Beküldve:

Egy férfiember, családapa, férj…amikor enni tanul!

Én mindig kérek visszajelzést a konzultációk után. Hát, a legutóbbi “házi” kacagtatott, boldoggá tett és melengette a szívem. Egy kétgyermekes, fiatal családapa, férj, ha ismerkedik az ételekkel…

eating veggies eating veggies2

Szeretettel küldöm hétvégére:

 

 

 

“Lencse – alapvetoen regen megettem, de az evek folyaman kikopott az etrendembol. Igy akar ujrakezdonek is mondhatnam magam. Talan az ize tetszett meg.

Sarga borso leves – Ma ettem eloszor, osszeturmixoltuk, nem volt ize, de szerecsen dioval es bacon kockakkal fel lehetett dobni. Eheto.

Barna rizs – eloszor megcsinaltuk desszertnek rizsfelfujtnak, utanna pedig tepsiben zoldsegekkel es sajtal osszesutve ettem. Nem tetszett, hogy maradtak benne kemenyebb szemek, es alapvetoen furcsa volt. Ami viszont tetszett, hogy telitett es nem voltam egyaltalan ehes utanna.

Sutotok leves (gyomberrel, szerecsen dioval, fokhagymaval). Finom volt de kicsit hagymasra sikerult.

Fokhagyma ugy altalanossagban. Nem szeretem az utoizet, illetve hogy olyan sokaig a szamban marad az ize.

Nyers lazac rizzsel, algaba tekerve. Alga es a rizs elfogadto, hus kicsi falatokban (elvegyulve a tobbivel) vallalhato, viszont a felet egyben kaptam be – igy nagyobb falat maradt egyben – es majdnem tobbszor iranyt valtoztatott, de vegul megettem. (Alapvetoen maskor is hajlando vagyok megkostolni, lehet csak elsore volt durva.) Fustolt lazacot vettunk otthonra, valoszinuleg meg ragrillezek es megprobalom ugy is. Hatha valtozik az allaga.

Repa levesbe. Ha jobban meg van fozve akkor jobban izlik, de a kevesbe fott is jo volt. Minden huslevesbe kerek mostanaban.

Karalabe levesben. Nyersen jobban szeretem. (Habar ugy meg nem eszem mert nincs mihez)

Nem tartozik ide, de fontos lepes volt.
Kave
Egy kezemen meg tudnam szamolni hanyszor ittam eletemben, viszont eleg nagy hajtas van nalunk es sokat ejszakazunk igy az eletbemaradas erdekeben cukor nelkul higitatlanul megittam, az ize nem tetszett (sose birtam kicsit sem), viszont magabiztonsagot adott, hogy egy ilyen rossz dolog elfogyasztasa utan se tortent semmi rossz es akar meg is lehetne szokni.

Hirtelen nem jut tobb az eszembe.”

És szívesen ajánlom az új szakácskönyvünket: https://www.facebook.com/premiumdieta/photos/a.362820213749357.91629.182987041732676/1006913932673312/?type=3&theater

Beküldve:

Varázsszavak az egészségért: a lépésszámláló

Nordic walkingA minap beszélgettem egy idős házaspárral. Boldogok voltak, a férfi 76 éves, a kedves felesége 65. Némi (5 kg) túlsúlyon kívül teljesen rendben voltak – írhatnám, hogy korukhoz képest, de inkább a korosztályukhoz képest ma, Magyarországon.

Kérték, hogy foglalkozzak velük étkezésügyileg, mert sokáig szeretnének még együtt lenni. Meghatottak, kedvesek. Lépésszámlálója van a “bácsinak” és nagyon figyelnek az étkezésre. A gyógytornász, humánkineziológus, manuálterapeuta kollégámmal közösen fogunk nekik kidolgozni néhány tanácsot mozgás, étkezés tekintetében.

Nem tehetősek. Úgy látom, hogy náluk házastársi, szeretetbeli, összetartozási, törődési, stb. problémák nincsenek. A férfi az asszony kedvéért vált el annak idején és már 30 éve házasok.

Biztos az Úristen küldte őket nekem aznap délután. Nagyon simogató volt őket látni. Olyan csendesen tudták csendre inteni vagy támogatni, erősíteni egymást. Befejezték a másik mondatát, a hibáikat mosolygással kezelték.

Jó volt látni, hogy ilyen is van.

A férfi nagyon jó kedélyű. Előkapott a mondókám egy – mozgást érintő és informálódó – részénél egy lépésszámlálót. Picit komplikáltabb kütyü volt a legegyszerűbbeknél, mert kalóriát is számol, fedeles, de végtelenül egyszerű kis szerkezet, játék. Minden nap mintegy 3-4000 lépést tesznek meg. Az 2-3 km-nek felel meg. Túrázgatnak barátaikkal és már úgy kérdik: Józsi! Hol tartunk?

Miért hoztam ide ezt a kis történetet? Mert ilyet 100 nyugdíjas közül egynél, ha látni. Amikor én 22 évesen a Skandináv-félszigeten utazgattam vagy Skóciában tanultam fél évig (mindkettő több, mint 20 éve volt) mindennapos látványnak számított a túrázó szépkorúak csoportja.

Szeretném, ha ez nálunk is így lenne. Lépésről, lépésre. Mert élhetünk még 30-40 évet is egészségben, erőteljesen, amikor már élvezhetjük a ledolgozott éveink után járó pihenést. Miért az orvosi várószobán töltsük?

