Beküldve:

Főállású anya szilvásgombóccal!

Életszerű?

-Anyu, mikor főzünk szilvásgombócot? (4-5 hete folyamatosan)
-Hát, öööö, amint szólsz. És segítesz!!!!Fruzsi (tőlem félénk vigyor, végül is nincs nyári szünet. …ELMEGYEK ANYASÁGIRA!!!)

Ma Zozi (hónapok teltek el a folyamatos nyaggatástól…):
-Éééhes vagyok nagyon (5-kor, amikor érte megyek).

Lapítok, mert rohanok, alig értem oda érte Szentedréről  Spauza csoportból
(sor, meg tülkölés, meg relaxációs, embereket megfigyelésre nagyon alkalmas dugóhegyek a csúcsforgalomban).

Én: Nyugi, főzünk szilvásgombócot! Vagy, ha nagyon éhes vagy, esztek finomat (száraz kaja, de valamelyest egészséges), ha hazaértünk. Csak érjünk oda a bölcsibe és az oviba…. (Fruzsi utál 5 előtt eljönni, örök hála érte!!)

Megyünk Fruzsért:

– (Zozi mondja) Fruzsi!!! Siess, nem mehetsz fel a ruháidért, mert hazamegyünk és csinálunk szilvásgombócot! (Én félén vigyorral puszira várva…de ez úttal elmarad a lépcsőmászás és rohannak a kocsi felé. Óvó Néni szól, hogy egy baromi nagy szálka van a tenyerében, megnézem, de semmi krízisre utaló önsajnálat, ordítás, vígasztalhatatlan téboly.

Térdrogyasztásból, ölelő pozícióból ki, diktálós anyuba – Ki ne rohanj a kocsik elé!!! – szerepbe be! Fruzsi, nem biztos, hogy lesz szilvésgombóc..talán…említettem…Zozinak… Öngól!)

Noel sztori hosszabb volt, mert egy bagolytól retteg a Kincsem utcában 3 hónapja és nem tudom neki elmagyarázni, hogy ő már hazament és nem fog köpködni. Ez a sétaszakasz kézenfogós, lányok előreszaladnak:

– “Ne menj KIA kocsi elé!!!” “Gyere Noel, bagoly nincs sehol, van kedved szilvásgombócot enni?” (Öngól…Nole fut!)

Krisztina ABC: Szia! Szia!…beszélgetés…beszerzés. (Beszélgetés miatt liszt és tej elmarad, sebaj, mert az “apjuk” nemsokára hazaér a fodrásztól, és úgyis felhív, hogy kell-e boltba menni. -Akkor már hívott, de telefon a csomagtartóban negyed 5 óta, amióta elindultam Szentendréről. Ekkor hn 6.))

Kriszti megkérdezi: “Viszel fagyasztottat?”.

Ránc kisimul, lelkiismerefurdalás elindul (egyébként most pontosan 20:01 fürödtek le, hűl a krumpli és nemsokára gyúrok…egyedül, de lesz végre szilvásgombóc!)

Ja, nem! Noel ordít, hogy csak az anyja kell! (Fiúk…ez a lepattanás mikor naturalizálódik?)

Robi, amikor tálaltam a gőzölgő, Isteni, mindenféle földi jóval körített (mű)gombócot, megszólal (némi feszülés után, mert időnként egy órába sűrítve szeretné rendezni a saját multis idegeit és a gyerekek otthon-imádok-lenni-találkozási örömét:

-Hú, de régen ettem volna már!

(Hát, én meg szeretnék egy regényt végig elolvasni, 4 filmet megnézni, masszőrt hívni (ismertek egyet? :-D…gondolom nem…és gondolom, ez a válasz HAMIS ;-)) és pedi-manikűrbe, kozmetikushoz, fodrászhoz elmenni CSENDBEN! És húsvétra is készülnék :-)))

Üdv a kötény mögül! (Noel végre ásított egy nagyot…téényleg!)

Közben kijavítom a helysírási és oknyomozó hibákat. Mert megszól anyukám, aki Kazinczy-díjas nyelvművelő Gita Bagi​  (bizonyisten kikeresem végre az átadó tv-műsort valahonnan, ha lesz egy hetem), és a húgom, aki alkalmazott nyelvész docens, de eltűnt most a FB-ról http://www.juhaszvaleria.hu/

Nehéz ilyen környezetben verni a klaviatúrát.

Mellesleg Noel felkúszott, Fruzsi le, mert remélte, hogy különprogram vár reá.
Hetek óta először szóltam, hogy nem igazán fog összejönni. ….Visszamászott az emeletre.

Szórom a lisztet a krumplira (van itthon élesztő? vajon? Egyébként meg igazából TÖK mindegy!

http://www.mindmegette.hu/szilvasgomboc.recept

Bagi Éva

Beküldve:

Fogyni tápszerekkel biztonságosan, egészségesen!

tengerparti
Prémium diéta

A biztonságos játékos révbe ér!

