Beküldve:

A kodependencia, társfüggőségek, társfüggők

Több, mint 10 éve házasok. Egymás mellett élnek. A gyermekeiknek panaszkodnak arról, milyen gyötrelmes a házasságuk. A gyerekek elnémulnak ilyenkor. Mert szülőszerepet kapnak a gyermeki helyett. A gondtalan gyermeki létükhöz jogot formálván épp csak elnémulni tudnak ilyen lojalitás konfliktusban.

És egyszer csak beüt a felrázó tűzvész. Anya kilép a megszokott keretei közül, kedves lesz, kicsinosodik, kivirul. Már nem szapulja az urát, ha nem ér haza. Akkor sem, ha hazaér. Minden olajozott. Amilyennek lennie kell(lene) egy felnőtt kapcsolatban.

Csacsognak, képesek a beszélgetésre. A nő, a feleség, az anya nem dolgozik, nem dolgozott munkahelyen soha. Otthon annál többet. Főállású anya már érettségi óta. Fiatalon megtalálták egymást. A nő volt fiatal, a férfinek ez már a második házassága. Egzisztenciával, diplomával lépett a házasságba. Születtek a gyermekek, elröppent annyi idő, hogy már a legnagyobb is az érettségire készül.

De mi történt ilyen hirtelen? Az egyik fél, ebben a történetben az édesanya, a feleség találkozott régi szerelmével. És egyben akkori önmagával is. Amikor még saját motivációi voltak, önmaga körül forgott a serdülő kis világa, mert nem volt még családja. Viharosan indult minden és visszaröppent időben. El a kötelességektől, el a napi rutintól.

A volt párja is tehetős ember lett, családapa. Aki szintén beleolvadt a hétköznapokba. Jót tett neki is a felocsúdás. Jöhettek a csetillúziók. Ahol mindenki szép, kisimult, mosolygós, gondtalan. És a valóságnak halvány szikrája sem libben fel a virtuális térben. Hogy ennyire nyűgös, türelmetlen, képmutató tud lenni a túlélésért a csetelgető fél.

A mutatvány akkor borult, amikor elkövetkezett a beteljesedés. Itt az idő, le lehet lépni! Gondolta a feltüzelt nej. Családtól, férjtől, gyerekektől. És le is lépett anya. Be a mesék birodalmába. Teljes mellszélességgel.

A herceg jött, látott, győzött. Aztán…ritkultak a csetek, a nőnél nőtt az aggodalom. Majd jött a krízis, a pánik. Az önbizalom porba hullt. Kipukkadt, púderos lufi lett.

“Mert ő senkinek nem kell!” Csak a Huffnágel Pisti létezett elméjében és abban az illúzióban, ahova magában vagy kétségbeesett sóhajaiban menekült. De most a Huffnágel is csődöt mondott?

Ki ez a nő valójában? Miért támaszokkal képes ő csak állni, szárnyalni? Hova lett 20 év az életéből? Miért épp a volt barátja tépte fel ezt a borzalmas fájdalmat és hagyott űrt a lelkében?

A függésre hajlamos emberek egy része a társtól függ. Mint karótól a futóparadicsom, úgy áll ő büszkén, kívánatosan, piroslón. De, ha kihúzzuk a karót, földre roskad, a melegen aranyló gyümölcsök lassan megfonnyadnak. Meg is rohadnak. Ha nincs külső támasz.

Képtalálatok a következőre: tomato sicily"

Megtalálhatjuk önmagunk paradicsomát és paradicsomi létét. És elárulom, ez nem csak önmagunk épülésére, de a környezetünk gyógyulásához is mértékadó lépés lehet. Mert aki csak karóként éli az életét, az egy helyben ácsorog. Nem halad, nem pihen.

Beszéljünk róla! Időpont egyeztetés:

dr. Bagi Éva Eszter

addiktológiai konzultáns

+36302208392

Dunakeszi, Fő út 133. Egészség Spektrum

 

Beküldve:

Hiszen egy rohadt, beszámíthatatlan alkoholista nő, mit ér a szava???!! – Lány a vonaton

Ha valaki nem látta még a filmet vagy nem olvasta a könyvet, még ne olvassa el a blogot. Nem célom lelőni a történetet, de amiért a billentyűimhez most ezt rendelem, az az aktualitás. Belefutottam egy filmbe valamelyik csatornán. Nem volt időm végignézni egyszerre, két részletben láttam, de nem hagyott nyugodni, míg a végére nem értem. Újra és újra elő fogom majd venni. Akár konzultáción, akár csak úgy. Könyvben is megjelent, még nem olvastam.

Tankönyvi társ-, és szerelemfüggés, alkoholizmus, családon belüli erőszak, meddőség ábrázolódik itt, kérem, szépen – A lány a vonaton (The Girl on the train).

A karácsony nem csak az ajándékozás, a szeretet ünnepe, a megváltó eljövetelének emlékezete. Hanem az elcsendesedéséé is. A komoly önvizsgálaté.

Járok egy képzésre, ahol sérült gyermekekről tanulunk. Hogy őket hogyan lehet megérteni, hogyan lehet a közelükbe férkőzni, fejleszteni, segíteni. Főleg úgy, hogy ők bizony mozgósítják a béketűrést. BTMN-es gyerekek. Trauma érhette őket. De, ha nem is „papírosak”, én most a traumát ért gyerekekről is írok. Hogy ők „neveletlenek”, kezelhetetlenek, szeretetet, figyelmet követelnek. Erőszakosan, megállás nélkül. Sok-sok energiát elvéve a pedagógustól.

És ahogy tanultunk a csoporttársaimmal, addiktológiai konzultánsként hozzászóltam vagy kérdeztek az addikcióról. A betegség természetéről. Mert pedagógus képzésen nem mélyednek el benne, nincs fogalmuk azzal kapcsolatban, mit él át egy gyermek ilyen családokban, ilyen szülőkkel.

Kép: Lány a vonaton (The Girl on the Train – Film 2016)

A lány a vonaton Paula Hawkins fantáziája nyomán ebből nyújt egy töményebb merítést. Nem csak fantázia működik a filmben. A realitás is ott van. Hogy az írónőnek honnan vannak ilyen elemi információi ezekről a függőségekről, azt homály fedi, azonban tény, hogy tankönyvi. Tanítani lehetne szociális munkás, segítő, pszichológia, pedagógus képzéseken a történettel. Olyan szépen felépített.

