Beküldve:

Varázsszavak az egészségért: a lépésszámláló

Nordic walkingA minap beszélgettem egy idős házaspárral. Boldogok voltak, a férfi 76 éves, a kedves felesége 65. Némi (5 kg) túlsúlyon kívül teljesen rendben voltak – írhatnám, hogy korukhoz képest, de inkább a korosztályukhoz képest ma, Magyarországon.

Kérték, hogy foglalkozzak velük étkezésügyileg, mert sokáig szeretnének még együtt lenni. Meghatottak, kedvesek. Lépésszámlálója van a “bácsinak” és nagyon figyelnek az étkezésre. A gyógytornász, humánkineziológus, manuálterapeuta kollégámmal közösen fogunk nekik kidolgozni néhány tanácsot mozgás, étkezés tekintetében.

Nem tehetősek. Úgy látom, hogy náluk házastársi, szeretetbeli, összetartozási, törődési, stb. problémák nincsenek. A férfi az asszony kedvéért vált el annak idején és már 30 éve házasok.

Biztos az Úristen küldte őket nekem aznap délután. Nagyon simogató volt őket látni. Olyan csendesen tudták csendre inteni vagy támogatni, erősíteni egymást. Befejezték a másik mondatát, a hibáikat mosolygással kezelték.

Jó volt látni, hogy ilyen is van.

A férfi nagyon jó kedélyű. Előkapott a mondókám egy – mozgást érintő és informálódó – részénél egy lépésszámlálót. Picit komplikáltabb kütyü volt a legegyszerűbbeknél, mert kalóriát is számol, fedeles, de végtelenül egyszerű kis szerkezet, játék. Minden nap mintegy 3-4000 lépést tesznek meg. Az 2-3 km-nek felel meg. Túrázgatnak barátaikkal és már úgy kérdik: Józsi! Hol tartunk?

Miért hoztam ide ezt a kis történetet? Mert ilyet 100 nyugdíjas közül egynél, ha látni. Amikor én 22 évesen a Skandináv-félszigeten utazgattam vagy Skóciában tanultam fél évig (mindkettő több, mint 20 éve volt) mindennapos látványnak számított a túrázó szépkorúak csoportja.

Szeretném, ha ez nálunk is így lenne. Lépésről, lépésre. Mert élhetünk még 30-40 évet is egészségben, erőteljesen, amikor már élvezhetjük a ledolgozott éveink után járó pihenést. Miért az orvosi várószobán töltsük?

A lépésszámláló egy jó kis motiváló eszköz felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Na, hol tartunk? Megvan a napi adag? Mit tehetek azért, hogy annál többet mozogjak, mint amennyit teszek? A nullánál? Mindig ez a kérdés. Ok, ok, de mit tegyek? Hát, induljunk el. Hamarabb szálljunk le a buszról, kérjük el az unokákat, szerezzünk be motiváló eszközöket, barátokat, tervezzünk célokat. Például kincskeresést a szabadban (geocaching.hu). Csak mozogjunk a helyes étkezés mellé!! Nagyon fontos.

Elkerülhetjük vele azokat a néma gyilkosokat, amik időskorunkra teljesednek be: magas vérnyomás, magas vérzsírszint, szív-érrendszeri panaszok, kettes típusú dibétesz, daganat.

Hogyan tegyük mindezt? Ma vegyünk egy lépésszámlálót, este olvasgassuk el a használati utasítását (ha van, mert a legegyszerűbbek igazán olcsók és csak egy bekapcsolást igénylenek). És holnap reggel indulás! A buszhoz, a buszról, a boltba, a piacra, a baráthoz sakkozni a parkba, a barátnőhöz pletyózni, az óvodába az unokáért. Gyalog.

Napsugaras őszt kívánok szeretettel: Bagi Éva

(Kép forrása: http://premiumdiet.hu/a-rendszeres-testmozgas-pozitiv-hatasai/)

Beküldve:

Főállású anya szilvásgombóccal!

Életszerű?