A lépésszámláló egy jó kis motiváló eszköz felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Na, hol tartunk? Megvan a napi adag? Mit tehetek azért, hogy annál többet mozogjak, mint amennyit teszek? A nullánál? Mindig ez a kérdés. Ok, ok, de mit tegyek? Hát, induljunk el. Hamarabb szálljunk le a buszról, kérjük el az unokákat, szerezzünk be motiváló eszközöket, barátokat, tervezzünk célokat. Például kincskeresést a szabadban (geocaching.hu). Csak mozogjunk a helyes étkezés mellé!! Nagyon fontos.

Elkerülhetjük vele azokat a néma gyilkosokat, amik időskorunkra teljesednek be: magas vérnyomás, magas vérzsírszint, szív-érrendszeri panaszok, kettes típusú dibétesz, daganat.

Hogyan tegyük mindezt? Ma vegyünk egy lépésszámlálót, este olvasgassuk el a használati utasítását (ha van, mert a legegyszerűbbek igazán olcsók és csak egy bekapcsolást igénylenek). És holnap reggel indulás! A buszhoz, a buszról, a boltba, a piacra, a baráthoz sakkozni a parkba, a barátnőhöz pletyózni, az óvodába az unokáért. Gyalog.

Napsugaras őszt kívánok szeretettel: Bagi Éva

(Kép forrása: http://premiumdiet.hu/a-rendszeres-testmozgas-pozitiv-hatasai/)

Beküldve:

Főállású anya szilvásgombóccal!

Életszerű?

-Anyu, mikor főzünk szilvásgombócot? (4-5 hete folyamatosan)
-Hát, öööö, amint szólsz. És segítesz!!!!Fruzsi (tőlem félénk vigyor, végül is nincs nyári szünet. …ELMEGYEK ANYASÁGIRA!!!)

Ma Zozi (hónapok teltek el a folyamatos nyaggatástól…):
-Éééhes vagyok nagyon (5-kor, amikor érte megyek).

Lapítok, mert rohanok, alig értem oda érte Szentedréről  Spauza csoportból
(sor, meg tülkölés, meg relaxációs, embereket megfigyelésre nagyon alkalmas dugóhegyek a csúcsforgalomban).

Én: Nyugi, főzünk szilvásgombócot! Vagy, ha nagyon éhes vagy, esztek finomat (száraz kaja, de valamelyest egészséges), ha hazaértünk. Csak érjünk oda a bölcsibe és az oviba…. (Fruzsi utál 5 előtt eljönni, örök hála érte!!)

Megyünk Fruzsért:

– (Zozi mondja) Fruzsi!!! Siess, nem mehetsz fel a ruháidért, mert hazamegyünk és csinálunk szilvásgombócot! (Én félén vigyorral puszira várva…de ez úttal elmarad a lépcsőmászás és rohannak a kocsi felé. Óvó Néni szól, hogy egy baromi nagy szálka van a tenyerében, megnézem, de semmi krízisre utaló önsajnálat, ordítás, vígasztalhatatlan téboly.

Térdrogyasztásból, ölelő pozícióból ki, diktálós anyuba – Ki ne rohanj a kocsik elé!!! – szerepbe be! Fruzsi, nem biztos, hogy lesz szilvésgombóc..talán…említettem…Zozinak… Öngól!)

Noel sztori hosszabb volt, mert egy bagolytól retteg a Kincsem utcában 3 hónapja és nem tudom neki elmagyarázni, hogy ő már hazament és nem fog köpködni. Ez a sétaszakasz kézenfogós, lányok előreszaladnak:

– “Ne menj KIA kocsi elé!!!” “Gyere Noel, bagoly nincs sehol, van kedved szilvásgombócot enni?” (Öngól…Nole fut!)

Krisztina ABC: Szia! Szia!…beszélgetés…beszerzés. (Beszélgetés miatt liszt és tej elmarad, sebaj, mert az “apjuk” nemsokára hazaér a fodrásztól, és úgyis felhív, hogy kell-e boltba menni. -Akkor már hívott, de telefon a csomagtartóban negyed 5 óta, amióta elindultam Szentendréről. Ekkor hn 6.))

Kriszti megkérdezi: “Viszel fagyasztottat?”.

Ránc kisimul, lelkiismerefurdalás elindul (egyébként most pontosan 20:01 fürödtek le, hűl a krumpli és nemsokára gyúrok…egyedül, de lesz végre szilvásgombóc!)

Ja, nem! Noel ordít, hogy csak az anyja kell! (Fiúk…ez a lepattanás mikor naturalizálódik?)

Robi, amikor tálaltam a gőzölgő, Isteni, mindenféle földi jóval körített (mű)gombócot, megszólal (némi feszülés után, mert időnként egy órába sűrítve szeretné rendezni a saját multis idegeit és a gyerekek otthon-imádok-lenni-találkozási örömét:

-Hú, de régen ettem volna már!

(Hát, én meg szeretnék egy regényt végig elolvasni, 4 filmet megnézni, masszőrt hívni (ismertek egyet? :-D…gondolom nem…és gondolom, ez a válasz HAMIS ;-)) és pedi-manikűrbe, kozmetikushoz, fodrászhoz elmenni CSENDBEN! És húsvétra is készülnék :-)))

Üdv a kötény mögül! (Noel végre ásított egy nagyot…téényleg!)