Adott egy tönkrement házasságán magát csak szesszel túltenni akaró nő. Egy szexfüggő férj, egy társfüggő új feleség, aki annak ellenére is ragaszkodna férjéhez, hogy kiderült, már őt is megcsalja. Lám, lám, az új feleség is átfedéssel került a képbe, ő is szeretőként avanzsált. És adott egy kívülről idillinek tűnő szomszéd pár, ahol a feleség fiatalkori traumát élt át, amit nem tudott feldolgozni, nem csak a férjével, de a pszichiáterrel, a szomszéddal és valószínűleg az élő fával is kikezd, csak, hogy szeretetéhségét enyhítse és intimitászavarát kontrollálatlanul hagyja. És a férfiak szegények mindkét házban megkapták az agresszív, kőbunkó, vadállat szerepet, akik effektíve hágnak folyamatosan és ütnek, ordítanak, ha a helyzet úgy tetszik nekik. Jelzem, a verbális agresszió is agresszió! Családon belüli erőszak. Az írónő bestsellerét érdemes lenne az ő oldaláról is górcső alá venni, miért ábrázolja az összes férfi szereplőjét szexorientált baromnak. Még a pszichiátert, szegényt sem kíméli.

És jé! Egyetlen ember kezdi felfogni szépen lassan a kirakatot. Mert az nagyon idilli kívülről, a vonat ablakából, ahonnan ő látja minden nap. Ezt az idilli képet még ő is benyelte, mert hinni szeretett volna. Fájdalmában fabrikált a volt szomszédaiból egy csodapárt. Abból a pillanatképből, amit minden nap szemlélt az elsuhanó vonatablakból. Módosult tudatállapotban van, krízisben. És nem csak a napi vodkától. Attól is, hogy nem tud kikecmeregni a traumából: nem lehet gyermeke és a férje lelépett az ingatlanügynökkel, akitől már meg is született a baba és az ő általa tervezett házban élnek boldogan. Az írónő nem kímélte. Megjegyzem, a történet zseniális!

Azonban Rachel, a főszereplő lát valamit a vonat ablakból – mert minden nap elsuhan a régi házuk előtt kétszer. Valamit, ami nem hagyja nyugodni.

És itt meg is állok a történetmesélésben, még talán nem lőttem szét minden kulcsfontosságú elemet. Rachelnek nem hisz senki az égegyadta világon. A volt férje, a rendőr, a szomszéd, senki. Mert piál. Szétissza magát fájdalmában. Egy roncs. Pedig az egy kisváros, ahol élt. Találkozik volt barátokkal is a vonaton. Lisa Kudrow, de jó viszontlátni! Nagy kedvencem. Még ő is elmondja a vonaton, hogy folyamatosan látták és sajnálták azt, mennyire görény volt vele a férje. Ordibált, hazudozott, megcsalta, lejáratta, meghazudtolta és kínozta. És mit tettek? Semmit. Nézték és sajnálták.

Egy másik történet bontakozott ki egy kliensem életében. Egy családról. Ahol nagyon szigorúan bánnak a gyerekekkel. Évek óta. Agresszíven beszélnek velük, fegyelmezik, órákig a napon állították büntetésből nyáron anagylányt. Nem hagyták őket vegyülni a többi gyerekkel táborban. Kizárták őket a mínuszkban, hogy jól viselkedjenek. Verték is őket. Az egyikőjüket biztosan. Sokan tudnak róluk évek óta. És mindenki hallgatott.

Ezek a gyerekek már védelemben vannak. A filmbeli Rachel szerencséje egy vadidegen ember volt (lehetett volna, ha hagyja), például, a vonatról, aki segíteni akart neki. Aki látta, hogy baj van és segíteni szeretett volna. Legalább felállni. Nem tudott, de megtett egy lépést efelé.

Karácsonyra azt kérem, gondolkodjanak el azon, a környezetükben kinek van szüksége egy ölelő karra, egy segítő kézre, egy értő fülre. Lépjenek oda és jelezzék, hogy számíthat Önökre a bajban levő. Akár gyermek, akár „kirakat” feleség, akár bántalmazott. Ha nem tudják, hogyan segíthetnek, keressenek egy szakembert, aki a bántalmazottakon tud segíteni. Vagy egy alapítványt, egy szervezetet. A karácsony-szindróma kemény dolog. Talán életben marad az, aki nem élné túl ezt az idei karácsonyt, csak akkor, ha Önök közbelépnek. Ne engedjék!

Békés, boldog és elgondolkodtató ünnepeket kívánok azoknak is, akik erre nem is számítanak.

Hadd éljenek. Lélekben is a bántalmazottak!

dr. Bagi Éva Eszter

+36302208392

Egészségmentor, addiktológiai konzultáns

Beküldve:

Csak okosan, ha már szájalunk! – Az önérvényesítés kommunikációja

Hány olyan beszélgetést tudunk említeni párkapcsolatainkból, mely megnyugtatóan és nem ajtócsapkodással zárult? Aminek a végén nyertesnek és boldognak éreztük magunkat?

Nos, ha ez nem probléma, Önök művészek és a párbeszéd magasiskoláját folytatják. De mi is lehet a legnagyobb kobold a párbeszédeinkben? Igen-igen. Egy harmadik. De a viccet félretéve. Hát, az érzéseink. Amikről nem is tudunk, amikor már előresettenkednek, csak érezzük a detonációjukat. Hormonok, vegyületek, amik, ha elszabadulnak, a Jóságos sem állítja meg őket. Gondoljunk csak a várandóssàgra vagy a ciklusra. Uraim, ez gondolom, márt most fájt.

Hát, rögös út vezet odáig, hogy az érzéseinket felismerjük és karámunkba csaljuk. Hogy kiszámítsuk előre a lépéseink következményét. Esetleg előre számoljunk egy B, C, D tervvel is!

A párbeszéd az egy játék. Egy csodálatos tangó vagy keringő lehetne. De nekem inkább Capoeira. Anélkül követjük, közelítjük, megállásra késztetjük vagy nyargalásra a másikat, hogy ő megsérülne vagy hozzáérnénk. És anélkül, hogy mi padlót fognánk. A Capoeirát nem kisegerek és nem pankrátorok járják. Előbbi esetben Tom és Jerryt néznénk, utóbbi esetben ketrecharcot. Nézzenek végig néhány autentikus brazil harcművészeti táncot. „A capoeirát a brazíliai rabszolgák alakították ki és ez lett az elnyomás elleni küzdelem, valamint a kulturális tradíciók továbbadásának fő eszköze.” (Wiki).