-Anyu, mikor főzünk szilvásgombócot? (4-5 hete folyamatosan)
-Hát, öööö, amint szólsz. És segítesz!!!!Fruzsi (tőlem félénk vigyor, végül is nincs nyári szünet. …ELMEGYEK ANYASÁGIRA!!!)

Ma Zozi (hónapok teltek el a folyamatos nyaggatástól…):
-Éééhes vagyok nagyon (5-kor, amikor érte megyek).

Lapítok, mert rohanok, alig értem oda érte Szentedréről  Spauza csoportból
(sor, meg tülkölés, meg relaxációs, embereket megfigyelésre nagyon alkalmas dugóhegyek a csúcsforgalomban).

Én: Nyugi, főzünk szilvásgombócot! Vagy, ha nagyon éhes vagy, esztek finomat (száraz kaja, de valamelyest egészséges), ha hazaértünk. Csak érjünk oda a bölcsibe és az oviba…. (Fruzsi utál 5 előtt eljönni, örök hála érte!!)

Megyünk Fruzsért:

– (Zozi mondja) Fruzsi!!! Siess, nem mehetsz fel a ruháidért, mert hazamegyünk és csinálunk szilvásgombócot! (Én félén vigyorral puszira várva…de ez úttal elmarad a lépcsőmászás és rohannak a kocsi felé. Óvó Néni szól, hogy egy baromi nagy szálka van a tenyerében, megnézem, de semmi krízisre utaló önsajnálat, ordítás, vígasztalhatatlan téboly.

Térdrogyasztásból, ölelő pozícióból ki, diktálós anyuba – Ki ne rohanj a kocsik elé!!! – szerepbe be! Fruzsi, nem biztos, hogy lesz szilvésgombóc..talán…említettem…Zozinak… Öngól!)

Noel sztori hosszabb volt, mert egy bagolytól retteg a Kincsem utcában 3 hónapja és nem tudom neki elmagyarázni, hogy ő már hazament és nem fog köpködni. Ez a sétaszakasz kézenfogós, lányok előreszaladnak:

– “Ne menj KIA kocsi elé!!!” “Gyere Noel, bagoly nincs sehol, van kedved szilvásgombócot enni?” (Öngól…Nole fut!)

Krisztina ABC: Szia! Szia!…beszélgetés…beszerzés. (Beszélgetés miatt liszt és tej elmarad, sebaj, mert az “apjuk” nemsokára hazaér a fodrásztól, és úgyis felhív, hogy kell-e boltba menni. -Akkor már hívott, de telefon a csomagtartóban negyed 5 óta, amióta elindultam Szentendréről. Ekkor hn 6.))

Kriszti megkérdezi: “Viszel fagyasztottat?”.

Ránc kisimul, lelkiismerefurdalás elindul (egyébként most pontosan 20:01 fürödtek le, hűl a krumpli és nemsokára gyúrok…egyedül, de lesz végre szilvásgombóc!)

Ja, nem! Noel ordít, hogy csak az anyja kell! (Fiúk…ez a lepattanás mikor naturalizálódik?)

Robi, amikor tálaltam a gőzölgő, Isteni, mindenféle földi jóval körített (mű)gombócot, megszólal (némi feszülés után, mert időnként egy órába sűrítve szeretné rendezni a saját multis idegeit és a gyerekek otthon-imádok-lenni-találkozási örömét:

-Hú, de régen ettem volna már!

(Hát, én meg szeretnék egy regényt végig elolvasni, 4 filmet megnézni, masszőrt hívni (ismertek egyet? :-D…gondolom nem…és gondolom, ez a válasz HAMIS ;-)) és pedi-manikűrbe, kozmetikushoz, fodrászhoz elmenni CSENDBEN! És húsvétra is készülnék :-)))

Üdv a kötény mögül! (Noel végre ásított egy nagyot…téényleg!)

Közben kijavítom a helysírási és oknyomozó hibákat. Mert megszól anyukám, aki Kazinczy-díjas nyelvművelő Gita Bagi​  (bizonyisten kikeresem végre az átadó tv-műsort valahonnan, ha lesz egy hetem), és a húgom, aki alkalmazott nyelvész docens, de eltűnt most a FB-ról http://www.juhaszvaleria.hu/

Nehéz ilyen környezetben verni a klaviatúrát.