Szezon van! Sütöget a nap, miután az ujjunk még reggel odafagyott a csomagtartó ajtójához, a gyerek orra az arcunkhoz puszinál. Hamarosan lekerül a kiskabát és kivillan a rembrandt-i báj. Azután pedig a gyorshívó, a guglizós fogyókúra-keresés, a gyorsan beszerezhető, megváltást kínáló termékek özöne! Ezeket elkezdjük bekapkodni, a mérleg reggelente már vissza sem kerül a porosodó szekrény alá, mert győzedelmes dekáktól szabadulunk meg! Izom és vízdekáktól. Aminek vajmi kevés köze van az egyébként zavaró és gyilkos hájhoz. Igen-igen, a zsírpárnácskákhoz.

Hiányzik ebből a szezonális hagyományrendszerből (tavasszal fogyókúrázunk folyamatos egészséges élet helyett) a folyamatosság (életmód), az edukáció (utánajárás, okulás) és a mérés (műszeres testösszetétel mérés). A fokozatosság (egyszerre csak egyet) és a tervszerűség (tervezett változási munka). És ugye, a roborálás (minőségi éhezésben sanyargatott szervezet, anyagcsere, test).

Ma én csupán a speciális gyógyászati célra szánt tápszerek diétában, fogyókúrában betöltött hasznos szerepéről elmélkednék. Sok minden benne van az elnevezésben. Engedélykötelesek, bevizsgáltak, tervezettek, szakember javasolja használatukat. Mit tudnak? Többek közt pontosan meg van határozva, standardizálva általuk a bevihető kalória mennyiség. Ez egyéni. Tegyük fel, hogy a nyűgös reggelik (vagy azok hiánya), illetve az igencsak túlzásba vitt vacsorák (vagy szintén azok hiánya) helyett mankóként a testsúly-kontroll szakértő (legyen az szakorvos, dietetikus vagy élettanász) elveszi a kezünkből ezen kettőt, mankókét ad átmenetileg valami biztosat és megtanulhatunk így kizárólag arra koncentrálni, hogy mit együnk ebédre, és azt mikor? Hogyan válasszuk meg ételeinket, annak mennyiségét, mennyi folyadékot igyunk nap közben, hogyan gazdagítsuk ételeink tárházát, a hozzánk eljutó ízek és kombinációik világát? Kényelmesen, biztonsággal. Mert a reggelink és a vacsoránk biztos. Közben töltődnek a kiürült raktáraink és folyamatosan, fokozatosan, lépésről-lépésre, dekáról-dekára megszabadulunk a fölöstől. Ez lehet extra víz, de leginkább zsír. Akár heti 0,5-1,0 kg zsírtól is elköszönhetünk így ellenőrzötten.

Ha elértük a célsúlyunkat, éberré simogatnak a reggelizés édes pillanatai (percei). De eddigre már eljutottunk odáig, hogy fejben ugrásra készen vannak a mikéntek, a mik és a hogyanok! Hogy ne bukjunk bele újból a régi rutin átkába (rohanós reggelen majszoljuk a transzzsíroktól tocsogó pékárút – én ezt az igazi, felelős pékek helyében kikérném magamnak! -, a cukros kávét vagy ne adj’ isten a rostos narancsdzsúszt, mert az a menő). Ugrásra készek a zabpelyhes kásák, gyümölccsel vagy a házi felvágottak házikenyérrel, ropogós zöldséggel, saját fűszervajjal. Ugye, hogy máshogy hangzik?

Mindez megtanulható. És akkor majd jöhetnek a vacsorák. Mind ünnepi, ha így tetszik. Jókor, jót és eleget!

Kérdeztem valakit, aki nagyon elfoglalt felsővezető pozícióban levő hölgy az étrendhelyettesítők (mi így hívjuk: SHAKEK) áldásairól. Ezeket mondta ma reggel a konzultáción:

  • Időt nyerek, mert a reggelivel és a vacsorával még nem kell törődni. Sokszor fáradt vagyok, amikor hazamegyek és még semmi ötletem.
  • Segít az izomépítésben, roborál, frissebbnek érzem magam. (Jógázik minden reggel)
  • Csak az ebéden tanulunk meg enni és ez bőven elég most.
  • A napi energiaszükséglet megoldott és nem lövök túl vele pl. a vacsoránál.
  • Megtanultam az éhezést kezelni (pl. joghurttal, zsírszegény ételekkel, zöldséggel, nem pedig falásrohamokkal).
  • Nagyon sokat javult az íz-skálám. Cukros dolgokat már szinte egyáltalán nem tudok megenni, émelyítenek, a korábban megszokott ételek pedig nagyon sósnak tűnnek.
  • Mostanában egy vegetáriánus menüt választok az ételfutártól és remek ötleteket adnak, akár körítésnek, de főételnek is. Nagyon izgalmas! Valamelyik nap vöröslencsés rétes volt paradicsomszósszal (Chef Makitól: vöröslencse-rétes aszaltparadicsommal). Beszállt a kóstolgatásba kollégám is, nagyon finom volt!
  • Könnyedebbnek érzem magam, a zsíros kajáktól hasmenésem van.
  • Hogy átálltunk a napi öt helyett a háromszori étkezésre, segített megszabadulni a folyamatos nassolástól.