„A capoeira filozófiája szerint a roda (az a hely, ahol a capoeirát játszák) magát az életet szimbolizálja, a roda mikrokozmosza mintegy tükröt tart az életnek, ahol a valódi ellenség sokszor önmagunk. A filozófia jelentős szerepet játszik a capoeirában is, és a vezető oktatók számos fontos értéket próbálnak átadni tanítványaiknak: Respeito (tisztelet), Responsabilidade (felelősségteljesség), Seguranca (biztonság), Malicia (ötletesség) és Liberdade (szabadság).„

Sok-sok asszertív kommunikáció-leírás található módszertani kézikönyvekben, a neten, egyéb helyeken. De mindegyik talán egy kicsit nyakatekert és elsőre nem feltétlenül hasznosítható gyakorlat mindenki számára. A kommunikáció ugyanis egy életveszélyes játék. Mint maga a capoeira volt eredetileg. A szabadságért küzdöttek! Azonban, ha figyeljük az érzéseinket, tudjuk, hogy mit szeretnénk, és szemünk előtt tartjuk a tiszteletet, a felelősségteljességet, a biztonságot, az ötletességet és a szabadságot, már megnyertük az ügyet és a másikat is úgy, hogy ezzel ő is nyert.

Sótartójáték: kézbe vesszük a beszélgetés helyszínén a sótartót és az beszél, akinél az van. Közben a másik őrülten figyel.

Amikor megkapta a sótartót, reagál egy baromi nagyot pozitívan. És utána összefoglalja, hogy mit értett meg abból, amit a másik mondani szeretne. Ha nem stimmel, vissza a sótartó, újrapróbálkozás. Nem baj, semmi gond, nehéz időnként elmondani pontosan, mit is akarunk igazán. Konzultáción és tanácsadáson a nyolc lépéses célmeghatározásnál az első lépésen dolgozunk vagy egy órácskát. Magán a célon.

Tehát, újra sótartócsere, pozitív reagálás, visszatükrözés és a másik mondja el az érzéseit, a témával kapcsolatos gondolatait. Kihangsúlyozom: A TÉMÁVAL KAPCSOLATOSAKAT. Másik téma az másik felvonás.

És, ha kijátszottuk magunkból az egész problémát mind egy szálig, jöhet a boldogság, az öröm, a pihegés vagy egy új kör (rhoda) az élet színterén.

 

Respeito (tisztelet)

Responsabilidade (felelősségteljesség)

Seguranca (biztonság)

Malicia (ötletesség)

Liberdade (szabadság).

Szeretnének felkészülni egy előttük álló nagy beszélgetésre?

Hívjanak! Vagy jöjjenek el mindketten! Beszélgessenek. Megtanítom Önöket művészien játszani.

 

Szeretettel: dr. Bagi Éva Eszter

+36302208392

Egészségmentor, addiktológiai konzultáns

A normál krízissel foglalkozunk együtt. Az életeseménnyel együtt járó krízissel, szenvedélyekkel!

 

Beküldve:

Szingli, CNM, polyamory, társadalmi nemi identitás, liberális, választási, döntési lehetőség?

Hallgattam ma torna közben egy interjút. Kiss Tibor, a Quimby énekese mesélt az érzéseiről, a motivációiról, inspirációjáról, arról, hogy tulajdonképpen ő mindig ugyanarról a “témáról” zenél, csak más betekinéssel (ECHO TV, Arckép).

Beszélt arról, hogy milyen volt az élete szétesetten, csajozósan, felépülés után. Arról, hogy a zene, a festészet, a szövegírás, a kapcsolatok, a felsőbb erő neki ugyanarról szól. Mesélt a pedagógus szüleiről, akiknél természetes volt a támogatás, az elfogadás, hogy apukája vitte őket koncertre és milyen elfogultan értékelte őt. És Kiss Tibis volt az egész.

Hallgattam utána Nirel Marofsky TEDx előadását a CNM-ről, jelesül a consensual non-monogamy (egyetértésben nem monogám párok – poliamoria – többszerelműség) kapcsolati életfelfogásáról. Ez azért volt számomra odabilincselő, mert ő egy ilyen házasságban nőtt fel gyermekként a testvérével. Édesapja és édesanyja olyan típusú nyitott házasságban éltek őszintén, kendőzetlenül, ahol mindennapos döntési és kommunikációs lehetőség volt arra vonatkozólag, kivel éli meg a lelki, testi, szerelmi, társas életét. Amellett, hogy ők a principális páralkotók. Nirel M. a Columbia Egyetemen szociálpszichológusként végzett, ha jól tudom.

A poliamoria széles körben használt szimbóluma: a végtelen szív

Forrás: Wikipédia

És közben belebotlottam Rosie Wilby jóhumorú előadásába, amiben szintén az egynemű kapcsolati kérdéskörök, a monogámia léte, a poliamoria jelensége kerültek a placcra.

Nirel M. egy kemény, kínos röhögésbe vezető ténnyel indított, melyben felvillantotta, hogy Kanadában a házasságok 40 %-a válással végződik és szeretnénk-e egy olyan repülőre felszállni, melynél felhívják a figyelmünket arra, hogy 40% eséllyel le fogunk zuhanni. És kinyilatkoztatja, hogy ő maga még nem döntött a kérdésben (az előadás 2015-ös), abban, hogy monogám házasságban szeretne-e élni vagy CNM-ben. Ehhez gondolom, partenr(ek) is kellenek.

Amikor hozzám jönnek konzultációra, sok-sok értékbe, számtalan élethelyzetbe, affinitásba merülök bele. Van, ami az enyémmel teljes mértékben megfér, van, amire én is újdonságként vagyok nyitott. Rugalmas az elfogadásom ebben a szituációmban, az empátiám is szerencsére képlékeny. Arra azonban nagyon vigyáznom kell, hogy a saját tartalmamat nem kínáljam fel másnak. Mert egy poliamória széles körben elfogadott már Magyarországon is. Mindezen azt értem, hogy ezen értékrend tagjai őszintén, konszenzussal élik általuk nagyviláginak tartott életstílusukat. Néhányan lenézik és korlátoltnak gondolják a konzervatív vagy keresztyén értékrendszerrel bírókat.