Mellesleg Noel felkúszott, Fruzsi le, mert remélte, hogy különprogram vár reá.
Hetek óta először szóltam, hogy nem igazán fog összejönni. ….Visszamászott az emeletre.

Szórom a lisztet a krumplira (van itthon élesztő? vajon? Egyébként meg igazából TÖK mindegy!

http://www.mindmegette.hu/szilvasgomboc.recept

Bagi Éva

Beküldve:

Fogyni tápszerekkel biztonságosan, egészségesen!

tengerparti
Prémium diéta

A biztonságos játékos révbe ér!

Szezon van! Sütöget a nap, miután az ujjunk még reggel odafagyott a csomagtartó ajtójához, a gyerek orra az arcunkhoz puszinál. Hamarosan lekerül a kiskabát és kivillan a rembrandt-i báj. Azután pedig a gyorshívó, a guglizós fogyókúra-keresés, a gyorsan beszerezhető, megváltást kínáló termékek özöne! Ezeket elkezdjük bekapkodni, a mérleg reggelente már vissza sem kerül a porosodó szekrény alá, mert győzedelmes dekáktól szabadulunk meg! Izom és vízdekáktól. Aminek vajmi kevés köze van az egyébként zavaró és gyilkos hájhoz. Igen-igen, a zsírpárnácskákhoz.

Hiányzik ebből a szezonális hagyományrendszerből (tavasszal fogyókúrázunk folyamatos egészséges élet helyett) a folyamatosság (életmód), az edukáció (utánajárás, okulás) és a mérés (műszeres testösszetétel mérés). A fokozatosság (egyszerre csak egyet) és a tervszerűség (tervezett változási munka). És ugye, a roborálás (minőségi éhezésben sanyargatott szervezet, anyagcsere, test).

Ma én csupán a speciális gyógyászati célra szánt tápszerek diétában, fogyókúrában betöltött hasznos szerepéről elmélkednék. Sok minden benne van az elnevezésben. Engedélykötelesek, bevizsgáltak, tervezettek, szakember javasolja használatukat. Mit tudnak? Többek közt pontosan meg van határozva, standardizálva általuk a bevihető kalória mennyiség. Ez egyéni. Tegyük fel, hogy a nyűgös reggelik (vagy azok hiánya), illetve az igencsak túlzásba vitt vacsorák (vagy szintén azok hiánya) helyett mankóként a testsúly-kontroll szakértő (legyen az szakorvos, dietetikus vagy élettanász) elveszi a kezünkből ezen kettőt, mankókét ad átmenetileg valami biztosat és megtanulhatunk így kizárólag arra koncentrálni, hogy mit együnk ebédre, és azt mikor? Hogyan válasszuk meg ételeinket, annak mennyiségét, mennyi folyadékot igyunk nap közben, hogyan gazdagítsuk ételeink tárházát, a hozzánk eljutó ízek és kombinációik világát? Kényelmesen, biztonsággal. Mert a reggelink és a vacsoránk biztos. Közben töltődnek a kiürült raktáraink és folyamatosan, fokozatosan, lépésről-lépésre, dekáról-dekára megszabadulunk a fölöstől. Ez lehet extra víz, de leginkább zsír. Akár heti 0,5-1,0 kg zsírtól is elköszönhetünk így ellenőrzötten.

Ha elértük a célsúlyunkat, éberré simogatnak a reggelizés édes pillanatai (percei). De eddigre már eljutottunk odáig, hogy fejben ugrásra készen vannak a mikéntek, a mik és a hogyanok! Hogy ne bukjunk bele újból a régi rutin átkába (rohanós reggelen majszoljuk a transzzsíroktól tocsogó pékárút – én ezt az igazi, felelős pékek helyében kikérném magamnak! -, a cukros kávét vagy ne adj’ isten a rostos narancsdzsúszt, mert az a menő). Ugrásra készek a zabpelyhes kásák, gyümölccsel vagy a házi felvágottak házikenyérrel, ropogós zöldséggel, saját fűszervajjal. Ugye, hogy máshogy hangzik?