Közben kijavítom a helysírási és oknyomozó hibákat. Mert megszól anyukám, aki Kazinczy-díjas nyelvművelő Gita Bagi​  (bizonyisten kikeresem végre az átadó tv-műsort valahonnan, ha lesz egy hetem), és a húgom, aki alkalmazott nyelvész docens, de eltűnt most a FB-ról http://www.juhaszvaleria.hu/

Nehéz ilyen környezetben verni a klaviatúrát.

Mellesleg Noel felkúszott, Fruzsi le, mert remélte, hogy különprogram vár reá.
Hetek óta először szóltam, hogy nem igazán fog összejönni. ….Visszamászott az emeletre.

Szórom a lisztet a krumplira (van itthon élesztő? vajon? Egyébként meg igazából TÖK mindegy!

http://www.mindmegette.hu/szilvasgomboc.recept

Bagi Éva

Beküldve:

Szeretett és gyűlölt érzelmeink, érzéseink tudatosítása

Kihűlt háló
Kihűlt háló

Úgy, de annyira elmondanám…de nem tudom!

 

Tóniék hevesen vitatkoztak. Immáron sokadszor. Mert ismerték a mondatokat és azt is pontosan tudták, a másik mit fog válaszolni. Adél sírt, nyakalta a szeszt. Tóni szívta a cigit és izzadt, remegett az idegességtől.
Tóni: “Miért mondod, hogy nem szeretlek???!!! Dolgozok keményen keresem a pénzt és amikor hazaérek, ezt találom. A gyerekek a kupi közepén, te piáltál már megint és nincs kaja. Csak a vagdalkozás! Ezért én nem járok haza. Bent legalább béke van.”
Adél: “Persze! Meg a kolleginák! És semmi dolgod, csak ülsz a s..geden és telefonálgatsz, csetelsz a neten! Látom! Egész nap macákkal és a haverjaiddal nyomod a falat! Mikor van időd dolgozni? Ezért kell 7-kor, 8-kor hazajárni? Nem győzöm a gyerekekkel egyedül. Nincs hely a bölcsiben, nincs pénz a családi napközire. A nap végére kivagyok. És ez megy minden nap. Nem azt mondom, hogy nem szeretsz, hanem, hogy nem törődsz velem. Az mást jelent.”
Tóni: “Azért tudod, hogy fent vagyok a fészen, mert te is azon lógsz. Nincs óra, hogy ne csatolnál valami idióta linket. Függő vagy! Mindentől: a piától, a nettől, tőlem, a gyerekektől. Hagyjál békén! Elegem van! menj dilidokihoz! Különben is, hogy nézel ki?! Állítólag az otthon levő anyukák szépek, mert nincs határidő, nincs főnök, nincs semmi. Csak egy kis itthoni ez-az. Ettől vagy annyira oda? Szeretlek. De ezt nem bírom. Kivagyok Tőled!!!”

És Tóni elrohant otthonról, Adél pedig újratöltött. Egyikük sem szereti ezt az állapotot, nem tudnak kitörni belőle.
Csak ordítoznak. Az érzékeny, mindenre csáppal rendelkező picik feje felett. Egyszerűen nem tudják kifejezni magukat. Mert nem is tudják a “Mit?” és a “Hogyan?” kérdéseikre a választ. Mert kérdéseik sincsenek. Ha lennének, nem írják le, nem beszélik meg. Hogy “Mit szeretnének?” és azt “Hogyan?” érhetnék el? Milyen lehetőségeik vannak. Milyen utak állnak a rendelkezésükre. Csupán beszélgetniük kellene. Hogy rájöjjenek, a körülöttük levő ingerek befolyásolják a gondolkodásukat, az érzéseiket és végül a cselekedeteiket. És ezt könnyűszerrel kézben tarthatják.

Például egy kis programozással. Technikák megtanulásával. A nyelv,a  kommunikáció, a szavakkal kifejezett és a szavak feletti eszközökkel (látvány, hallható paraméterek, tapintás, gesztusok, mimika…) milyen hatalmat, erőt, belső kontrollt szerezhetnek önnön és gyermekeik, családjuk sorsának irányításában. Pofonegyszerűen, könnyen megtanulható technikák ezek, foglalkozunk velük csoportokon, egyéni konzultáción.

Nem tudják a saját érzéseiket, mert nincs hozzá “listájuk”. Hát, mi azt is írunk. Pozitív és negatív érzéslistát. Hogy  pontosan behatárolhassuk és kalibrálhassuk aktuális érzéseinket, érzelmeinket. És ezt mindezek után közölhessük környezetünkkel. Mert ez a lépés, kérem szépen csorbul, kimarad. Pedig a nagy titkok egyike. Ez lehet a “Mit” mondok rész. És az is fontos, “Hogyan” teszem mindezt.

Beszéljünk róla, beszéljenek róla. Mert életet ment. Egy mesteremnek tartott nagy tudású, galamblelkű ember mondogatja: “Egy nem feldolgozott szenvedélybetegségbe belehal valaki a rákövetkező nemzedékben. Valamelyik gyermekünk.”
Pedig csak beszélni kell. Mi megtanítjuk, hogyan.
Várom kérdéseiket, tapasztalataikat.
Szeretettel kívánok egy kis napsütést végre a zimankók után!

dr. Bagi Éva Eszter (Ph.D. idegélettan)

30-220-8392

élettanász, addiktológiai konzultáns, testsúlykontroll szakértő

Beküldve:

A gyilkos hasi zsír keletkezése és a tőle való búcsú

Fotolia_11700075_Subscription_L
Generációkkal együtt

2009-ben Elizabeth Blackburn orvosi nobel-díjban részesült azért (nagyon leegyszerűsítve), mert munkatársaival bebizonyították, az életmóddal befolyásolni tudjuk génműködésünket. Tehát, ezt nem a sarki fűszerestől hallottam, bár ő is megszívlelendőket mond sokszor. Dean Ornish-sel kidolgoztak egy életmód-programot, melynek alapja a táplálkozási irányelvek betartása (TÁPLÁLKOZÁS), a rendszeres fizikai aktivitás (MOZGÁS), szakemberrel történő konzultáció (TANÁCSADÁS). A legújabb egészségkoncepciós irányelvek képviselője a PREMIUM DIET. Biztosak lehetnek, hogy működő teória fenntartható állapottal a fogyókúrás dzsungelben.