 

Ezekkel a mondatokkal kívánok kellemes, elgondolkodós hétvégét!

Ha kérdésük van, hívjanak vagy írjanak:

Bagi Éva

+36-30-220-8392

Premium Diet tanácsadó

belsokontroll@gmail.com

Beküldve:

Szeretett és gyűlölt érzelmeink, érzéseink tudatosítása

Kihűlt háló
Kihűlt háló

Úgy, de annyira elmondanám…de nem tudom!

 

Tóniék hevesen vitatkoztak. Immáron sokadszor. Mert ismerték a mondatokat és azt is pontosan tudták, a másik mit fog válaszolni. Adél sírt, nyakalta a szeszt. Tóni szívta a cigit és izzadt, remegett az idegességtől.
Tóni: “Miért mondod, hogy nem szeretlek???!!! Dolgozok keményen keresem a pénzt és amikor hazaérek, ezt találom. A gyerekek a kupi közepén, te piáltál már megint és nincs kaja. Csak a vagdalkozás! Ezért én nem járok haza. Bent legalább béke van.”
Adél: “Persze! Meg a kolleginák! És semmi dolgod, csak ülsz a s..geden és telefonálgatsz, csetelsz a neten! Látom! Egész nap macákkal és a haverjaiddal nyomod a falat! Mikor van időd dolgozni? Ezért kell 7-kor, 8-kor hazajárni? Nem győzöm a gyerekekkel egyedül. Nincs hely a bölcsiben, nincs pénz a családi napközire. A nap végére kivagyok. És ez megy minden nap. Nem azt mondom, hogy nem szeretsz, hanem, hogy nem törődsz velem. Az mást jelent.”
Tóni: “Azért tudod, hogy fent vagyok a fészen, mert te is azon lógsz. Nincs óra, hogy ne csatolnál valami idióta linket. Függő vagy! Mindentől: a piától, a nettől, tőlem, a gyerekektől. Hagyjál békén! Elegem van! menj dilidokihoz! Különben is, hogy nézel ki?! Állítólag az otthon levő anyukák szépek, mert nincs határidő, nincs főnök, nincs semmi. Csak egy kis itthoni ez-az. Ettől vagy annyira oda? Szeretlek. De ezt nem bírom. Kivagyok Tőled!!!”

És Tóni elrohant otthonról, Adél pedig újratöltött. Egyikük sem szereti ezt az állapotot, nem tudnak kitörni belőle.
Csak ordítoznak. Az érzékeny, mindenre csáppal rendelkező picik feje felett. Egyszerűen nem tudják kifejezni magukat. Mert nem is tudják a “Mit?” és a “Hogyan?” kérdéseikre a választ. Mert kérdéseik sincsenek. Ha lennének, nem írják le, nem beszélik meg. Hogy “Mit szeretnének?” és azt “Hogyan?” érhetnék el? Milyen lehetőségeik vannak. Milyen utak állnak a rendelkezésükre. Csupán beszélgetniük kellene. Hogy rájöjjenek, a körülöttük levő ingerek befolyásolják a gondolkodásukat, az érzéseiket és végül a cselekedeteiket. És ezt könnyűszerrel kézben tarthatják.

Például egy kis programozással. Technikák megtanulásával. A nyelv,a  kommunikáció, a szavakkal kifejezett és a szavak feletti eszközökkel (látvány, hallható paraméterek, tapintás, gesztusok, mimika…) milyen hatalmat, erőt, belső kontrollt szerezhetnek önnön és gyermekeik, családjuk sorsának irányításában. Pofonegyszerűen, könnyen megtanulható technikák ezek, foglalkozunk velük csoportokon, egyéni konzultáción.

Nem tudják a saját érzéseiket, mert nincs hozzá “listájuk”. Hát, mi azt is írunk. Pozitív és negatív érzéslistát. Hogy  pontosan behatárolhassuk és kalibrálhassuk aktuális érzéseinket, érzelmeinket. És ezt mindezek után közölhessük környezetünkkel. Mert ez a lépés, kérem szépen csorbul, kimarad. Pedig a nagy titkok egyike. Ez lehet a “Mit” mondok rész. És az is fontos, “Hogyan” teszem mindezt.

Beszéljünk róla, beszéljenek róla. Mert életet ment. Egy mesteremnek tartott nagy tudású, galamblelkű ember mondogatja: “Egy nem feldolgozott szenvedélybetegségbe belehal valaki a rákövetkező nemzedékben. Valamelyik gyermekünk.”
Pedig csak beszélni kell. Mi megtanítjuk, hogyan.
Várom kérdéseiket, tapasztalataikat.
Szeretettel kívánok egy kis napsütést végre a zimankók után!

dr. Bagi Éva Eszter (Ph.D. idegélettan)

30-220-8392

élettanász, addiktológiai konzultáns, testsúlykontroll szakértő