta. Fiatalon megtalálták egymást. A nő volt fiatal, a férfinek ez már a második házassága. Egzisztenciával, diplomával lépett a házasságba. Születtek a gyermekek, elröppent annyi idő, hogy már a legnagyobb is az érettségire készül.

De mi történt ilyen hirtelen? Az egyik fél, ebben a történetben az édesanya, a feleség találkozott régi szerelmével. És egyben akkori önmagával is. Amikor még saját motivációi voltak, önmaga körül forgott a serdülő kis világa, mert nem volt még családja. Viharosan indult minden és visszaröppent időben. El a kötelességektől, el a napi rutintól.

A volt párja is tehetős ember lett, családapa. Aki szintén beleolvadt a hétköznapokba. Jót tett neki is a felocsúdás. Jöhettek a csetillúziók. Ahol mindenki szép, kisimult, mosolygós, gondtalan. És a valóságnak halvány szikrája sem libben fel a virtuális térben. Hogy ennyire nyűgös, türelmetlen, képmutató tud lenni a túlélésért a csetelgető fél.

A mutatvány akkor borult, amikor elkövetkezett a beteljesedés. Itt az idő, le lehet lépni! Gondolta a feltüzelt nej. Családtól, férjtől, gyerekektől. És le is lépett anya. Be a mesék birodalmába. Teljes mellszélességgel.

A herceg jött, látott, győzött. Aztán…ritkultak a csetek, a nőnél nőtt az aggodalom. Majd jött a krízis, a pánik. Az önbizalom porba hullt. Kipukkadt, púderos lufi lett.

“Mert ő senkinek nem kell!” Csak a Huffnágel Pisti létezett elméjében és abban az illúzióban, ahova magában vagy kétségbeesett sóhajaiban menekült. De most a Huffnágel is csődöt mondott?

Ki ez a nő valójában? Miért támaszokkal képes ő csak állni, szárnyalni? Hova lett 20 év az életéből? Miért épp a volt barátja tépte fel ezt a borzalmas fájdalmat és hagyott űrt a lelkében?

A függésre hajlamos emberek egy része a társtól függ. Mint karótól a futóparadicsom, úgy áll ő büszkén, kívánatosan, piroslón. De, ha kihúzzuk a karót, földre roskad, a melegen aranyló gyümölcsök lassan megfonnyadnak. Meg is rohadnak. Ha nincs külső támasz.

Képtalálatok a következőre: tomato sicily"

Megtalálhatjuk önmagunk paradicsomát és paradicsomi létét. És elárulom, ez nem csak önmagunk épülésére, de a környezetünk gyógyulásához is mértékadó lépés lehet. Mert aki csak karóként éli az életét, az egy helyben ácsorog. Nem halad, nem pihen.

Beszéljünk róla! Időpont egyeztetés:

dr. Bagi Éva Eszter

addiktológiai konzultáns

+36302208392

Dunakeszi, Fő út 133. Egészség Spektrum

 

Beküldve:

Alakítsd magad a körülményekhez, különben ott maradsz!

Hegyikecske (Kép forrása: képernyővédő nyitókép, Windows)

Ma reggel Ez a nyitókép fogadott a gépemen, mikor azon elmélkedtem, hogyan is fogalmazzam meg az érzést, amiről írni szeretnék.

Előző írásomban ódákat zengtem arról, milyen új világ kezd kibontakozni előttem a vasút és a budapesti tömegközlekedési rendszer nyújtotta lehetőségek esetében. Nyáron ugyanis gyakran tartózkodunk a balatonkenesei “asziendán”, annak minden földi és égi javaival: friss levegő, lelassult tempó, különbejáratú kutyajószágok, akik a Svájcból nyaranta hazaugró magyar szomszédok – és mindenekelőtt a gyermekeim – kedvencei. Cherry és Lucy. Egy skót juhász és egy kis tündér öleb, aki nem sokkal nagyobb a húgomék Lilikéjénél, aki meglátogatott minket hétvégén. Ő egy teljesérékű családtag, nyúl személyében.

Kenesén minden emberközelben van! Az organikus élelmiszerek, a nyitott, nomád konyha, a gyönyörűen megtervezett, környezetével harmonikus kapcsolatban levő tusoló, a gyermekeim bekerítve, már vízbiztonsággal, köszönet Woki Laci bácsinak, a nyüzsgő programok és a temészetzajos csend.