A Premium Diet kidolgozói testösszetétel méréssel segítik és visszaigazolják a folyamatos edukációs munka révén elsajátított, napi rutinba átültetett eredményeket.

Miért létkérdés megtanulni azt, mit és hogyan, illetve mikor változtassunk? Mert a változási munka segítség és mindenekelőtt felismerés nélkül nem megy. De megtanulható mindenki számára. Valamelyest időigényes, de a becsontosodott szokásainkkal párhuzamosan apró-pici lépésekben színesedik, újul világunk, mindennapi életünk. Az egész család élete.

Ezzel megakadályozhatjuk, előrehaladásában gátolhatjuk a rákbetegséget, a szív-érrendszeri betegséget, a kettes-típusú diabéteszt sebészi vagy gyógyszeres beavatkozás nélkül vagy idővel a pirulák szedésének esetleges abbahagyásával.

A hasi zsír a helytelen táplálkozás lenyomata. Sok finomított szénhidrát (mint a finomliszt, a kristálycukor), a mértéktelen telített zsírok fogyasztása (melyek az állati eredetű, húsokban is megtalálható zsírok), a tartósítószerek, mértéktelen só fogyasztásának következményei. Sajnos már a gyermekeinket is érintik, ezért kell érzékenyebben odafigyelni ezekre a kérdésekre. Együtt, a családdal tanulható, izgalmasabbá tehető a heti, hétvégi étrend és az étkezés keretek közt tartottan rendszeresebbé.

Összesen Napi kb. 900 Ft plusz költséggel megtanulhatjuk ennek mikéntjét együtt. Heti 0,5-1 kg zsírtól (! nem izomtól vagy víztől) szabadulhatunk meg közben, étrend-helyettesítővel roborálódhatunk és az ebédjeinken tapasztalhatjuk a könnyed alakítgatás áldásos hatását. Kis tippek, fortélyok és szabályok.

Ez már az ovisoknak is megy, anyukák, apukák, hölgyek, urak, szépkorú barátaim! Nyeregbe januárban és húsvétra, nyárra elsajátíthatjuk együtt a rendszert, mellyel egészségesen, fitten hosszú évtizedeket tudhatunk boldogan magunkénak.

4concept-premium diet

Hívjanak:

Bagi Éva Eszter (Ph.D.)

élettanász, a változási munka szakértője

30-220-8392

Beküldve:

Lakóhajó Szegednél a Tiszán

Perspek(ula)tíva
Perspek(ula)tíva

Néhányan már olvashatták szün(tet)hetetlen vágyunkat és vonzódásunkat a hajózás, a vízpart, a hajós élet felé. Erről elkezdtünk két pincurkánk (Zozi és Fruzsi) születése után írni egy blogot a férjemmel, mely most még várja a téli kikötőben a folytatást. (http://www.hajoslet.blogspot.hu/).

Ősszel miért veszek elő egy témát, ami már kezdi becsukni kapuit és leginkább az elszántak sportja, kikapcsolódása pl. a mindig gyönyörű Balatonon?

Mert ez egy olyan életforma, ami szorosan kapcsolódik a szakmámhoz, a hitemhez, az egészségkoncepcióhoz (http://premiumdiet.hu/dr-bagi-eva-eszter/, http://premiumdiet.hu/nazar-med/) és a belső kontrollhoz (http://www.belsokontroll.hu/). Már három gyermekünk van (Noel is velünk ring), és lassan kezdem a lakásunkat is egy kisebb hajónak érezni. Ahol mindig mindennek a helyén kell lenni példának okáért. A pokol tüze (f)elszabadulásakor menthetetlenül felborul – a nyugalom, a rend, a béke. „Hova tetted?, Miért oda?, Miért te?, Miért nem te? Kisfiam, ha a kukásautódhoz komfettit kérsz, azt a játék végén el is kell ám tüntetni…. Hallasz? De igen!”

És ugye, a vizek tisztasága. Mert, hát, nem lehet egy élővíz bio. Ugye, paradox! De ökológiailag védhető. És védjük is! És újra a kis lakáshajónknál tartok. Mert már laborban dolgozós létem idején is éreztem, hogy allergizálódok a vegyszerekre. Ezt csak tetézte a sok-sok pelusozás utáni popsitörlő-kendő és a heti 8-10 mosástól kialakult ekcéma a kezemen. „Kikocs” Ildi ajánlotta nekem az Ökomama képzést. (Ő itt Dunakeszin a Nagycsaládos Egyesület elnökhelyettese most.) Soha jobb alkalom, gondoltam! MINDEN TUDÁST csokorba szedve (alias konyhakészen) kapok és az egyre zanzásodó énidőcském univerzuma tágulhat. Mert nem magamnak kell „kimakkolnom” a vén tölgyek tudását. (Mangalica szezon van és a „makkoltatott” sertések húsáról hallottam egy remek interjút, ami nagyon nyálcsorgatóan tetszett. És én is „makkoltatni” vittem tegnap este a gyerekeket a Városligetbe, hogy levegőn legyünk, lefáradjanak, (ne kupizzanak itthon ;-)) és picit előkészülhessünk a vidámabbnál-vidámabb kis figurák gyártására. Egy gesztenyével Fruzsika zsebében tértünk haza. És kalandos élményekkel.