Mindez megtanulható. És akkor majd jöhetnek a vacsorák. Mind ünnepi, ha így tetszik. Jókor, jót és eleget!

Kérdeztem valakit, aki nagyon elfoglalt felsővezető pozícióban levő hölgy az étrendhelyettesítők (mi így hívjuk: SHAKEK) áldásairól. Ezeket mondta ma reggel a konzultáción:

  • Időt nyerek, mert a reggelivel és a vacsorával még nem kell törődni. Sokszor fáradt vagyok, amikor hazamegyek és még semmi ötletem.
  • Segít az izomépítésben, roborál, frissebbnek érzem magam. (Jógázik minden reggel)
  • Csak az ebéden tanulunk meg enni és ez bőven elég most.
  • A napi energiaszükséglet megoldott és nem lövök túl vele pl. a vacsoránál.
  • Megtanultam az éhezést kezelni (pl. joghurttal, zsírszegény ételekkel, zöldséggel, nem pedig falásrohamokkal).
  • Nagyon sokat javult az íz-skálám. Cukros dolgokat már szinte egyáltalán nem tudok megenni, émelyítenek, a korábban megszokott ételek pedig nagyon sósnak tűnnek.
  • Mostanában egy vegetáriánus menüt választok az ételfutártól és remek ötleteket adnak, akár körítésnek, de főételnek is. Nagyon izgalmas! Valamelyik nap vöröslencsés rétes volt paradicsomszósszal (Chef Makitól: vöröslencse-rétes aszaltparadicsommal). Beszállt a kóstolgatásba kollégám is, nagyon finom volt!
  • Könnyedebbnek érzem magam, a zsíros kajáktól hasmenésem van.
  • Hogy átálltunk a napi öt helyett a háromszori étkezésre, segített megszabadulni a folyamatos nassolástól.

 

Ezekkel a mondatokkal kívánok kellemes, elgondolkodós hétvégét!

Ha kérdésük van, hívjanak vagy írjanak:

Bagi Éva

+36-30-220-8392

Premium Diet tanácsadó

belsokontroll@gmail.com

Beküldve:

Szeretett és gyűlölt érzelmeink, érzéseink tudatosítása

Kihűlt háló
Kihűlt háló

Úgy, de annyira elmondanám…de nem tudom!

 

Tóniék hevesen vitatkoztak. Immáron sokadszor. Mert ismerték a mondatokat és azt is pontosan tudták, a másik mit fog válaszolni. Adél sírt, nyakalta a szeszt. Tóni szívta a cigit és izzadt, remegett az idegességtől.
Tóni: “Miért mondod, hogy nem szeretlek???!!! Dolgozok keményen keresem a pénzt és amikor hazaérek, ezt találom. A gyerekek a kupi közepén, te piáltál már megint és nincs kaja. Csak a vagdalkozás! Ezért én nem járok haza. Bent legalább béke van.”
Adél: “Persze! Meg a kolleginák! És semmi dolgod, csak ülsz a s..geden és telefonálgatsz, csetelsz a neten! Látom! Egész nap macákkal és a haverjaiddal nyomod a falat! Mikor van időd dolgozni? Ezért kell 7-kor, 8-kor hazajárni? Nem győzöm a gyerekekkel egyedül. Nincs hely a bölcsiben, nincs pénz a családi napközire. A nap végére kivagyok. És ez megy minden nap. Nem azt mondom, hogy nem szeretsz, hanem, hogy nem törődsz velem. Az mást jelent.”
Tóni: “Azért tudod, hogy fent vagyok a fészen, mert te is azon lógsz. Nincs óra, hogy ne csatolnál valami idióta linket. Függő vagy! Mindentől: a piától, a nettől, tőlem, a gyerekektől. Hagyjál békén! Elegem van! menj dilidokihoz! Különben is, hogy nézel ki?! Állítólag az otthon levő anyukák szépek, mert nincs határidő, nincs főnök, nincs semmi. Csak egy kis itthoni ez-az. Ettől vagy annyira oda? Szeretlek. De ezt nem bírom. Kivagyok Tőled!!!”

