Beküldve:

Hogyan maradhatunk ön-fenn-tarthatóak a megszorítàsok idejé?

Azon törpölök itt a madárcsicsergésben, amit a minap hallottam és tapasztalok.
A mentősökért felelős valaki nyilatkozott. És abban sok-sok minden elhangzott. Arról is, hogyan fertőtlenítik megjelölt helyeken a kocsikat, hogyan alakulnak a corona-vírusos esetszámok, kinek a hívására indulnak (háziorvos, tisztifőorvos) és az egyéb esetek száma miképpen változik. Két évig oktattam népegészségügyet és nagyon szerettem. A készülődést is, a témát is. Azt itt elárulom, hogy engem betegesen érdekelnek a statisztikák. A ksh konferenciájára külön rohantam. Hogy az milyen gyönyörű helyen székel…
Kiderült, hogy a sztrókos és infarktusos esetek száma drasztikusan csökkent. És ő is elmélkedett azon (szakmaisága beszippantotta interjú közben), hogy ennek milyen okai lehetnek. Viszgálni fogják. Mint ahogy a kutatások most zajlanak élesben. Minden nap ki lehet tölteni a Szegedi Egyetem kérdőívét:
Ezt minden nap akár ki lehet tölteni, 5 perc, fontos kérdésekre keresik a választ. Érdemes számolgatni, mikor dugtuk ki az orrunkat otthonról, hány percig, hány emberrel találkoztunk és ők milyen korúak voltak.
Látom, hallom, hogy sokan családi gazdálkodásba lendültek akár lakáson belül is: gyártódnak az élesztős,a kovászos kenyerek, palánták cseperednek, újra dívik az edénykertészet, a maradékok újra felhasználása. Feldugta a fejét a sörösdobozokból készíthető sörkollektor. Sok-sok energiát, pénzt spórolhatunk meg ezekkel a kis megoldásokkal.
Nálunk például az otthoni “macinaci”hordása oly mértékben leredukálta a mosást, hogy hét közepén ré kellett szólnom a családra, hogy váltasanak felsőruházatot. Mert ugye a szellőztetés is nagyon fontos. A szárítógépem nekem nem csak most, de mindig is nagy segítség volt. Akik olvasták régen a bejegyzéseimet tudják, hogy Noel születése után, az ősz beálltával robbantottam a család életébe, amikor már nem győztem a teregetést, a szárítást és bedohosodott néha a ruha. Amit kénytelen voltam újra kimosni. El is neveztem Willemnek (Willem Defoeról, titkos szerelmemről). Lényeg, a szárítógép megfelelő hőfokon (ez 70 is lehet olyan ruháknál, amik bírják, márpedig műanyagot nem mosunk, a gyapjút meg nem teszem bele) ez vírusos időszakban pont ideális. A házi poratkákat is úgy lefújja, hogy csak figyelem a szűrőjét. Na, azt mikroszkóp alá tenném nagyon szívesen. Ezt a műveletet itt Kenesén a napon teregetés pikk-pakk, öko módon megoldja. Gyilkos módon a kártevőkre. Imádom a napon lengett ágynemű illatát. A szomszéd itt szól, kérdezi, ha égetésbe kezd, hogy mikor szedem be. Angol óra előtt vagy után.
Ökomama vagyok. A Szent István Egyetemen végeztem 60 anyuka társammal. 2012-14 között tanultunk. Megszakadás volt heti két napon, de tömör-gyönyör is. Köszönet érte a Dunakeszi Nagycsaládosoknak, kimondottan Kikocsnak. Hogy szóltak. Ott tanultunk a háztartási gazdaságtól kezdve az ökotermesztésen át az vegyszermentes háztartásig mindent. Még halgazdaságot is. Na, azon az órán mind a 60 anyukának bepárásodott a szeme. Nem a tokhaltól, meg az akasztói gazdaságtól. Ittuk a szavát az előadónak. Olyan jóképű volt.
De mindenki ott a tudása legjavát adta. És olyan álom oktatógárdánk volt, hogy csodaszámba mentek. Kidolgozott jegyzetekkel, mert ugye UNIOS projekt. Így egy kincsesbánya van a kezemben.
Szóval, végeztül: én nagyon-nagyon kíváncsi vagyok ennek az időszaknak a pozitív hozadékaira. És leginkább a családokra, egyénre, közösségekre gyakorolt szokásrendszeri változásaira. Az egészségmutatókra. Hgy minimalizálódik-e a szemét, megcsömörlünk-e annyira az okostelefonokról, hgy ránézünk végre a gyerekre. Társasozunk-e. Értékeljük-e végre a nagyszülőket, az időseket. Marad-e, hogy segítünk rajtuk, mert “nem tudnak kimozdulni”. Vagy, ha igen, lehet, hogy nem a szokásos köreik miatt tennék. Megérezzük.e a mozgásszegény életmód zanzásított fájdalmait? Tudunk-e okosan főzni? Mert ugye a kész kaja drága, és uncsi egy idő után, mert itt még hál istennek nincs sokféle. Megtanulunk-e köszönni a szomszédnak. Vagy tudunk-e tojást kérni, mert 9 után nincs ám boltba slattyogás, de tojás az kell.
Kellemes dagasztást, sütést, jó társasozásokat kívánok és várom ide a tapasztalataitokat. A Szenvedélyeim oldalra pedig a receptjeiteket.
https://www.facebook.com/groups/nyarihami
How to Make Pizza Dough at Home | The New York Times