De térjünk vissza az öko-lakóhajó(m)hoz! Az Ökomama (http://www.okomama.eu/web/) képzés óta sok-sok tudás beszivárgott (időnként Aha! élményekkel, időnként a fáradtságtól sírósan) a fejembe, a kezembe és az életünkbe. Ez azért lesz többek közt hasznos számunkra, mert én hiszek benne, hogy az álmainkat el tudjuk érni (hogy egyszer hajón fogunk élni), de ahhoz a lépéseket meg kell tennünk. Mert amikor elmegy tőlem valaki rendelés után, nem az a lényeg, hogy megbeszéltük a tutit, hanem leginkább, hogy oké!, de mit tegyek akkor, amikor kilépek ezen az ajtón?

Igen: a tejespalackokat összegyűrjük (már gyűjtőzsákot is kaptunk hozzá), amíg nem iktatom be a termelői tej-beszerzést a heti körökbe, a rezsit fél évente 100 ezer forinttal nyestük meg a mosásreform következtében (az már egy kis nyaralás, nem?), nem pillepalackos ásványvizet iszunk, hanem szűrt vizet. Vagy a befőzés, tartósítás mikéntje. (Mert ugye azért egy hajóra időnként bespájzolunk olyan készételt, ami hosszú utakra jó, nem tartalmaz egészséget meggyilkoló ágenseket és még finom is!). Imádom azt az időszakot (azon kívül, amikor nincsenek itthon J vagy éppen itthon vannak a gyerekek), amikor úgy lehetek tündérke, hogy meg se kottyan. És pl. főzhetek valami mennyeit gyorsan, mert kiokosodtam „A Stahl”-ból, vagy a Háztartási túlélőkönyvből. És újra felfedeztem a spanyol viaszt: anyukám és apukám, meg az ő szüleik és őseik életét. Pl.: hogy főzőcskézni nem nyugdíjas edénykékben érdemes két személyre, hanem minimum 30 adagot előre. Legyen az akár spenót, sóska, vagy incsifincsi nyúlgerinc. Mert ezeket a kosztokat kis adagokban lefagyasztva, a hajó mélyhűtőjéből kikapva már rottyanhat vagy szeletelődhet is a finom köret. Pl.: a gyömbéres-mentás-köleskása kis fokhagymával (apukámnak vagy a férjemnek alternatívaként valami más, mert ezt illedelmesen félretoszogatnák, gondolom, azzal a megjegyzéssel, hogy a gyömbér az sör, a menta az rágó a kölest meg adjam a tyúkoknak és főzzek belőle Újházi tyúkhúslevest.

Régóta érlelődik bennem, hogy kibontsam a párhuzamot a hajóslét, a fenntartható életforma, az egészségkoncepciós életmód és a szenvedély között. Ez a cikk (riport) most adott nekem egy nagy lökést hozzá, amit köszönök:

Lakóhajó Szegednél a Tiszán: Vesmás Péter építésszel

http://lajk.hu/termeli-az-energiat-ez-tiszan-uszo-lakohajo/

És mivel huncutkodni, koboldkodni is szoktam, engedtessék meg nekem, hogy a videóról azt a mosogatószert legondoljam. Mert, hát, miről is szól ez a hajós-házas-családi idő? Nekem a szenvedélyről….mértékkel!

Szép nyárutót kívánok szeretettel: Bagi Éva

 

Beküldve:

Tudhatta volna, de nem érdekelte: a visszaesési jelek érzékelése, felismerése

Barbeque

Majáról írtam a legutóbb. Csodás napjai voltak. A rehabilitáció után visszavárták a munkahelyére. Nagyon félt az első nap. Rettegett a rosszindulatúnak gondolt pletykáktól, a fürkésző tekintetektől. Reggel időben érkezett. És legnagyobb meglepetésére, bárkibe botlott, nagy örömmel, érdeklődéssel, a nők és a férfiak is  egyöntetű elismerő öleléssel, érintéssel, pillantással fogadták. Volt is miért. Nem sütötte le a szemét, nem mart bele senkibe, nem volt nyúzott, sugárzott. És nyugodt, békés volt. Így teltek a napjai. Ugyanazt kapta vissza a kollégáitól, ahogyan ő is érzett akkortájt.

Kiegyensúlyozott, békés, friss, és kipihent, kihívásokra kész, magabiztos és vonzó nő volt.

