A minap beszélgettem egy idős házaspárral. Boldogok voltak, a férfi 76 éves, a kedves felesége 65. Némi (5 kg) túlsúlyon kívül teljesen rendben voltak – írhatnám, hogy korukhoz képest, de inkább a korosztályukhoz képest ma, Magyarországon.
Kérték, hogy foglalkozzak velük étkezésügyileg, mert sokáig szeretnének még együtt lenni. Meghatottak, kedvesek. Lépésszámlálója van a “bácsinak” és nagyon figyelnek az étkezésre. A gyógytornász, humánkineziológus, manuálterapeuta kollégámmal közösen fogunk nekik kidolgozni néhány tanácsot mozgás, étkezés tekintetében.
Nem tehetősek. Úgy látom, hogy náluk házastársi, szeretetbeli, összetartozási, törődési, stb. problémák nincsenek. A férfi az asszony kedvéért vált el annak idején és már 30 éve házasok.
Biztos az Úristen küldte őket nekem aznap délután. Nagyon simogató volt őket látni. Olyan csendesen tudták csendre inteni vagy támogatni, erősíteni egymást. Befejezték a másik mondatát, a hibáikat mosolygással kezelték.
Jó volt látni, hogy ilyen is van.
A férfi nagyon jó kedélyű. Előkapott a mondókám egy – mozgást érintő és informálódó – részénél egy lépésszámlálót. Picit komplikáltabb kütyü volt a legegyszerűbbeknél, mert kalóriát is számol, fedeles, de végtelenül egyszerű kis szerkezet, játék. Minden nap mintegy 3-4000 lépést tesznek meg. Az 2-3 km-nek felel meg. Túrázgatnak barátaikkal és már úgy kérdik: Józsi! Hol tartunk?
Miért hoztam ide ezt a kis történetet? Mert ilyet 100 nyugdíjas közül egynél, ha látni. Amikor én 22 évesen a Skandináv-félszigeten utazgattam vagy Skóciában tanultam fél évig (mindkettő több, mint 20 éve volt) mindennapos látványnak számított a túrázó szépkorúak csoportja.
Szeretném, ha ez nálunk is így lenne. Lépésről, lépésre. Mert élhetünk még 30-40 évet is egészségben, erőteljesen, amikor már élvezhetjük a ledolgozott éveink után járó pihenést. Miért az orvosi várószobán töltsük?
A lépésszámláló egy jó kis motiváló eszköz felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Na, hol tartunk? Megvan a napi adag? Mit tehetek azért, hogy annál többet mozogjak, mint amennyit teszek? A nullánál? Mindig ez a kérdés. Ok, ok, de mit tegyek? Hát, induljunk el. Hamarabb szálljunk le a buszról, kérjük el az unokákat, szerezzünk be motiváló eszközöket, barátokat, tervezzünk célokat. Például kincskeresést a szabadban (geocaching.hu). Csak mozogjunk a helyes étkezés mellé!! Nagyon fontos.
Elkerülhetjük vele azokat a néma gyilkosokat, amik időskorunkra teljesednek be: magas vérnyomás, magas vérzsírszint, szív-érrendszeri panaszok, kettes típusú dibétesz, daganat.
Hogyan tegyük mindezt? Ma vegyünk egy lépésszámlálót, este olvasgassuk el a használati utasítását (ha van, mert a legegyszerűbbek igazán olcsók és csak egy bekapcsolást igénylenek). És holnap reggel indulás! A buszhoz, a buszról, a boltba, a piacra, a baráthoz sakkozni a parkba, a barátnőhöz pletyózni, az óvodába az unokáért. Gyalog.
Napsugaras őszt kívánok szeretettel: Bagi Éva
(Kép forrása: http://premiumdiet.hu/a-rendszeres-testmozgas-pozitiv-hatasai/)