 

Beküldve:

A kodependencia, társfüggőségek, társfüggők

Több, mint 10 éve házasok. Egymás mellett élnek. A gyermekeiknek panaszkodnak arról, milyen gyötrelmes a házasságuk. A gyerekek elnémulnak ilyenkor. Mert szülőszerepet kapnak a gyermeki helyett. A gondtalan gyermeki létükhöz jogot formálván épp csak elnémulni tudnak ilyen lojalitás konfliktusban.

És egyszer csak beüt a felrázó tűzvész. Anya kilép a megszokott keretei közül, kedves lesz, kicsinosodik, kivirul. Már nem szapulja az urát, ha nem ér haza. Akkor sem, ha hazaér. Minden olajozott. Amilyennek lennie kell(lene) egy felnőtt kapcsolatban.

Csacsognak, képesek a beszélgetésre. A nő, a feleség, az anya nem dolgozik, nem dolgozott munkahelyen soha. Otthon annál többet. Főállású anya már érettségi óta. Fiatalon megtalálták egymást. A nő volt fiatal, a férfinek ez már a második házassága. Egzisztenciával, diplomával lépett a házasságba. Születtek a gyermekek, elröppent annyi idő, hogy már a legnagyobb is az érettségire készül.

De mi történt ilyen hirtelen? Az egyik fél, ebben a történetben az édesanya, a feleség találkozott régi szerelmével. És egyben akkori önmagával is. Amikor még saját motivációi voltak, önmaga körül forgott a serdülő kis világa, mert nem volt még családja. Viharosan indult minden és visszaröppent időben. El a kötelességektől, el a napi rutintól.

A volt párja is tehetős ember lett, családapa. Aki szintén beleolvadt a hétköznapokba. Jót tett neki is a felocsúdás. Jöhettek a csetillúziók. Ahol mindenki szép, kisimult, mosolygós, gondtalan. És a valóságnak halvány szikrája sem libben fel a virtuális térben. Hogy ennyire nyűgös, türelmetlen, képmutató tud lenni a túlélésért a csetelgető fél.

A mutatvány akkor borult, amikor elkövetkezett a beteljesedés. Itt az idő, le lehet lépni! Gondolta a feltüzelt nej. Családtól, férjtől, gyerekektől. És le is lépett anya. Be a mesék birodalmába. Teljes mellszélességgel.

A herceg jött, látott, győzött. Aztán…ritkultak a csetek, a nőnél nőtt az aggodalom. Majd jött a krízis, a pánik. Az önbizalom porba hullt. Kipukkadt, púderos lufi lett.