A párjával is boldog volt, akivel a visszavonulása előtt közvetlenül ismerkedett meg és mélyült el a kapcsolatuk az elmúlt másfél évben. Szép nyár eleji hétvégi reggelre ébredtek. Eltervezték, hogy grillezni fognak. Elmentek bevásárolni, fürödtek a balzsamosan jó levegőben, izgatta őket a megszokott faszén, grill, pácolt hús és olívaillat. Maja is kért sört. Alkoholmentes sört, amikor vásároltak. És pontosan tudta, hogy ez nem a legjobb ötlet. Egy ideje már olyan boldog volt, olyan magabiztos, olyan erős. A gyűlésekre sem járt már, rendre féktelen bulikról álmodott. Hívta, vonzotta a kísértés. Ez nem sóvárgás volt. Csupán jelek. Olyan figyelmeztető képek, viselkedési formák, gondolatok, álmok, amelyek mellett egy felépülőben lévő embernek nem szabad elmennie. Visszaesési jelnek hívják.  Lehetnek sablonszerűek (álmok italozással, szerhasználattal, csábító gondolatok eperrel és pezsgővel, a “csak egy ital nem árthat” tévképzete). Másoknál gondolatok olyan tevékenységekkel, melyek biztos szerhasználatra visznek: pl. rock koncert látogatása vagy a szépen eltett basszusgitár pengetőjével való játszadozás. Mit lehet ilyen esetekben tenni? Hát, a szokásos lépéseket: olvasni az irodalmat, elmenni a gyűlésekre, akár minden nap, hívhatjuk a szponzorunk (akár éjjel is) vagy a segítőnket, egy társunkat. Végigolvashatjuk a mélypontról írt önéletrajzi részt. Felidézhetjük nemrég elhunyt társunk emlékét. Iktassuk ki a környezetünkből a visszaeséshez segítő tényezőket: alkohol tartalmú italok, a gitár, az alkoholmentes sör, maga a program (pl. grillezés ilyen érzékeny állapotban…) stb. És beszéljünk róla olyan emberrel, aki érti, miről is van szó. mert a jelek semmibe vétele biztos, hogy visszaeséshez, újabb szerfogyasztáshoz vezet. Jobb esetben gyorsan abbamarad, de az esetek legnagyobb részében ámokfutás és gyakran az utolsó menthetetlen gépszíj is lehet, ami elkapta az óvatlant.

Maja csak a sörét és egy gömbszörpöt nyakalt be. Unicumot. Észrevette a párja, és időben leállította. Jött a borzalmasan fájdalmas másnap, a lelkiismeret-furdalás, a rettenet, a félelem, hogy kezdődik minden elölről. Jó kis figyelmeztetés, remek tanulság volt. Hétfőn már valamelyest több alázattal örült a földi jóknak és munka után tipegett a gyűlésre a Bakátsra. Ott aztán elmondott mindent a társainak. Hogy milyen kevésen múlik és milyen hamar ugyanoda került. Pontosan oda, ahol a terápia előtt tartott. Egy alkoholmentes sör közvetítésével. Most szerencséje volt. És újból leginkább csak 24 órákban gondolkozik. Mert annak, aki szenvedélybeteg, csak a mai nap létezik. Amit józanul, tisztán meg kell élni.

Szép 24 órákat és tavaszi napokat kívánok: Bagi Éva

Beküldve:

Alkoholista üzletasszonyok: kátyúk az úton

Alkoholista üzletasszonyok
Alkoholista üzletasszonyok

Nyakunkat törjük, mert nem figyeltünk vagy csak botlunk egyet…?

 

Maja 3 éve józan volt már. A szó nemes értelmében. Józan a  gondolkodása, a kinézete, harmonikus a lelke és a vadmacska
helyett egy csinos, kellemes aurát árasztó, érett, kiegyensúlyozott nő. Mindig mosolygós. Visszament ugyanoda dolgozni, ahonnan 4 éve majdnem kirúgták. Mert kiitta magát. Berúgott céges rendezvényeken, légyottokba bonyolódott, időnként fejfájást vagy betegséget jelentve nem ment be dolgozni. Vagy, ha bement is, csak szédelgett. Izzadt, remegett, türelmetlen volt és kötöszködő. Szinte mindenkiben látott valami nemtetszőt. Időnként kerülte az emberek társaságát, idnőnként hangadó volt. Kiszámíthatatlan. Féltek tőle. Pont ezért. Közeledtek is volna hozzá a kollégák,
mert rendkívüli humora volt és az intelligenciája páratlan. Kifinomult cizelláltsággal közelítette meg az emberek aznapi álarcát, de fejlett és ösztönös empátiával mögé is látott. Négy éve, azon a bizonyos napon, amikor behívatta Maját a főnöke, már 2 hete táppénzen volt. Ki sem mozdult a lakásából. Csak virtuálisan. Akkor viszont korlátok és cenzúra nélkül. Az egyik pont a főnöknő mobilját érte el, éjjel 1 órakor. Ez volt az utolsó csepp a vezér poharában. És az életbenmaradás lehetősége Majáéban. Mert ő tulajdonképpen csak segítségért kiáltott. Szavak nélkül. Meghallották. Azt az ajánlatot kapta, hogy vonuljon be egy terápiára fél évre, ahonnan  visszavárják.

Rehabilitációra vonult. Sokan – rosszakarók – azt gondolták, ez a vég, ezt a szennyet, ezt a skarlátot nem fogja magáról levakarni soha. A bélyeg mindig a homlokára van sütve. Mit tettek vele? A lehető legjobbat. Elvették a mobilját. Könyveket, programot, feladatokat kapott. És társaságot, meghallgató füleket, értő szakikat és egy nagy adag magával való találkozást. A harmadik napon már mosolyogni is tudott. Amikor kiment belőle az egy hónapos detoxikáció és az altató elvétel megvonási fájdalma. 2 hét múlva már magán és sorstársain (elsősorban a történeteiken) röhögött. És egy hónap múlva észrevette a virágokat a fán, az illatokat maga körül. Lettek barátai is. Mások, mint eddig…