Az is köztudott, hogy a hosszú házasságok nagy része manapság burkolt viszonyokon engedi ki a felesleges feszültséget. Vagy a fenti előadók kifejezésével élve, oldják meg társasági, lelki, szellemi vagy szexuális szükségleteiket.

Kép: Poliamória

Forrás: CNN

Van, hogy valaki egy klasszikus értékrenddel érkezik fiatal felnőttként a nagybetűs életbe. És majd széthasad a lelke, mert a párja, kapcsolatait tekintetbe véve ilyen poliamóriában éli az életét mindamellett, hogy ő az első számú társ, a szerelem. Más emberekkel is eljár társaságba, másokkal is létesít erotikus kapcsolatot egy éjszakára, és másokkal éli a munkahelyi életét: csapatot épít, önismereti körökbe jár, az ébren töltött 16 órából 12-őt a hét öt napjából “idegenekkel” él meg. Minden vonatkozásban. És ez a párjának néha túl sok. Ennek az elfogadása. Összetöpörödik, bizonytalan lesz, azt sem tudja, miben van benne.

A másik oldalon ő ugyanúgy beszél, találkozik, együtt küzd emberekkel. Férfiakkal és nőkkel. Kötelező céges partikon együtt kapcsolódik ki és időnként ápolja, tartja a kapcsolatot a korábbi udvarlóival.

És családot szeretnének sokan. De mi a család? Hol vannak a határok, kell-e határokat húzni, van-e értelme egyáltalán? Éljenek-e az emberek hazugságban, viszonyokban, “legalizált” külön életet? Vagy éljék meg minél teljesebben önmagukat? Végre nyíltan, nem megbélyegzetten, akár a művészetben, akár a kapcsolataikban, aminek már mindenféle, jól körülírható nevet adunk tudományosan?

Ha körbenézek, van még jól menő házasság körülöttem! Tesznek érte, értik az apró nüanszokat, bensőségesek és történetük van. Közös. Mint ahogyan gyermekeik is. Abban is szólhat róluk, magukról az életük is. De a közösség érdekei időnként felülírják az egyesekét. Így lesz egység.

Én csak azt nem tudom elfogadni sem szívvel, sem ésszel, hogy ha egy nőnek gyermeke születik, azt miért nem neveli őszinte odafordulással, szeretettel, feltétel nélkül és adott esetben hogy képes elhagyni?

Mert ez is lassan a 40%-ra rúg, kedves liberális anyák….

Szeretettel: dr. Bagi Éva Eszter

Beküldve:

Felelőtlen, mérgező szülők – PAPÍROS gyerekek

A beilleszkedési-, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő, alias BTMN-es „papíros” gyerekek korai felismerésével és mozgásterápiás fejlesztésével kapcsolatos képzésre járok. Sok a papíros gyerek. Elkezdhetnénk ezt boncolgatni, hogy miért is és erre sok-sok válasz létezik. Érzékenyebbek a felmérőeszközök, hamarabb felismerik őket? Jobban odafigyelnek rájuk, integráltabb és differenciáltabb a nevelés, az oktatás? A védőnőket, csecsemőgondozókat, óvópedagógusokat és a pedagógusokat kiképzik a probléma korai felismerésére és a bánásmódra? Efelől kétségeim vannak, de az irány elkezdődött. A Családbarát Ország Egyesület Korai gyermekkori intervenció ágazatközi projektje 5,7 Mrd Ft támogatást kapott erre, én bízom abban, hogy legalább a képzőhelyeken már elkezdődik az oktatás. Van egy, a külföldi TEAM AROUND THE CHILD példákhoz hasonlatos PROJEKT is, mely a segítségre szoruló család közelébe hozza a szakembergárdát. Kinek, mire van szüksége.

Én nem erről szeretnék írni. A jövő kecsegtetően biztató. Törvényi rendelet is előírja azt, hogy egy gyermek fejlesztése például prioritást kell élvezzen a tanórai részvételnél, mégpedig az iskolákban levő gyógypedagógus, pszichológus, gyógytornász, stb. szakértő segítségével.

Ami azonban rendre felmerül, az az, hogy ezeknek a gyermekeknek valahol lekésett a fejlődése. Valami lépcsőfok kimaradt, így az utána következő mérföldkő eleve hendikeppel (handicap (angol)=hátrány, akadály, fogyatékosság) indul. Például a kúszás-mászás folyamata kimaradt, idegrendszeri lépcsőfokként automatikusan következő bukfenc nem úgy sikerült, oldalazva kúszik a gyermek, az artikulációja nem megfelelő, stb. Érzékenyített szülő, védőnő, pedagógus észre kell, hogy vegye ezt! Akár érzékenyített nagymama! Feltéve, ha van beleszólása a gyermek életébe. Kell, hogy legyen! Jó esetben már nem aktív csúcsvezető és ráér. Ha ő nem, hát a dédi!

Ha azonban a gyermek feje felett krízis tombol, akkor ez a figyelem kimarad. Ha a várandós anyuka még addig húzza az igát (és a belét és az áldott pocakját, pardon) a multinál, hogy minél később essen ki a bevétel, ő maga, vagy minél hamarabb menjen vissza dolgozni, mert esélye sem lesz az állásra, akkor nem lesz, ki figyelje a gyermeket.

Kép: Kizsigerelt várandós anyuka

Súlyosabb esetben azonban addikció van a háttérben. Szerfogyasztás, krízis, munkamánia, nem megfelelően felkészített mozaikcsalád, közösségi médiától függő édesanya, társfüggés. Az évezred drogja a netfüggés és a SZEXUÁLIS ABÚZUS! (Mark B. Kastleman: Drug of New Millenium, a mű le van fordítva magyarra, szaklektorált, kiadót keres, érdeklődés esetén írjanak: belsoknontroll@gmail.com-ra).

Könyv: Az évezred dorgja

És ezek mellett kimarad az érző figyelem. Néhány hónap figyelmetlenség, és egy életre bélyeget kap a gyermek. Mert például megveszünk neki mindent, amit benyelünk a reklámokból és nem járni tanul a kicsi! Egyenesen űrkompozni. Csak sajnos a járás kimarad így. A finommotorika kihagyásával (például csippentés, rajzolgatás, firkálás), az olvasási készség és a beszéd maradozik el. Ki hinné….