És Tóni elrohant otthonról, Adél pedig újratöltött. Egyikük sem szereti ezt az állapotot, nem tudnak kitörni belőle.
Csak ordítoznak. Az érzékeny, mindenre csáppal rendelkező picik feje felett. Egyszerűen nem tudják kifejezni magukat. Mert nem is tudják a “Mit?” és a “Hogyan?” kérdéseikre a választ. Mert kérdéseik sincsenek. Ha lennének, nem írják le, nem beszélik meg. Hogy “Mit szeretnének?” és azt “Hogyan?” érhetnék el? Milyen lehetőségeik vannak. Milyen utak állnak a rendelkezésükre. Csupán beszélgetniük kellene. Hogy rájöjjenek, a körülöttük levő ingerek befolyásolják a gondolkodásukat, az érzéseiket és végül a cselekedeteiket. És ezt könnyűszerrel kézben tarthatják.

Például egy kis programozással. Technikák megtanulásával. A nyelv,a  kommunikáció, a szavakkal kifejezett és a szavak feletti eszközökkel (látvány, hallható paraméterek, tapintás, gesztusok, mimika…) milyen hatalmat, erőt, belső kontrollt szerezhetnek önnön és gyermekeik, családjuk sorsának irányításában. Pofonegyszerűen, könnyen megtanulható technikák ezek, foglalkozunk velük csoportokon, egyéni konzultáción.

Nem tudják a saját érzéseiket, mert nincs hozzá “listájuk”. Hát, mi azt is írunk. Pozitív és negatív érzéslistát. Hogy  pontosan behatárolhassuk és kalibrálhassuk aktuális érzéseinket, érzelmeinket. És ezt mindezek után közölhessük környezetünkkel. Mert ez a lépés, kérem szépen csorbul, kimarad. Pedig a nagy titkok egyike. Ez lehet a “Mit” mondok rész. És az is fontos, “Hogyan” teszem mindezt.

Beszéljünk róla, beszéljenek róla. Mert életet ment. Egy mesteremnek tartott nagy tudású, galamblelkű ember mondogatja: “Egy nem feldolgozott szenvedélybetegségbe belehal valaki a rákövetkező nemzedékben. Valamelyik gyermekünk.”
Pedig csak beszélni kell. Mi megtanítjuk, hogyan.
Várom kérdéseiket, tapasztalataikat.
Szeretettel kívánok egy kis napsütést végre a zimankók után!

dr. Bagi Éva Eszter (Ph.D. idegélettan)

30-220-8392

élettanász, addiktológiai konzultáns, testsúlykontroll szakértő

Beküldve:

A gyilkos hasi zsír keletkezése és a tőle való búcsú

Fotolia_11700075_Subscription_L
Generációkkal együtt

2009-ben Elizabeth Blackburn orvosi nobel-díjban részesült azért (nagyon leegyszerűsítve), mert munkatársaival bebizonyították, az életmóddal befolyásolni tudjuk génműködésünket. Tehát, ezt nem a sarki fűszerestől hallottam, bár ő is megszívlelendőket mond sokszor. Dean Ornish-sel kidolgoztak egy életmód-programot, melynek alapja a táplálkozási irányelvek betartása (TÁPLÁLKOZÁS), a rendszeres fizikai aktivitás (MOZGÁS), szakemberrel történő konzultáció (TANÁCSADÁS). A legújabb egészségkoncepciós irányelvek képviselője a PREMIUM DIET. Biztosak lehetnek, hogy működő teória fenntartható állapottal a fogyókúrás dzsungelben.

A Premium Diet kidolgozói testösszetétel méréssel segítik és visszaigazolják a folyamatos edukációs munka révén elsajátított, napi rutinba átültetett eredményeket.

Miért létkérdés megtanulni azt, mit és hogyan, illetve mikor változtassunk? Mert a változási munka segítség és mindenekelőtt felismerés nélkül nem megy. De megtanulható mindenki számára. Valamelyest időigényes, de a becsontosodott szokásainkkal párhuzamosan apró-pici lépésekben színesedik, újul világunk, mindennapi életünk. Az egész család élete.