Már 3 éve józan. Megtanítottak neki mindent. Hogyan ossza be idejét, azt a rengeteget, ami felszabadult a piálásra fordított időből. Hogyan legyen kommunikációja és viselkedése önérvényesítő (asszertív, az aggresszív vagy olykor-olykor nyuszi helyett). Leíratták (és hagyták, hadd írja) hosszan-hosszan az önéletrajzát. Filmeket nézett, jó könyveket olvasott. És a legfontosabbat is megtanulta: hogyan vegye észre magán a visszaesési jeleket. Azokat a figyelmeztető momentumokat, amik visszataszíthatják ugyanoda, ahonnan menekvés már nincs. Újabb sansz esélye  reménytelen. Mert ezek a  jelek jönnek. Akármennyi ideje is  szabadok vagyunk a  szertől. Könyörtelenül jeleznek. Ha figyelmet szentelünk nekik, csak feladatot adnak. Ha nem, akkor újraitat bennünket, újra a szerhez nyúlunk. Pl. egy estén át. Vagy 2 hétig. Vagy tovább, mindaddig, míg meg nem szabadít a gyötrelmektől a kegyes halál. Botlásnak (lapszus) vagy visszaesésnek (relapszus) nevezi a szakirodalom. Van erre kidolgozott program, melyet  relapszus-prevenciónak nevezünk.

A visszaesési jelekről írok legközelebb. Várom ehhez tapasztalataikat, megjegyzéseiket.
Szép tavaszi kertészkedős, mocorgós napot kívánok üdvözlettel: Bagi Éva

Beküldve:

Függőségi rituálék. Az Amerikai pszicho veleje

Nem is gondoltuk volna! Mindennek ellen tudott állni! Kivéve a kísértésnek…

handsome exhausted

Jóképű, roppanósan friss, ápolt, intelligens, jóízlésű negyvenes pasi. Megbízható a munkahelyén, kellemes társasági ember koktélozás, délutáni squassolás, esti partyk közben. Bármikor. Segítőkész, rendre lehet rá számítani. 5-kor kel, hogy a toalettje kifogástalan legyen. Mégsincs tartós kapcsolata, szerelme, gyemekei, olyan barátja, aki a legbensőbb titkát ismeri. Élvezi, játsza a szerepét, irigyelt. Fürkészik elleshetetlen titkát. Stresszes helyzetekben – mert azok vannak: Közgazdász, egy multi befektetéseit irányítja. Tökéletesen, sikeresen. A névjegykártyája őt tükrözi: füsthártya vékony csontlap. Átlátszó, szinte elillanó, egyedi, kifogástalanul elegáns. Mégis maszkulin, erős és határozott.
Gondolnánk…. Hazafele menet a délutáni sportolásból azonban hevesen kezd verni a szíve, leveri a veríték, zakatol az agya. Fél, majdhogynem retteg, de egyben elönti a kéjes sóvárgás, a közelgő örömérzet. Tudja, hogy nem kellene engednie a rendre rátörő sóvárgásnak, az üldöző, mindenkor letaglózó szörnyetegnek. Mert ez az egyetlen erő, úr, amivel szemben tehetetlen. Gyenge és mindig vesztes. A sóvárgás. Autójával megáll a bevásárlóközpont parkolójában. Mindig máshol. Ott egyébként sem ismerik, nem feltűnő. Bevásárol. Vesz ezt-azt, de mindig valami finom, minőségi bort, lehetőleg 2-3 üveggel vagy egy borostyánosan fénylő párlatot. Alább nem adja. Még… A legrövidebb kasszasorhoz áll, fizet és boldogan , lenyugodva, a zenét felhangosítva úszik haza. Mert már csak pár perc választja el az édes szférájától, az otthona biztonságától. Aznap csak 2 nyugtatót kellett bevennie, hogy működjön. Boldog. Otthon bekapcsolja a zenét, kipakolja a vásárolt termékeket és leül a tévé elé. Maga mellé készíti a mobilját, bekapcsolaja a netet. Hogy ne legyen egyedül…A telefonját soha nem veszi fel ilyenkor. Csak időnként sms-t írogat. Nem is sejti, hogy az éjszaka beálltára már majdnem 20-at küld el. Aminek egy részét másnap bánni fog vagy értetlenül bámul. Mert nem emlékszik semmire. Csak maga előtt tornyosul a márkás  cigarettakupac, üresen tátong 2 üveg. És ruhában, a pamlagon, takaróba csavarva ébred. Éjjel 11 óra körül alhatott el. Egyszer volt kint hajnalban, hogy könnyítsen magán, akkor kb. egy órát nézte elbambulva a tévét.