Nos, ebből az idillből kell kiszakadnom időnként úgy, hogy a gyermekeim lelki békéjét ne zargassam meg és ők is kicsit szabadon hagyják szárnyalni az enyémet. Elutaztam egy skandináv egészségprogram és konferencia kapcsán Budapestre. Megőrülök Paul Claytonért és a Zinzino nyújtotta egészségedukációért! A skandináv életérzésért! 21 évesen fertőződtem meg egy interrail túra kapcsán és úgy is maradtam! A hétvégén is szóba került az idő előtti öregedésért okolható felelőtlen viselkedésünk életveszélyes mivolta. Én gyakorta csak értetlenkedek azon, milyen pofátlanul feljogosítják magukat egyesek arra, hogy a gyermekeiktől, a szeretteiktől idő előtt búcsúzzanak. MIÉRT?!!! Már nagyon sok eszköz van a kezünkben ahhoz, hogy hosszan és egészségesen, méltón éljünk és boldogítsuk azokat, akikért FELELŐSSÉGGEL TARTOTOZUNK. Vannak lehetőségeink arra, hogy a velünk született immunitást hogyan potencírozzuk. Egy ékszernek beillő csodát is bemutattak, a Balance család új tagját, az Essentet. Nálunk/nálam is néhány héten belül kapható lesz.

De visszatérek a kis budapesti kalandomra. A kényelem, és költséghatékony kiruccanásnak ára volt. Este aszalódva és megtaposva értem vissza a vendégektől vidám paradicsomba Kenesére. Kocsosan, büdösen. És másnap diarrheám lett. Magyarul, hasmenésem. Klassz! Gyorsan átment rajtam a fővárosból hozott sok-sok kosz, szenny és idegen. És gondolom, a készenléti immunrendszerem sem volt oda a rendkívüli értekezletért. De amiért a géphez tapadtam, annak egyetlen oka van: mégpedig az, hogy a természetadta program is kínál bőven alkalmat arra, hogy megküzdjünk a változásokkal. Gondolok itt a hormonális változásokra, melyeket okosan vissza lehet fordítani egy szerethetőbb formába a Hormon Reset Programban vagy az Energy.sk funkcionális élelmiszereinek segítségével. Vagy egyáltalán, az édesanyák rugalmasan változó életprogramja is ad némi akklimatizációs lehetőséget. Gondolok itt az őszi iskolakezdésre, az új időpontokra, annak megtanulására, hogy mégse felejtődjön a gyermek az iskolában. Vagy a három fészeklakó gyermek után jövő extra bónusz mert már a legkisebbnak is külön élete van, ami az én naptáramban realizálódik és a fejembe töltődik. Jó esetben egy hónap alatt. Hogy aztán június közepén törlődhessen!

Nekem szünetekben is meg kell találni azt az időt, amikor dolgoznom kell (NAV, könyvelő, informatikus, ügyfelek, bérlők, stb.) és amikor dolgozni szeretnék (blogírás, olvasás, konzultáció, MPK és Zinzino misszió!).

Ezekre a bejáratott köreimre nagyon precíz időbeosztással van lehetőségem. Mindenkit óva intek két dologtól: egyfelől, hogy egy többgyermekes anyuka időbeosztásába megpróbáljon beleszólni, illetve, hogy bebizonyítsa, nála jobb logisztikával rendelkezik. Mindkettő ötlet halva született és felér egy energiapazarlással.

Mit nem lehet ebben az életkörben tenni: kiszállni. Sem biológiai, sem pszichológiai, sem pedig közösségi krízisállapot nem írhatja felül ezt a rendszert. Gondolhatnánk. Azonban én, anyuka csak kis játékos vagyok a nagy, kerek egészben. Tehát, mégis felülíródik a programom. Csakhogy, készen állok rá. Ha a fővárosi idegenlégió, konkrétan a tőlem idegen emberek jó és rossz baktériumtörzse behatol a szervezetembe, gyorsan megszabadulok tőle. Ha pszichológiai támadás ér, segítséggel vagy segítség nélkül beteszem a megfelelő helyre, polcara a lázító eseményt. Ha közösségi atrocitás ér -például egy csajos buli kedden-, megküzdök a felborulni látszó aznapi -és másnapi- tervekkel.

Hegyikecskék vagyunk! Én mindenképpen! Nagyon sok korombeli anyuka, üzletasszony, közalkalmazott, a szakmájában professzionista él így. Pontosan tudjuk, hogy a kis kapaszkodók vagy kiszögellések az, amiken mi tovább jutunk vagy éppen megpihenünk. Mozgásban maradunk. De azt is tudjuk már, hogyan kerüljük el az egyébként is bőséges külső és belső ingert tetéző extra támadásokat. Képzett a szervezetünk, a lelkünk, az agyunk. Ha jól csináljuk. És milliszekundumok alatt toborozható a hátvédünk: a családunk, a barátaink, a minket alaposan ismerők és szeretők csapata. Vannak persze fékek a mi életünkben is, mert ők nem szeretik a mi tempónkat. De majd ők is változnak. Vagy maradnak ott, ahol. Csak kell egy fal, amin mászhatunk.

Ez a csendes gyöngyházréteg a társadalmi kagylóhéj belsejében építi a gyermekeket, tartja meg a férfiakat és termeli a GDP tetemes részét. Gyakran nem megbecsülten vagy elismerten. A mi elismerésünk a gyermekeink ölelésében, szemében és hangjában rejlik.