Mintegy 10 napja műtötték a gyermekemet a bokájával, egy napot bent kellett töltenie a Heim Pálban. Gyermek Ortopédia. Aki ismeri a helyet, tudja, hogy az épület és a büfé (főpület), ambuláns rendelés között egy udvaron kell átalmenni, ha esik, ha fúj. Éppen kellemes volt az idő. Két kisgyermek játszott az udvari játszótéren két anyukával. Mindkettő a telefonját nyomkodta. Én odafele úton is ezt láttam, visszafele is. Ugyanazt a két anyukát. Pedig közben megjártam a büfét és Dreissinger főorvost az ambulancián. (Csak ajánlani tudom!)

Ha fejlesztjük a gyermeket, akkor Donauer Nándor főorvos, a Budai Gyermekkórház neuropszichológusa szerint csak a jéghegy csúcsát látjuk. A neten minden, ami Donauer, hallgassák, olvassák!!! A tüdéri és vérprofi Kárpári Márti TSMT terapeuta akkreditált pedagógusképzésén Donauer Nándor főorvos mellett még Bíró Délia klinikai szakpszichológus és Farkas Zengő Noémi mozgásterapeuta, szakvizsgázott fejlesztőpedagógus, szociális munkás is segít minket abban, hogy értően tudjunk foglalkozni a gyermekekkel.

De ki foglalkozik az addikt, krízises, átmenetileg vagy tartósan megrekedt szülőkkel? Ki bogozza ki az ő batyujukat? Egyáltalán ki lehet őket nyitogatni, elfogadják a segítséget? Az, hogy kérik, már csodaszámba menne. Egyenesen hárítják, tagadják a probléma létét.

Márpedig sok a papíros gyermek. És nekik hatalmas nagy részük nem genetikailag meghatározható betegségben szenved, mint a Tourette-szindrómások, például. (Kötelező film: A mintadiák –In front of the class)

Film: A mintadiák

 

 

 

 

 

Hívják ma (inkább hétköznap munkaidőben ;-)) a pszichológust, vagy kríziskonzultációban jártas szakembert. A gyermekeikért. Vagy a tervezett gyermekekért. Létezik házasságra felkészítő konzultáció is, kríziskonzultáció is.

http://www.kettenegyutt.hu/tanacsadok/bagieva.php

Mert itt elsősorban nem a gyermekekkel van a gond. Ők nem tehetnek semmiről!

KiBLOGozzuk, hívjon bizalommal.

Szeretettel kívánok áldott elcsendesedést elhunyt szeretteinkre gondolva, meghitt családi együttléteket ezekre a napokra.

dr. Bagi Éva Eszter

+36302208392

Rendelés előre egyeztetett időpontban.

Budapest Napszikra Életvezetési és Terápiás Stúdió

(FB-oldal)

Dunakeszi Egészség Spektrum

Beküldve:

A társfüggő személyiség típusai

Ha előző írásomat elolvasta és közvvetlenül az ezt megelőző tesztet kitöltötte, tovább barangolhat abban, hogy Ön vagy a párja, amennyiben felmerül a társfüggőség gyanúja, melyik típusba is sorolható? (Forrás: Demetrovics Zsolt: Az addiktológia alapjai)

  • Megmentő és fixáló:

A saját énjére való figyelem és tudatosítás elkerülése végett másoknak segít, illetve megmentőjükké válik.

  • Örömszerző:

Mivel hiányzik a személy önismerete és nincsenek egészséges énhatárai, inkább alkalmazkodik másokhoz, a saját érzései kifejezése helyett. A túlzott alkalmazkodás miatt nem képes másoknak nemet mondani.

  • Túlteljesítő:

A belső üresség érzetét túlzott mértékű teljesítménnyel próbálja kompenzálni. Mivel az üresség nem a teljesítménnyel kapcsolatos, a kompenzáció sikertelen.

  • Bűnös:

Az alacsony önértékelés és a bűntudat érzése miatt tökéletlennek, rossznak, romlottnak, megtörtnek érzi magát. Ez a tendencia alapvető a kodependencia különböző formáiban.

  • Áldozat

Úgy érzi, betegként vagy rossz emberként mindig ő válik áldozattá. Önsajnálat, meg nem értettség, el nem ismertség, reménytelenség jellemzi. Magukhoz vonzzák a “megmentő és fixáló” típusokat és a segítő szakembereket, azonban őket is csak hibáztatni tudják.

  • Mártír

Ő is áldozat, azonban ő tagadja az önsajnálatot, a meg nem értettséget, az el nem ismertséget, a reménytelenség érzését. Érzései között mindazonáltal megjelennek ezek a dimenziók.

  • Függő

A kémiai és/vagy viselkedési addikciók valamely formája is észlelhető. Ez a tendencia is alapvető a kodependencia esetében.

  • Kompulzív

Kényszeres motívumok jellemzik a személyt. Ahogy az addikciók, ez a jellegzetesség is általánosnak tekinthető.

  • Grandiózus

Túlzott magabiztosság, grandiózusság jellemzi a gyenge self kompenzálása végett.

  • Erőszakos

A saját self gyengesége és törékenysége miatt a személy erőszakosság és bántalmazás segítségével próbálja megát erőssé és a helyzeteket kontrolláló személlyé tenni.

  • Elveszett gyermek

Diszfunkcionális család többedik (harmadik, negyedik) gyermekeként a személy az elegendő mértékű figyelem elérésére úgy érzi, hogy versenybe kell szállnia idősebb testvéreivel, de feladja s visszavonul.

(Whitfield, 1997 nyomán)

A társfüggőséghez vezető okok

Kép forrása: http://hamrah.co/en/pages/codependency-definition/

KiBLOGozzuk, hívjon bizalommal.

Szeretettel kívánok áldott elcsendesedést elhunyt szeretteinkre gondolva, meghitt családi együttléteket ezekre a napokra.

dr. Bagi Éva Eszter

+36302208392

Rendelés előre egyeztetett időpontban.

Budapest Napszikra Életvezetési és Terápiás Stúdió

(FB-oldal)

Dunakeszi Egészség Spektrum

 

Beküldve:

Kodependens – társfüggő vagyok?

Teszt annak eldöntésére, hogy társfüggőek vagyunk-e?

Társfüggő-e Ön?

Teszt a társfüggőség meghatározásához

Társfüggő-e Ön?

Kép szavak nélkül a társfüggőség! A legjobb kép valaha, amit ebben a témában találtam!

