Beküldve:

Kapcsolatleltár – dinamikus, nagyon pontos, helyzetképet adó

Idén a szerdáim azok, amikor kötelező programként magammal kell legyek valamilyen formában. A minap a fine diningot tanulmányoztam. Nagyszerű mávészet az étkezés szenvedélyes oltárán!!!
 
Nem mindig könnyű, mert a feladataim ott tolonganak a fejemben és vékony jégként beléjük zuhanhatok 0-24-ben, ha nem figyelek oda. És mondjuk szögezem magam a kezdő jógámhoz, megyek el falat mászni vagy a listán “nem annyira fontos” részeit kezdem bogarászni. Ilyenkor van, hogy egy wellnessben találom magam vagy a falon. Az öltözői beszélgetéseket mindig nagyon élvezem! Mert csak magunk vagyunk! Kertelés nélkül. Nos, én van, hogy csak a fülemmel, mert ilyenkor nem csacsogni megyek, hanem magammal lenni.
 
Legutóbb a kapcsolatok címkézéséről írtam blogot. A polyamoriáról, a nyitott házasságról, és társairól. Tegnap egy beszélgetésen hallottam, hogy mindenképpen női jelöltet kell választani valahova, de pillanatnyilag egy férfi kandidál. Megszólalt valaki, hogy ez manapság csak döntés kérdése. Persze, fanyar volt a megszólalás és élces, utalgatva a genderkérdés körüli mai elgondolásokra.
 
Kép forrása: http://kettenegyutt.hu/kapcsolatleltarbemutato.pdf
 
Ez a beszélgetés is arra irányított, hogy milyen segítő lehet egy párnak az állapotfelmérés, a külső szem, legyen az együtt járó, házasságra készülő, már házasságban élő, akár mozaikcsaládban élő, válni készülő vagy érett kötelék. Mindent kicsit leltározni kell időnként, felkészülni az előttünk álló időszakra okosan vagy gazdagítani a meglévőt, mert kicsit poros, pókhálós, elakadt. Vagy ne adj isten, reménytelen. “elhaló kapcsolatú – konfliktusos párok, akiknek terápiás segítségre van szükségük.”
-Gőzöm nincs, mi van. Nagyon korán haza szokott érkezni, hirtelen válaszolgat és olyan dolgokról kérdezget, ami eddig szinte egyáltalán nem érdekelte.
-Hogyhogy? Mire gondolsz?
-Miért van nyitva a bejárati ajtó? Ki vette ki a leveleket? És képzeld, olyankor hív telefonon, amikor biztosan tudja, hogy nem fogom felvenni, mert a szokásos értekezleten ülök. A keddi, fél kettesen.
-És beszéltetek?
-Hát, most elmegyünk, mert én hétvégén fáradt voltam ahhoz, hogy újra feltegyük a lemezt. Nem tudom, mit akarhat. Azt mondja, nihil van. Én meg képzeld, most nagyon pörgök. Ott vannak a gyerekek, a könyv, amit írok, az edzések, a tréningek és a karácsonyt is nagyon várom.
 
Ide bizony szűrés kell. Átvilágítás, rávilágítás, moccantás. A KAPCSOLATLELTÁR  egy régóta jól működő, dinamikusan alakított és tervezett felmérő teszt, mely a kérdéseket személyre szabottan teszi fel a párok tagjainak. Nagyon jó kis értékelést ad, hozzá útmutató füzettel. És igazán elérhető az ára. 7500 Ft. Ugye, nem elérhetetlen? Játéknak, kíváncsiskodásnak is jó, de azoknak, akik igazán bajban vannak és segítségre szorulnak, kötelező lenne kitölteni.
Útmutató a KAPCSOLATLELTÁRHOZ ITT TALÁLHATÓ.
 
“A KAPCSOLATLELTÁR VALAMENNYI KAPCSOLATI TÍPUSRA TEKINTETTEL VAN. Számításba veszi, hogy egészen más tulajdonságok jellemeznek egy együttjáró párt, aki szeretné tudni, merre induljon tovább a Kapcsolatában, mint egy házasságra készül ő párt, aki pontosan tudja, mit akar és mikor akarja. Figyelembe veszi a
mozaikcsalád kihívásait, amelyeben legalább az egyik félnek van gyermeke egy korábbi kapcsolatból. Ismeri a kölünbséget az élettársi kapcsolat és a házasság dinamikája között, valamint azt is, hogy az érettebb korú pároknak milyen sajátságos szükségletei vannak. És végül: Ha a pár egyik tagja hivatásos katona, akkor olyan kérdéseket is
felkínál számukra, amelyek a bevetésekkel járó hosszú különélés problémáit is figyelembe veszik és konkrét javaslatokat tesz a kapcsolat építésére.”
 
Kép: Bldog mozaikcsalád
(Forrás: https://www.promiflash.de/news/2018/04/04/happy-patchwork-family-lilly-becker-feiert-mit-boris-ex.html)
 
Ha kitöltötték, olvassák el nyugodtan, aprólékosan, de mindig szem előtt tartva, hogy ez az aktuális állapotukat tükrözi. Ha kérdésük van, kérjenek szakértői segítséget. Hívjanak bizalommal, átbeszéljük, hogyan lehet változtatni, merre szeretnének haladni közösen. Vagy egymásról tudva, de már külön. Vagy átnézhetjük, milyen csontvázak várhatóak egy mozaikcsaládos szekrényből.
 
Dunakeszin és Budapesten konzultálok, előre egyeztetett időpontban.
+36302208392
Beküldve:

Szingli, CNM, polyamory, társadalmi nemi identitás, liberális, választási, döntési lehetőség?