 

Szeretettel: dr. Bagi Éva Eszter

Konzultációért, segítségért hívj nyugodtan: +36302208392

Beküldve:

Csak okosan, ha már szájalunk! – Az önérvényesítés kommunikációja

Hány olyan beszélgetést tudunk említeni párkapcsolatainkból, mely megnyugtatóan és nem ajtócsapkodással zárult? Aminek a végén nyertesnek és boldognak éreztük magunkat?

Nos, ha ez nem probléma, Önök művészek és a párbeszéd magasiskoláját folytatják. De mi is lehet a legnagyobb kobold a párbeszédeinkben? Igen-igen. Egy harmadik. De a viccet félretéve. Hát, az érzéseink. Amikről nem is tudunk, amikor már előresettenkednek, csak érezzük a detonációjukat. Hormonok, vegyületek, amik, ha elszabadulnak, a Jóságos sem állítja meg őket. Gondoljunk csak a várandóssàgra vagy a ciklusra. Uraim, ez gondolom, márt most fájt.

Hát, rögös út vezet odáig, hogy az érzéseinket felismerjük és karámunkba csaljuk. Hogy kiszámítsuk előre a lépéseink következményét. Esetleg előre számoljunk egy B, C, D tervvel is!

A párbeszéd az egy játék. Egy csodálatos tangó vagy keringő lehetne. De nekem inkább Capoeira. Anélkül követjük, közelítjük, megállásra késztetjük vagy nyargalásra a másikat, hogy ő megsérülne vagy hozzáérnénk. És anélkül, hogy mi padlót fognánk. A Capoeirát nem kisegerek és nem pankrátorok járják. Előbbi esetben Tom és Jerryt néznénk, utóbbi esetben ketrecharcot. Nézzenek végig néhány autentikus brazil harcművészeti táncot. „A capoeirát a brazíliai rabszolgák alakították ki és ez lett az elnyomás elleni küzdelem, valamint a kulturális tradíciók továbbadásának fő eszköze.” (Wiki).

„A capoeira filozófiája szerint a roda (az a hely, ahol a capoeirát játszák) magát az életet szimbolizálja, a roda mikrokozmosza mintegy tükröt tart az életnek, ahol a valódi ellenség sokszor önmagunk. A filozófia jelentős szerepet játszik a capoeirában is, és a vezető oktatók számos fontos értéket próbálnak átadni tanítványaiknak: Respeito (tisztelet), Responsabilidade (felelősségteljesség), Seguranca (biztonság), Malicia (ötletesség) és Liberdade (szabadság).„

Sok-sok asszertív kommunikáció-leírás található módszertani kézikönyvekben, a neten, egyéb helyeken. De mindegyik talán egy kicsit nyakatekert és elsőre nem feltétlenül hasznosítható gyakorlat mindenki számára. A kommunikáció ugyanis egy életveszélyes játék. Mint maga a capoeira volt eredetileg. A szabadságért küzdöttek! Azonban, ha figyeljük az érzéseinket, tudjuk, hogy mit szeretnénk, és szemünk előtt tartjuk a tiszteletet, a felelősségteljességet, a biztonságot, az ötletességet és a szabadságot, már megnyertük az ügyet és a másikat is úgy, hogy ezzel ő is nyert.

Sótartójáték: kézbe vesszük a beszélgetés helyszínén a sótartót és az beszél, akinél az van. Közben a másik őrülten figyel.

Amikor megkapta a sótartót, reagál egy baromi nagyot pozitívan. És utána összefoglalja, hogy mit értett meg abból, amit a másik mondani szeretne. Ha nem stimmel, vissza a sótartó, újrapróbálkozás. Nem baj, semmi gond, nehéz időnként elmondani pontosan, mit is akarunk igazán. Konzultáción és tanácsadáson a nyolc lépéses célmeghatározásnál az első lépésen dolgozunk vagy egy órácskát. Magán a célon.

Tehát, újra sótartócsere, pozitív reagálás, visszatükrözés és a másik mondja el az érzéseit, a témával kapcsolatos gondolatait. Kihangsúlyozom: A TÉMÁVAL KAPCSOLATOSAKAT. Másik téma az másik felvonás.

És, ha kijátszottuk magunkból az egész problémát mind egy szálig, jöhet a boldogság, az öröm, a pihegés vagy egy új kör (rhoda) az élet színterén.

 

Respeito (tisztelet)

Responsabilidade (felelősségteljesség)

Seguranca (biztonság)

Malicia (ötletesség)

Liberdade (szabadság).

Szeretnének felkészülni egy előttük álló nagy beszélgetésre?

Hívjanak! Vagy jöjjenek el mindketten! Beszélgessenek. Megtanítom Önöket művészien játszani.

 

Szeretettel: dr. Bagi Éva Eszter

+36302208392

Egészségmentor, addiktológiai konzultáns

A normál krízissel foglalkozunk együtt. Az életeseménnyel együtt járó krízissel, szenvedélyekkel!