Kép forrása: upperplayground.com

Kérdés 

  

1.  Ivott-e már többször otthon alkoholbeteg társával, azért hogy ne a vendéglőben ücsörögjön állandóan?

  

 

 

2.  Erősnek érzi-e magát, amikor a függő gyenge?

  

 

 

3.  Megdicsérték-e már Önt a rokonok/szomszédok, hogy milyen bátran viselkedik?

  

 

 

4.  Úgy érzi-e, hogy hazugságra vagy a hibák eltakarására kényszerül, mert nem akarja kiszolgáltatni a partnerét?

  

 

 

5.  Erősen függenek-e az érzései a partnere helyzetétől?

  

 

 

6.  Ön az, aki mindennel törődik, mivel partnere már nem képes erre?

  

 

 

7.  Fél-e attól, hogy társa agresszívvé válhat, ha alkoholról kezd beszélni vele?

  

 

 

8.  Kerüli-e, hogy másokkal a partnere ivási problémáiról beszéljen?

  

 

 

9.  Fenyegette-e már a partnerét válással, amiért az sokat iszik?

  

 

 

10. Mérgelődik-e azon, hogy a partnere nem veszi komolyan az Ön fenyegetéseit?

  

 

 

11. Kívánja-e néha a partnere halálát?

  

 

 

12. Gyakran támad olyan érzése, hogy tehetetlen alkoholfüggő partnerével szemben?

  

 

 

13. Tett-e már olyan fenyegetéseket az érintettnek, amelyeket aztán nem tartott be és elfelejtett?

  

 

 

14. Van-e olyan érzése, hogy az alkoholnak egyre fontosabb szerep jut kapcsolatukban?

  

 

 

15. Átvállal-e olyan feladatokat, amelyeket tulajdonképpen a partnerének kellene elvégeznie?

  

 

 

16. Gyakoribbak-e a válással kapcsolatos gondolatai? Mennyire konkrétak ezek?

  

 

 

17. Gyakrabban letört és kétségbeesett az utóbbi időben amiatt, hogy a partnere semmit sem változtat az ivással kapcsolatos szokásain?

  

 

 

18. Járt-e már pszichoszomatikus panaszok miatt orvosi kezelésre?

  

 

 

19. Előfordul-e néha, hogy nem tudja, honnan teremtse elő a pénzt a háztartáshoz?

  

 

 

20. Gyakran váltakoznak-e a partnere iránti érzelmei a mély gyűlölet és a heves szeretet között?

  

 

 

21. Úgy gondolja, hogy a partnere még mélyebbre csúszna, ha elhagyná őt?

  

 

 

22. Már nem is tudja, hogyan tovább, mert annyira kétségbe van esve?

  

 

Értékelés: Minden igen válasz egy pontot ér. Ha több mint 8 pontja, akkor magas a valószínűsége annak, hogy Ön társfüggő

  

Forrás: kimondhato.hu

Kibogozzuk, hívjon bizalommal.

Szeretettel kívánok áldott elcsendesedést elhunyt szeretteinkre gondolva, meghitt családi együttléteket ezekre a napokra.

dr. Bagi Éva Eszter

+36302208392

Rendelés előre egyeztetett időpontban.

Budapest Napszikra Életvezetési és Terápiás Stúdió

(FB-oldal)

Dunakeszi Egészség Spektrum

Beküldve:

A krízis márpedig jön – baj van!!!!???

Felhívott egy értelmiségi, két gyermekes, a negyvenes évei elején járó hölgy, hogy esetleg beszélhetnénk, találkozhatnánk-e. Előtte írt üzenetet, mert olvasta a blogjaimat. Napok teltek el, míg eljutott az írásig, majd megadtam a számom és kis idő múlva felhívott. Most gondolkodik, mert, mint kiderült, úgy nőttek fel a testvérével, hogy ha valaki szakemberhez fordul, az szégyen, nincs a családban senki, akivel megbeszélheti, az már szinte katasztrófa.

Én perverz módon járok évtizedek óta ilyen-olyan csoportba, segítői beszélgetésre, legyen az pszichodráma, realitás-kontroll, NLP, terápia, önismereti csoport, sajátélményes, kommunikációs. Egy szakember ismerősöm egy hosszabb nyári szünet után említette – neki is három gyermeke van –, már várja, hogy mehessen a „díványosához”. Heti kétszer! Ez nekem már a luxus kategória lenne. Van, akinek kötelező. A szakembereknek. Szupervíziónak hívják. Jobb esetben fizeti a munkahely, jobb esetben egyéni és csapatos is létezik. Nagyon borsos. Nem véletlenül.

De mi a helyzet a „földi halandókkal”? Azokkal az emberekkel, akikből egy van és a saját bőrükben battyogják végig az életet. Másokkal, akik szintén a saját bőrükből és időnként értelmezhetetlen reakcióikból, érzéseikből kukucskálnak kifelé – vagy fordulnak már csak befelé.

Nos, az életben történnek események. Melyek az eddigi tapasztalásaink, tanulásaink alapján bizonyos érzéseket, majd viselkedéseket, cselekedeteket váltanak ki belőlünk. Rossz hírem van. Esemény mindig akad! A kutatásaim során említette a főnököm, ha „nincs eredmény”, az is eredmény. Tehát, ha nincs esemény, az is esemény. Van akit ez megnyugtat. Kiszállhat egy kicsit a világ forgásából. Van, akit ez megijeszt, mások depresszióba esnek, a munkamániások komoly elvonási tüneteket hordoznak egy „kellemes, hosszabb” családi vakáció közben. Miért reagálunk valamire annyiféleképpen, ahányan vagyunk? Mert a batyunk mással van tele. És sokszor egy lehetőség fekete dobozként növekszik előttünk. Amibe nem merünk egyedül belépni és már kórosan szorongunk. Van, akinek a lehetőség egyszerűen „nem jön”.

  Kép: Ott most jobb? Gyere, együtt visszamászunk, és megsimogatjuk azt a vadállatot!

Azt nagyon fontos megértenünk, hogy egyfelől az életeseményre adott reakciónk oka nem mi vagyunk. Számos lehet. Annak sem, ha nem vagyunk teljeskörűen felvértezve arra, mit is tegyünk. Sem a belső világunk, sem a külső. Igen, valóban léteznek emberek, akiknek megadatott, hogy úgy cseperedjenek fel, olyan világot építsenek maguk köré, melyben a fejlődési potenciálok szépen egymásra épülhettek, ezáltal védőfaktorokkal rendelkeznek. Szinte bármikor, szinte bármire. Ezek lehetnek belső sáncok, eszközök, de lehetnek a környezetből jövő támogatások is. Van, amit könnyebben, van, amit nehezebben pótolunk. Van, amit soha. Például egy nem létező édesanyát, édesapát. Vagy egy biztonságos, fejlődésre lehetőséget nyújtó gyermekkort. Vagy nem törölhetünk ki egy abúzuseseményt.