Hallgattam ma torna közben egy interjút. Kiss Tibor, a Quimby énekese mesélt az érzéseiről, a motivációiról, inspirációjáról, arról, hogy tulajdonképpen ő mindig ugyanarról a “témáról” zenél, csak más betekinéssel (ECHO TV, Arckép).

Beszélt arról, hogy milyen volt az élete szétesetten, csajozósan, felépülés után. Arról, hogy a zene, a festészet, a szövegírás, a kapcsolatok, a felsőbb erő neki ugyanarról szól. Mesélt a pedagógus szüleiről, akiknél természetes volt a támogatás, az elfogadás, hogy apukája vitte őket koncertre és milyen elfogultan értékelte őt. És Kiss Tibis volt az egész.

Hallgattam utána Nirel Marofsky TEDx előadását a CNM-ről, jelesül a consensual non-monogamy (egyetértésben nem monogám párok – poliamoria – többszerelműség) kapcsolati életfelfogásáról. Ez azért volt számomra odabilincselő, mert ő egy ilyen házasságban nőtt fel gyermekként a testvérével. Édesapja és édesanyja olyan típusú nyitott házasságban éltek őszintén, kendőzetlenül, ahol mindennapos döntési és kommunikációs lehetőség volt arra vonatkozólag, kivel éli meg a lelki, testi, szerelmi, társas életét. Amellett, hogy ők a principális páralkotók. Nirel M. a Columbia Egyetemen szociálpszichológusként végzett, ha jól tudom.

A poliamoria széles körben használt szimbóluma: a végtelen szív

Forrás: Wikipédia

És közben belebotlottam Rosie Wilby jóhumorú előadásába, amiben szintén az egynemű kapcsolati kérdéskörök, a monogámia léte, a poliamoria jelensége kerültek a placcra.

Nirel M. egy kemény, kínos röhögésbe vezető ténnyel indított, melyben felvillantotta, hogy Kanadában a házasságok 40 %-a válással végződik és szeretnénk-e egy olyan repülőre felszállni, melynél felhívják a figyelmünket arra, hogy 40% eséllyel le fogunk zuhanni. És kinyilatkoztatja, hogy ő maga még nem döntött a kérdésben (az előadás 2015-ös), abban, hogy monogám házasságban szeretne-e élni vagy CNM-ben. Ehhez gondolom, partenr(ek) is kellenek.

Amikor hozzám jönnek konzultációra, sok-sok értékbe, számtalan élethelyzetbe, affinitásba merülök bele. Van, ami az enyémmel teljes mértékben megfér, van, amire én is újdonságként vagyok nyitott. Rugalmas az elfogadásom ebben a szituációmban, az empátiám is szerencsére képlékeny. Arra azonban nagyon vigyáznom kell, hogy a saját tartalmamat nem kínáljam fel másnak. Mert egy poliamória széles körben elfogadott már Magyarországon is. Mindezen azt értem, hogy ezen értékrend tagjai őszintén, konszenzussal élik általuk nagyviláginak tartott életstílusukat. Néhányan lenézik és korlátoltnak gondolják a konzervatív vagy keresztyén értékrendszerrel bírókat.

Az is köztudott, hogy a hosszú házasságok nagy része manapság burkolt viszonyokon engedi ki a felesleges feszültséget. Vagy a fenti előadók kifejezésével élve, oldják meg társasági, lelki, szellemi vagy szexuális szükségleteiket.

Kép: Poliamória

Forrás: CNN

Van, hogy valaki egy klasszikus értékrenddel érkezik fiatal felnőttként a nagybetűs életbe. És majd széthasad a lelke, mert a párja, kapcsolatait tekintetbe véve ilyen poliamóriában éli az életét mindamellett, hogy ő az első számú társ, a szerelem. Más emberekkel is eljár társaságba, másokkal is létesít erotikus kapcsolatot egy éjszakára, és másokkal éli a munkahelyi életét: csapatot épít, önismereti körökbe jár, az ébren töltött 16 órából 12-őt a hét öt napjából “idegenekkel” él meg. Minden vonatkozásban. És ez a párjának néha túl sok. Ennek az elfogadása. Összetöpörödik, bizonytalan lesz, azt sem tudja, miben van benne.

A másik oldalon ő ugyanúgy beszél, találkozik, együtt küzd emberekkel. Férfiakkal és nőkkel. Kötelező céges partikon együtt kapcsolódik ki és időnként ápolja, tartja a kapcsolatot a korábbi udvarlóival.

És családot szeretnének sokan. De mi a család? Hol vannak a határok, kell-e határokat húzni, van-e értelme egyáltalán? Éljenek-e az emberek hazugságban, viszonyokban, “legalizált” külön életet? Vagy éljék meg minél teljesebben önmagukat? Végre nyíltan, nem megbélyegzetten, akár a művészetben, akár a kapcsolataikban, aminek már mindenféle, jól körülírható nevet adunk tudományosan?

Ha körbenézek, van még jól menő házasság körülöttem! Tesznek érte, értik az apró nüanszokat, bensőségesek és történetük van. Közös. Mint ahogyan gyermekeik is. Abban is szólhat róluk, magukról az életük is. De a közösség érdekei időnként felülírják az egyesekét. Így lesz egység.

Én csak azt nem tudom elfogadni sem szívvel, sem ésszel, hogy ha egy nőnek gyermeke születik, azt miért nem neveli őszinte odafordulással, szeretettel, feltétel nélkül és adott esetben hogy képes elhagyni?

Mert ez is lassan a 40%-ra rúg, kedves liberális anyák….

Szeretettel: dr. Bagi Éva Eszter