“Mert ő senkinek nem kell!” Csak a Huffnágel Pisti létezett elméjében és abban az illúzióban, ahova magában vagy kétségbeesett sóhajaiban menekült. De most a Huffnágel is csődöt mondott?

Ki ez a nő valójában? Miért támaszokkal képes ő csak állni, szárnyalni? Hova lett 20 év az életéből? Miért épp a volt barátja tépte fel ezt a borzalmas fájdalmat és hagyott űrt a lelkében?

A függésre hajlamos emberek egy része a társtól függ. Mint karótól a futóparadicsom, úgy áll ő büszkén, kívánatosan, piroslón. De, ha kihúzzuk a karót, földre roskad, a melegen aranyló gyümölcsök lassan megfonnyadnak. Meg is rohadnak. Ha nincs külső támasz.

Képtalálatok a következőre: tomato sicily"

Megtalálhatjuk önmagunk paradicsomát és paradicsomi létét. És elárulom, ez nem csak önmagunk épülésére, de a környezetünk gyógyulásához is mértékadó lépés lehet. Mert aki csak karóként éli az életét, az egy helyben ácsorog. Nem halad, nem pihen.

Beszéljünk róla! Időpont egyeztetés:

dr. Bagi Éva Eszter

addiktológiai konzultáns

+36302208392

Dunakeszi, Fő út 133. Egészség Spektrum

 

Beküldve:

Edd egészségesre Magad, gyermekem!

Tegnap a Markazi Általános Iskola Gasztrotáborában jártam. Hívtak kb. egy hónapja, hogy beszélgessünk az egészséges táplálkozásról. Csodás helyen vannak, a Mátrában. Odamenni is egy gyönyör volt, eljönni szívfájdalom. Tudtam, hogy aznap még gombászás vár rájuk, másnap egy igazi séf mutat nekik fontos gyakorlati tanácsokat.

Nagyon nagy a téma, gondolkoztam, mi fér bele két órácskába, hogy némileg elmozdítsam őket a nasizástól. Aztán eszembe jutott, hogy időnként én is nagyon szeretek csak úgy eszegetni, sőt, a gyermekeim is imádják a rágcsákat. És ők pont abban a korban vannak, amiben a táborozó gyerekek. Minitinik.

Ötödik, hatodik osztályosok közé óvakodtam úgy, hogy amikor bemegyek hozzájuk, valami olyasmire készülök, amit nem fognak szeretni. Olyan dolgokra mutatok rá velük együtt, amibe nemigazán szeretnek belegondolni, de tisztában vannak vele. És csak reménykedni tudtam, hogy amikor eljövök tőlük, megváltozik a véleményük az értékes és mértékletes hozzáevésről. Ez is volt az alkalom egyik mottója: M-ÉRTÉKKEL! A másiknak egy marketingszlogent választottam: A kevesebb több!

Kértem, hogy hozzanak a hétvégéjünkről nasizacskókat, ami még megmaradt a „finomságaikból”. Ne dobják ki (el meg végképp ne!).

Hát, lett kupacom. Szét is válogattuk édesre, sósra. Megbeszéltük a cukor fontosságát, energiát adó tulajdonságát. És a sóét is. Érintettük az ízek finomságát, a ropogós jó érzetet.

Na, de akkor mi itt a gond?! Hát, elkanyarodtunk a mozgásszegény életmódjuk felé, a finomított cukrok nagy dózisa irányába. A glutamát minden megnevezését gyakoroltuk, hogy felismerhességk a termékeken. Azt körbejártuk, hogy függőséget okoz és filmet néztünk a magatartásra vonatkozó hatásról is. A csalásról, ami a küldetése. Hogy általa finomabb minden. Finomabbnak tűnik. Hogy depressziót, hiperaktivitást okoz, idegrendszeri károsító dolgokat eredményez. Hogy a lerakódott zsír gyulladáshoz vezet, a túlsúly milyen gondokhoz visz.

És mindezek után kértem őket, hogy nasizzanak velem egy jót!

