Tegnap a Markazi Általános Iskola Gasztrotáborában jártam. Hívtak kb. egy hónapja, hogy beszélgessünk az egészséges táplálkozásról. Csodás helyen vannak, a Mátrában. Odamenni is egy gyönyör volt, eljönni szívfájdalom. Tudtam, hogy aznap még gombászás vár rájuk, másnap egy igazi séf mutat nekik fontos gyakorlati tanácsokat.
Nagyon nagy a téma, gondolkoztam, mi fér bele két órácskába, hogy némileg elmozdítsam őket a nasizástól. Aztán eszembe jutott, hogy időnként én is nagyon szeretek csak úgy eszegetni, sőt, a gyermekeim is imádják a rágcsákat. És ők pont abban a korban vannak, amiben a táborozó gyerekek. Minitinik.
Ötödik, hatodik osztályosok közé óvakodtam úgy, hogy amikor bemegyek hozzájuk, valami olyasmire készülök, amit nem fognak szeretni. Olyan dolgokra mutatok rá velük együtt, amibe nemigazán szeretnek belegondolni, de tisztában vannak vele. És csak reménykedni tudtam, hogy amikor eljövök tőlük, megváltozik a véleményük az értékes és mértékletes hozzáevésről. Ez is volt az alkalom egyik mottója: M-ÉRTÉKKEL! A másiknak egy marketingszlogent választottam: A kevesebb több!
Kértem, hogy hozzanak a hétvégéjünkről nasizacskókat, ami még megmaradt a „finomságaikból”. Ne dobják ki (el meg végképp ne!).
Hát, lett kupacom. Szét is válogattuk édesre, sósra. Megbeszéltük a cukor fontosságát, energiát adó tulajdonságát. És a sóét is. Érintettük az ízek finomságát, a ropogós jó érzetet.
Na, de akkor mi itt a gond?! Hát, elkanyarodtunk a mozgásszegény életmódjuk felé, a finomított cukrok nagy dózisa irányába. A glutamát minden megnevezését gyakoroltuk, hogy felismerhességk a termékeken. Azt körbejártuk, hogy függőséget okoz és filmet néztünk a magatartásra vonatkozó hatásról is. A csalásról, ami a küldetése. Hogy általa finomabb minden. Finomabbnak tűnik. Hogy depressziót, hiperaktivitást okoz, idegrendszeri károsító dolgokat eredményez. Hogy a lerakódott zsír gyulladáshoz vezet, a túlsúly milyen gondokhoz visz.
És mindezek után kértem őket, hogy nasizzanak velem egy jót!
Vittem házi mogyorókrémet, almaszirom chipset (azt boltból), puffasztott rizschipset. És a nap fénypontja az áfonyafagyi volt, amit erős két perc alatt készítettem nekik, ismeretlen adalékanyagok nélkül. Házi keksszel. Volt egy gluténérzékeny kislány, neki is bátran mehetett minden. Tudtam, hogy ő is ott lesz, előre úgy készültem, hogy ez ne okozzon egyik félnek sem gondot. Áfonyával, citrommal, nyírfacukorral és tejszínnel készült a fagyi, a szemük láttára.
Sikeres nap volt, megnyertem őket. És még sok gyereket meg fogok nyerni annak érdekében, hogy legalább mi, szülők ne okozzunk nekik beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségeket azzal, hogy a kezükbe adjuk a mérgeket.
Figyejünk oda egy kicsit, tanítsuk őket. Bármi, amit megennének, házilag elkészíthető egy egészségesebb formában.
Szeretettel megyek bárhova: Bagi Éva Eszter
Egészségmentor
+36302208392