Kép: Bántalmazott gyermekkor

Dolgozhatunk ezekkel az előtörténetekkel. A krízis csak egy tünet, a kiváltó esemény nem feltétlenül az ok.

Mostanában olyan hölgyek vagy párok találnak meg, akik a gyermekáldástól vagy a házasságtól rettegnek. Vagy egy új munkahelyváltástól. Esetleg attól, hogy végre szabadok lehetnek, vállalkozást indíthatnak. (Ezt mondjuk értem, de már sok-sok tapasztalattal tudok segíteni az indulásban! Hajrá anyukák! Hajrá apukák!)

A krízis jelentése (görög szó) válság, vagy fordulat. Éljünk az utóbbival! A pörgés, az irányváltoztatás még a gyermekeknél is fontos fejlődési élmény! A vesztibuláris, egyensúlyérzékelő rendszer tornája, ha úgy tetszik. A normál krízis pedig az életeseménnyel együtt járó krízis.

Minden egyszerre ment tönkre az otthonunkban és épp a hitelt próbáljuk törleszteni? Vagy kirepült a felnőttnek még egyáltalán nem mondható gyermekünk (hisz nem is eszik önállóan, mosni meg pláne nem képes, csekkekről meg még nem is hallott, Jesszus!!!). Vagy éppen berepült a gyerek? Ezt a poént egy pedagógiai képzésen levő fiú hallgatóm sütötte el, nagy derültséget okozva. De van, hogy ettől is széthull a magabiztos miliő. Párkapcsolatunk lesz? Még nem volt soha? Vagy ez a negyvenedik? Nem tudom bekötni a cipőmet, mert úgy elhíztam az elmúlt 10 évben, hogy csuda?! Pedig minden évben csak 2 kiló ugrott fel, amióta termékmenedzser vagyok. Bakker! Hogy nézek ki? Hol van a nő, aki voltam? Hol a tüzes bika, aki akkor megfogta a szerencse csillagát? Autóm lett, öltönyeim, munkatársaim, csillogó, tisztes és értéket képviselő vállalati környezetben dolgozhatok. És alig tudok felkelni, elaludni, az edzéstől lever a víz, egyébként is állandóan izzadok.

Kép: A társfüggőség magától nem ereszt! Ez egy betegség, de van kiút!

Lehet, hogy néhány hónapot rá kell szánni arra, hogy kifésüljük a kontrollt vesztett állapotunkat, kicsit több, hogy a függőségeinket. Viselkedési, vagy társfüggő vagyok? Vagy alkoholisták voltak a szüleim és nem is tudok arról, hogy honnan jönnek ezek a számomra is meglepő és kínos, sokszor felzaklató viselkedési mintáim?

Kép: A társfüggőség mérgező és a mélyben gyökeredzik.

Kibogozzuk, hívjon bizalommal.

Szeretettel kívánok áldott elcsendesedést elhunyt szeretteinkre gondolva, meghitt családi együttléteket ezekre a napokra.

dr. Bagi Éva Eszter

+36302208392

Rendelés előre egyeztetett időpontban.

Budapest Napszikra Életvezetési és Terápiás Stúdió

(FB-oldal)

Dunakeszi Egészség Spektrum

Beküldve:

Konzultáció a Köröndnél: Sárga szoba – Zsanett barátnője

Írtam már Zsanettről korábban, még az NLCafén, de sajnos azoknak a blogoknak nagy része törlődött a Válaszkereső létrejöttével. Még kb. 8 éve járt hozzám konzultációra a Sárga szobába (A Napszikra Stúdióba Budapesten, a Bajnok utcába, közel a Kodály köröndhöz). Azóta sok-sok minden történt. Vele is, velem is. Például az, hogy megkeresett egy barátnője. Akkor, amikor egy-két éve jelentkezett az üzletkisasszony (nem asszony még, fiatal, karrierpályája szép ívének elején tart, tehát nem a küszöbén), még nem jutottunk a találkozóig. Érnie kellett a kérdéseinek. És egyszer csak összehozta lelkében, fejében az elhatározást és belekezdtünk a közös munkába. Eleinte Dunakeszin. Sokan azt gondolják, hogy a világ vége, pedig leginkább a Dunakanyar Régió szíve.

Kép: Őszben merengve

De nem is ez a lényeg. Nevezzük Evelinnek a hölgyet. Belibbent, sugárzott és közben időnként megállt, elmerengett vagy az eltört mécsesét mentettük meg. Mert szép darab az a mécses, értéket képvisel. 

Váltottam budapesti helyszínt néhány évre, majd visszatértem a Napszikra Stúdióba. Körbevezettem Evelint. Beléptünk a Sárga Szobába – itt minden helyiségnek külön színe van, nem, hiába, hisz színterapeuta a tulajdonos. Megmutattam a Lila Szobát és a Barnát, ami akkor üres volt, de a konzultáció végén be tudtunk menni a kedvencembe. A sárgába. Misztikus, fűszeres, kicsit indiai, tüzes, de naplementés is. Kicsipici, zegzugos, hangulatos. És eszembe jutott, hogy megemlítsem, a barátnője is anno ide járt, Zsanett. Evelin felkapta a tekintetét, révedve mosolygott és annyit jegyzett meg, hogy Zsanett szerint itt és nálam változott meg gyökeresen az élete.

Jók az ilyen visszajelzések. Evelin ezentúl ebbe a szobába szeretne járni. Bár, megjegyzem, először a Barnát választotta, majd kialakul.

Szeretem firtatni a sors és Isten útjait. Megpróbálom megfejteni vagy megérteni, kit, mikor és milyen eseményeket, jeleket hordoz elém a nap. Vagy az események láncolata. És van, hogy évek múltán áll össze bennem egy sejtés. Egy teljességérzés. Egy „gömbölyű” történet.

A Napszikrába babával jártam rendszeresebben annak idején. Általában konzultáció előtt megérkezett a férjem, overálban átadtam a gyermeket, mentek haza és én magamra-magunkra csukhattam az ajtót, hogy utazzunk a történeteinkkel. Azután elhívtak egy orvosi rendelőbe, alakultak a dolgaink.