Ezzel megakadályozhatjuk, előrehaladásában gátolhatjuk a rákbetegséget, a szív-érrendszeri betegséget, a kettes-típusú diabéteszt sebészi vagy gyógyszeres beavatkozás nélkül vagy idővel a pirulák szedésének esetleges abbahagyásával.

A hasi zsír a helytelen táplálkozás lenyomata. Sok finomított szénhidrát (mint a finomliszt, a kristálycukor), a mértéktelen telített zsírok fogyasztása (melyek az állati eredetű, húsokban is megtalálható zsírok), a tartósítószerek, mértéktelen só fogyasztásának következményei. Sajnos már a gyermekeinket is érintik, ezért kell érzékenyebben odafigyelni ezekre a kérdésekre. Együtt, a családdal tanulható, izgalmasabbá tehető a heti, hétvégi étrend és az étkezés keretek közt tartottan rendszeresebbé.

Összesen Napi kb. 900 Ft plusz költséggel megtanulhatjuk ennek mikéntjét együtt. Heti 0,5-1 kg zsírtól (! nem izomtól vagy víztől) szabadulhatunk meg közben, étrend-helyettesítővel roborálódhatunk és az ebédjeinken tapasztalhatjuk a könnyed alakítgatás áldásos hatását. Kis tippek, fortélyok és szabályok.

Ez már az ovisoknak is megy, anyukák, apukák, hölgyek, urak, szépkorú barátaim! Nyeregbe januárban és húsvétra, nyárra elsajátíthatjuk együtt a rendszert, mellyel egészségesen, fitten hosszú évtizedeket tudhatunk boldogan magunkénak.

4concept-premium diet

Hívjanak:

Bagi Éva Eszter (Ph.D.)

élettanász, a változási munka szakértője

30-220-8392

Beküldve:

Lakóhajó Szegednél a Tiszán

Perspek(ula)tíva
Perspek(ula)tíva

Néhányan már olvashatták szün(tet)hetetlen vágyunkat és vonzódásunkat a hajózás, a vízpart, a hajós élet felé. Erről elkezdtünk két pincurkánk (Zozi és Fruzsi) születése után írni egy blogot a férjemmel, mely most még várja a téli kikötőben a folytatást. (http://www.hajoslet.blogspot.hu/).

Ősszel miért veszek elő egy témát, ami már kezdi becsukni kapuit és leginkább az elszántak sportja, kikapcsolódása pl. a mindig gyönyörű Balatonon?

Mert ez egy olyan életforma, ami szorosan kapcsolódik a szakmámhoz, a hitemhez, az egészségkoncepcióhoz (http://premiumdiet.hu/dr-bagi-eva-eszter/, http://premiumdiet.hu/nazar-med/) és a belső kontrollhoz (http://www.belsokontroll.hu/). Már három gyermekünk van (Noel is velünk ring), és lassan kezdem a lakásunkat is egy kisebb hajónak érezni. Ahol mindig mindennek a helyén kell lenni példának okáért. A pokol tüze (f)elszabadulásakor menthetetlenül felborul – a nyugalom, a rend, a béke. „Hova tetted?, Miért oda?, Miért te?, Miért nem te? Kisfiam, ha a kukásautódhoz komfettit kérsz, azt a játék végén el is kell ám tüntetni…. Hallasz? De igen!”