Házi mogyorókrém

Vittem házi mogyorókrémet, almaszirom chipset (azt boltból), puffasztott rizschipset. És a nap fénypontja az áfonyafagyi volt, amit erős két perc alatt készítettem nekik, ismeretlen adalékanyagok nélkül. Házi keksszel. Volt egy gluténérzékeny kislány, neki is bátran mehetett minden. Tudtam, hogy ő is ott lesz, előre úgy készültem, hogy ez ne okozzon egyik félnek sem gondot. Áfonyával, citrommal, nyírfacukorral és tejszínnel készült a fagyi, a szemük láttára.

 

Sikeres nap volt, megnyertem őket. És még sok gyereket meg fogok nyerni annak érdekében, hogy legalább mi, szülők ne okozzunk nekik beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségeket azzal, hogy a kezükbe adjuk a mérgeket.

Figyejünk oda egy kicsit, tanítsuk őket. Bármi, amit megennének, házilag elkészíthető egy egészségesebb formában.

Szeretettel megyek bárhova: Bagi Éva Eszter

Egészségmentor

+36302208392

Beküldve:

Alakítsd magad a körülményekhez, különben ott maradsz!

Hegyikecske (Kép forrása: képernyővédő nyitókép, Windows)

Ma reggel Ez a nyitókép fogadott a gépemen, mikor azon elmélkedtem, hogyan is fogalmazzam meg az érzést, amiről írni szeretnék.

Előző írásomban ódákat zengtem arról, milyen új világ kezd kibontakozni előttem a vasút és a budapesti tömegközlekedési rendszer nyújtotta lehetőségek esetében. Nyáron ugyanis gyakran tartózkodunk a balatonkenesei “asziendán”, annak minden földi és égi javaival: friss levegő, lelassult tempó, különbejáratú kutyajószágok, akik a Svájcból nyaranta hazaugró magyar szomszédok – és mindenekelőtt a gyermekeim – kedvencei. Cherry és Lucy. Egy skót juhász és egy kis tündér öleb, aki nem sokkal nagyobb a húgomék Lilikéjénél, aki meglátogatott minket hétvégén. Ő egy teljesérékű családtag, nyúl személyében.

Kenesén minden emberközelben van! Az organikus élelmiszerek, a nyitott, nomád konyha, a gyönyörűen megtervezett, környezetével harmonikus kapcsolatban levő tusoló, a gyermekeim bekerítve, már vízbiztonsággal, köszönet Woki Laci bácsinak, a nyüzsgő programok és a temészetzajos csend.

Nos, ebből az idillből kell kiszakadnom időnként úgy, hogy a gyermekeim lelki békéjét ne zargassam meg és ők is kicsit szabadon hagyják szárnyalni az enyémet. Elutaztam egy skandináv egészségprogram és konferencia kapcsán Budapestre. Megőrülök Paul Claytonért és a Zinzino nyújtotta egészségedukációért! A skandináv életérzésért! 21 évesen fertőződtem meg egy interrail túra kapcsán és úgy is maradtam! A hétvégén is szóba került az idő előtti öregedésért okolható felelőtlen viselkedésünk életveszélyes mivolta. Én gyakorta csak értetlenkedek azon, milyen pofátlanul feljogosítják magukat egyesek arra, hogy a gyermekeiktől, a szeretteiktől idő előtt búcsúzzanak. MIÉRT?!!! Már nagyon sok eszköz van a kezünkben ahhoz, hogy hosszan és egészségesen, méltón éljünk és boldogítsuk azokat, akikért FELELŐSSÉGGEL TARTOTOZUNK. Vannak lehetőségeink arra, hogy a velünk született immunitást hogyan potencírozzuk. Egy ékszernek beillő csodát is bemutattak, a Balance család új tagját, az Essentet. Nálunk/nálam is néhány héten belül kapható lesz.