És ez hetente 2-3-szor megismétlődik vele. Ugyanúgy, ugyanolyan sorrendben, ugyanazzal a kéjes, de ijesztő érzéssel. Ezt nevezzük függőségi rituálénak. Aki elvesztette a kontrollt, már nem tud uralkodni ennek a beindulásán, nem tudja leállítani. Ez minden szenvedélybeteg embert jellemez. Megvan a saját rituáléjuk. Kinek ilyen, kinek olyan. Az érzés ugyanaz. Eleinte szinte gond nélküli. Később kezdődik a reggeli remegés, a reggeli vagy a hajnali “rátöltés”, a hangulatjavítók szedése. Vagy a netezés,a maszturbáció, a házastárson való rágódás, a gyógyszer bekapkodása, a szer bevétele. Sok-sok nő és férfi működik, szinte hibátlanul és szinte észrevétlenül ebben a kettős, csúnyán árnyékolt életben. És csodálkoznának sokan, de nagy százalékban kimagasló teljesítményt nyújtva, jellemzően vezető beosztásban. Hullámzó, öntörvényű kedélyállapottal. Megtehetik, mert a “hatalom”, a kormányrúd a kezükben van. Vagy kis csoport vagy egy nagy vállalat élén. Öntörvényűen. Ugye, ismerjük a mondást: “Mit ér a harag hatalom nélkül?”
Mi nem tudjuk megállítani, befolyásolni, irányítani ezeket az embereket. A figyelmeztetésükkel csak magunkra haragíthatjuk őket. De érdemes eljuttatni hozzájuk – lehetőleg másnapos állapotban vagy az elvonási tünetek idején – információkat arról, hogy ők nem aljas vagy tébolyult emberek. Csupán egy betegséggel küzdenek. Úgy, mint hozzájuk hasonlatosan sokan mások. És, hogy van kiút, van egy boldogabb, emberközelibb élet számukra is.
Szép 24 órákat kívánva üdvözlettel: Bagi Éva
Ajánlott film: Bret Easton Ellis: Amerikai pszicho

Beküldve:

Fogyni szeretnél, de a primer gondod nem a zsírtöbblet? Dumáljunk róla!

KrízisbenÉn tisztelem a tudást. Munkám során a szakértői beszélgetést, a nyelvet, a személyközi kapcsolatokat és az ebből kialakuló varázslatot. Mert megnyugvással kijelenthetem, hogy utána más lesz, mint előtte. Mert változást tudunk létrehozni. Beszéddel, a tudomány eredményeinek emberközelibbé hozatalával, személyes élmények és gondok, tapasztalatok megosztásával.

Addiktológiai konzultáns vagyok, a viselkedési függőségekkel foglalkozom. Kialakult krízishelyzetekkel, melyek sokszor „normál”-is krízisek. Életeseményeinkkel együtt járnak. Nálam is, a gyerekeimnél is, Nálad is, Önnél is. Mindenkinél. Ki könnyebben, ki nehezebben, van, aki sehogyan nem képes egyedül megbirkózni ezekkel. Mert sok-sok megküzdési startégiát hozhatunk a tarsolyunkban szüleinktől, génjeinkben, olvasmány, film vagy ismerettség-élményeink alapján. Akár az iskolában, a templomban, a munkahelyünkön is tanulhatunk ilyen megoldásokat.

 

Azonban én élettanász is vagyok. Idegélettannal, a szervezet hajtóerőivel, leginkább a szomjúsággal és a táplálkozással foglalkoztam a Pécsi Orvosegyetem Élettani Intézetében. És a táplálkozási kontrollt vesztett állapot, a válás feldolgozása, a gyermek kirepülése, a munkahelyi tartós stressz, egy rossz házasság, a gyermekszüléseket követő élethelyzet-változás, a szakmaváltás, stb. olyan mélyre vihet bennünket rövid illetve hosszabb távon, amivel acélosan edzett karommal sem tudunk kikapaszkodni. És testi tüneteket, un. pszichoszomatikus betegségeket okoznak.

 

Leginkább elengedéssel, mintsem akaraterővel léphetünk előre. Úgy, hogy egy időre átengedjük magunkat valaki másnak. Aki vezethet bennünket. Mert szakértelme van hozzá, tapasztalata, felépülési folyamatokban előttünk járhat, de az is lehet, hogy csupán egy külső szeme, vagy szerető lelke van.

Amikor megkeres valaki vagy csak kérdez a válaszkereso.hu oldalon keresztül, tapasztalom, hogy a túlsúlya mögött nem feltétlenül a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a túlsúlyból eredő metabolikus szindróma (magas vérnyomás, vérzsír és vércukor-szint) áll. Hanem valami tejesen más, fel nem fejtett kérdéskör. Apró bosszúságok, egy elhallgatott, ki nem beszélt probléma, egy korábbi téves pályaorientáltság vagy a pl. hit hiányából fakadó áldott védő, óvó ölelés.

 

Olyankor szoktam szólni, hogy nem fog menni a fogyás anélkül, hogy kézbe ne vennénk, meg nem találnánk a primér kiskoboldot. Lehet ez többletivás, egy másokra tekintettel nem levő szomszéd, egy én-idő hiány, egy rendszertelenségből fakadó állandó káosz, házastársi adekvát kommunikáció hiánya, aknagyáros rokonság, testképzavar, horgonyok, hiedelem és hitrendszerek.

 

A zsírköpeny, a köztes (glikogén) és tartós (zsír) raktáraink felhalmozódása bio-pszicho-szociális betegség. Igen, van biológiai (genetikai, élettani..) háttere, pszichés oka (ezt érintettem írásomban) és környezeti hatás eredménye (tartósítószerek, ízfokozók, finomított szénhidrátok fogyasztása, életmód, minőségi éhezés, szokásrendszer, folyton-koccintgatós „ünnepek”, „kikapcsolódások”, „stresszlevezetések”.

 

Beszéljünk róla, fésüljük ki a szőnyeg rojtjait és állítsuk szépen csatasorba azt, hogy tulajdonképpen mit is szeretnél, szeretne Ön! Rövid, közép és hosszútávon.

A kertem lelke az a lelkem kertje is!

Dr. Bagi Éva Eszter (Ph.D.)

Idegélettanász, addiktológiai konzultáns, testsúlykontroll szakértő

+36-30-220-8392

otthonteremtes.eu