És ugye, a vizek tisztasága. Mert, hát, nem lehet egy élővíz bio. Ugye, paradox! De ökológiailag védhető. És védjük is! És újra a kis lakáshajónknál tartok. Mert már laborban dolgozós létem idején is éreztem, hogy allergizálódok a vegyszerekre. Ezt csak tetézte a sok-sok pelusozás utáni popsitörlő-kendő és a heti 8-10 mosástól kialakult ekcéma a kezemen. „Kikocs” Ildi ajánlotta nekem az Ökomama képzést. (Ő itt Dunakeszin a Nagycsaládos Egyesület elnökhelyettese most.) Soha jobb alkalom, gondoltam! MINDEN TUDÁST csokorba szedve (alias konyhakészen) kapok és az egyre zanzásodó énidőcském univerzuma tágulhat. Mert nem magamnak kell „kimakkolnom” a vén tölgyek tudását. (Mangalica szezon van és a „makkoltatott” sertések húsáról hallottam egy remek interjút, ami nagyon nyálcsorgatóan tetszett. És én is „makkoltatni” vittem tegnap este a gyerekeket a Városligetbe, hogy levegőn legyünk, lefáradjanak, (ne kupizzanak itthon ;-)) és picit előkészülhessünk a vidámabbnál-vidámabb kis figurák gyártására. Egy gesztenyével Fruzsika zsebében tértünk haza. És kalandos élményekkel.

De térjünk vissza az öko-lakóhajó(m)hoz! Az Ökomama (http://www.okomama.eu/web/) képzés óta sok-sok tudás beszivárgott (időnként Aha! élményekkel, időnként a fáradtságtól sírósan) a fejembe, a kezembe és az életünkbe. Ez azért lesz többek közt hasznos számunkra, mert én hiszek benne, hogy az álmainkat el tudjuk érni (hogy egyszer hajón fogunk élni), de ahhoz a lépéseket meg kell tennünk. Mert amikor elmegy tőlem valaki rendelés után, nem az a lényeg, hogy megbeszéltük a tutit, hanem leginkább, hogy oké!, de mit tegyek akkor, amikor kilépek ezen az ajtón?

Igen: a tejespalackokat összegyűrjük (már gyűjtőzsákot is kaptunk hozzá), amíg nem iktatom be a termelői tej-beszerzést a heti körökbe, a rezsit fél évente 100 ezer forinttal nyestük meg a mosásreform következtében (az már egy kis nyaralás, nem?), nem pillepalackos ásványvizet iszunk, hanem szűrt vizet. Vagy a befőzés, tartósítás mikéntje. (Mert ugye azért egy hajóra időnként bespájzolunk olyan készételt, ami hosszú utakra jó, nem tartalmaz egészséget meggyilkoló ágenseket és még finom is!). Imádom azt az időszakot (azon kívül, amikor nincsenek itthon J vagy éppen itthon vannak a gyerekek), amikor úgy lehetek tündérke, hogy meg se kottyan. És pl. főzhetek valami mennyeit gyorsan, mert kiokosodtam „A Stahl”-ból, vagy a Háztartási túlélőkönyvből. És újra felfedeztem a spanyol viaszt: anyukám és apukám, meg az ő szüleik és őseik életét. Pl.: hogy főzőcskézni nem nyugdíjas edénykékben érdemes két személyre, hanem minimum 30 adagot előre. Legyen az akár spenót, sóska, vagy incsifincsi nyúlgerinc. Mert ezeket a kosztokat kis adagokban lefagyasztva, a hajó mélyhűtőjéből kikapva már rottyanhat vagy szeletelődhet is a finom köret. Pl.: a gyömbéres-mentás-köleskása kis fokhagymával (apukámnak vagy a férjemnek alternatívaként valami más, mert ezt illedelmesen félretoszogatnák, gondolom, azzal a megjegyzéssel, hogy a gyömbér az sör, a menta az rágó a kölest meg adjam a tyúkoknak és főzzek belőle Újházi tyúkhúslevest.

Régóta érlelődik bennem, hogy kibontsam a párhuzamot a hajóslét, a fenntartható életforma, az egészségkoncepciós életmód és a szenvedély között. Ez a cikk (riport) most adott nekem egy nagy lökést hozzá, amit köszönök:

Lakóhajó Szegednél a Tiszán: Vesmás Péter építésszel

http://lajk.hu/termeli-az-energiat-ez-tiszan-uszo-lakohajo/

És mivel huncutkodni, koboldkodni is szoktam, engedtessék meg nekem, hogy a videóról azt a mosogatószert legondoljam. Mert, hát, miről is szól ez a hajós-házas-családi idő? Nekem a szenvedélyről….mértékkel!

Szép nyárutót kívánok szeretettel: Bagi Éva