De visszatérek a kis budapesti kalandomra. A kényelem, és költséghatékony kiruccanásnak ára volt. Este aszalódva és megtaposva értem vissza a vendégektől vidám paradicsomba Kenesére. Kocsosan, büdösen. És másnap diarrheám lett. Magyarul, hasmenésem. Klassz! Gyorsan átment rajtam a fővárosból hozott sok-sok kosz, szenny és idegen. És gondolom, a készenléti immunrendszerem sem volt oda a rendkívüli értekezletért. De amiért a géphez tapadtam, annak egyetlen oka van: mégpedig az, hogy a természetadta program is kínál bőven alkalmat arra, hogy megküzdjünk a változásokkal. Gondolok itt a hormonális változásokra, melyeket okosan vissza lehet fordítani egy szerethetőbb formába a Hormon Reset Programban vagy az Energy.sk funkcionális élelmiszereinek segítségével. Vagy egyáltalán, az édesanyák rugalmasan változó életprogramja is ad némi akklimatizációs lehetőséget. Gondolok itt az őszi iskolakezdésre, az új időpontokra, annak megtanulására, hogy mégse felejtődjön a gyermek az iskolában. Vagy a három fészeklakó gyermek után jövő extra bónusz mert már a legkisebbnak is külön élete van, ami az én naptáramban realizálódik és a fejembe töltődik. Jó esetben egy hónap alatt. Hogy aztán június közepén törlődhessen!

Nekem szünetekben is meg kell találni azt az időt, amikor dolgoznom kell (NAV, könyvelő, informatikus, ügyfelek, bérlők, stb.) és amikor dolgozni szeretnék (blogírás, olvasás, konzultáció, MPK és Zinzino misszió!).

Ezekre a bejáratott köreimre nagyon precíz időbeosztással van lehetőségem. Mindenkit óva intek két dologtól: egyfelől, hogy egy többgyermekes anyuka időbeosztásába megpróbáljon beleszólni, illetve, hogy bebizonyítsa, nála jobb logisztikával rendelkezik. Mindkettő ötlet halva született és felér egy energiapazarlással.

Mit nem lehet ebben az életkörben tenni: kiszállni. Sem biológiai, sem pszichológiai, sem pedig közösségi krízisállapot nem írhatja felül ezt a rendszert. Gondolhatnánk. Azonban én, anyuka csak kis játékos vagyok a nagy, kerek egészben. Tehát, mégis felülíródik a programom. Csakhogy, készen állok rá. Ha a fővárosi idegenlégió, konkrétan a tőlem idegen emberek jó és rossz baktériumtörzse behatol a szervezetembe, gyorsan megszabadulok tőle. Ha pszichológiai támadás ér, segítséggel vagy segítség nélkül beteszem a megfelelő helyre, polcara a lázító eseményt. Ha közösségi atrocitás ér -például egy csajos buli kedden-, megküzdök a felborulni látszó aznapi -és másnapi- tervekkel.

Hegyikecskék vagyunk! Én mindenképpen! Nagyon sok korombeli anyuka, üzletasszony, közalkalmazott, a szakmájában professzionista él így. Pontosan tudjuk, hogy a kis kapaszkodók vagy kiszögellések az, amiken mi tovább jutunk vagy éppen megpihenünk. Mozgásban maradunk. De azt is tudjuk már, hogyan kerüljük el az egyébként is bőséges külső és belső ingert tetéző extra támadásokat. Képzett a szervezetünk, a lelkünk, az agyunk. Ha jól csináljuk. És milliszekundumok alatt toborozható a hátvédünk: a családunk, a barátaink, a minket alaposan ismerők és szeretők csapata. Vannak persze fékek a mi életünkben is, mert ők nem szeretik a mi tempónkat. De majd ők is változnak. Vagy maradnak ott, ahol. Csak kell egy fal, amin mászhatunk.

Ez a csendes gyöngyházréteg a társadalmi kagylóhéj belsejében építi a gyermekeket, tartja meg a férfiakat és termeli a GDP tetemes részét. Gyakran nem megbecsülten vagy elismerten. A mi elismerésünk a gyermekeink ölelésében, szemében és hangjában rejlik.

 

Szeretettel: dr. Bagi Éva Eszter

Konzultációért, segítségért hívj nyugodtan: +36302208392