Dusza Tibor: Az Andrássy út ősszel

Most, mint említettem, egy ötlettől vezérelten visszatértem a stúdióhoz, mert nagyon színesedett a palettám. Megnyitottam Dunakeszin az Egészség Spekrumot és Budapesten is vágytam vissza a régi, beszélgetős, otthonos milliőre.

Szeretem az Andrássy utat és a környékét. Mindig azt érzem, annyi mindent mesélnének a fák, a házak, a lakások. Egyébként most tudtam meg, hogy egyes részei már 250 évesek! Emberi történeteket írni mindenhol jó. Esetleg sorsot fordító vagy tovalendítő irányba fordulni ilyen helyeken érdemes. Mint a Duna-kanyarja vagy a magyarok Andrássy útja, ami a világörökség része. Minden, amiről konzultálunk – még gyakran nem gondolják át a konzultációban részt vevők, de gyermekeik történetének a része is lesz.

Ismerős arcok: Andrássy út

A rozsdabarna, sárga, vörös őszben jó elcsendesedni, leltárt készíteni és elmerengni azon, hogyan tovább.

Szép őszi szüntet kívánok Mindenkinek szeretettel!

Dr. Bagi Éva Eszter

+36302208392

 

Beküldve:

Crochet, vintage és hecsedli a minimálba! Avagy a határtalan boldogulások tragikomikája

Akik ismernek, pontosan tudják, hogy a horgolás szerelmese vagyok. Meg a kézműves élelmiszereké, a vitorlázásé, az őszé, a tanulásé, a falmászásé. És sorolhatnám. Ezek mind azok a szabad pillanatok az életemben, ahol kötetlen maradhatok. Szabad, jó életérzéssel. A majdnem legjobbal. Mert, ugye, sorolhatnám a legjobbakat, de ez most nem az organikus toplista köré szerveződő blogozás. Bizony, egy életérzés a szárnyalás, az épülés, az alkotás öröme. És meg is hálálja a tevékenység adta örömérzet magát. Gyógyít, egyben tart, ápol és szépít. Kívül, belül.

A horgolás egy véget nem érő utazás

Nemrég egy filmet láttam egyfajta szerelem-megélésről. Egy olyan lányról, aki határtalanul érezni akarta a pillanatot, a történéseket! Bármiféle keret nélkül. És azon a szűk mezsgyén táncoltatta az érzéseimet, ahol már nekem is keményen kellett kapaszkodnom, hogy el tudjam határozni, belefér-e a világomba az ő ily mértékű szabadsága vagy sem. A függetlensége mástól, a férfitól, akivel ki- és megélte élete 500 napját és aztán kilépett a kapcsolatból. Tovább állt. Maga mögött hagyva egy (egyik cikk szerint) “kiforratlan” fiút. A cikk szinte azt is írja, hogy ez a lány maga a személyiségfejlődés csúcsa! Igen, az 500 nap nyárra gondolok.

Film: 500 nap nyár

Érdemes megnézni. Azért is, mert lépten-nyomon belebotlok a mostani, karrierjük elején élő generáció hitetlenkedésébe, mélyrepülésébe. Oly mértékben szeretnének eltűnni a boldogságok, gyönyörök süllyesztőjében érintetlenül, szabadon maradva, amennyire csak lehetséges. És amikor a lelkük is óhatatlanul bevonódik, majdnem megfulladnak. Szerelmet szeretnének kötöttségek nélkül. Jó munkahelyet, egyetemet, lehetőségeket, felelősség nélkül. Természetesen jogokkal. Igazi nőt 3 gyerekkel, igazi férfit egzisztenciával -vagy legalább is elit szülőkkel, pedigrével, de elvárások nélkül. Kapcsolatot nehézségektől mentesen. Előadást, előadót (azt kevésbé), készen sült jegyzettel, számonkérés nélkül. Homeoffice-t. Munkába nem bejárni, de a bulikon együtt lógni a kollégákkal. Véletlenül sem a társukkal. Mert milyen snassz lenne közös programokra összetapadva, párként járni. Hol a függetlenség?

“Igenis létezik férfi-nő barátság!”. Olyannyira, hogy észre sem vesszük, a társunk épp milyen szinten járat le bennünket, annyira “barátkozik” az ellenkező nemű “haverjával”.

A szerelemről kapott (véletlenül sem alkotott) képük összetörésébe aztán vagy beleroppannak vagy mérlegelés, tapasztalás nélkül suhannak a következő menetbe.  A párkapcsolati buktatókba. A döntéshelyzetbe, hogy mást diktál az ösztönük és mást a vágyaik. Merőben mást! Elköteleződni nem mernek. Rettegnek attól, hogy mennyi választási lehetőségük van még. Csapongani meg már fáradtak. Kiégtek. A lányok 40 évesen lesznek édesanyák, a fiúk meg jó esetben 50. De még mindig nagyobb eséllyel “döntöttek”, alaposan megfontolták a nagy lépést!

Vagy túl fiatalon – nagyszüleik ritmusában huszonévesen – élnének a támogatási lehetőségekkel, de még nincsenek “készen”, nem érkeztek meg a felnőtté válásra. A felelősségteljes anya-apa szerepre. A támogató társéra. Mert elmaradt a “beavatás”. A nővé, férfivá érés folyamata. A mai 20 éves lányok olyan komoly biológiai adottságokkal rendelkeznek, hogy Amazon törzsasszonyok lehetnének. De lehetőségük a felelősségteljes döntésre nincs. Nagy részüknek lehetetlenség lenne egzisztenciát teremteni, szüleik jobb esetben megszabadultak a válság okozta krachtól. Tanulni kell, harcolni a jobbnál-jobb itthoni vagy külföldi állásokért.

A biológiai és a szellemi óra másképp ketyeg. Én boldog vagyok, hogy 36 éves koromban megszülettek a gyermekeim. 36-40 éves korom között. De örültem volna, ha korábban érkeznek. Engem is elsodort az élet. Most örömmel nézem azokat a lányokat, barátnőimet, akiknek már 22 (!) éves nagylányuk van. Lehet, hogy nincs doktorátuszuk, de biztos megélik a gyermekük boldogulását. Én is mindent megteszek érte.

Gyakran beszélgetek, találkozok azokkal a fiatal lányokkal, fiúkkal, akik élnének a lehetőséggel, hogy korán összeházasodjanak, gyermekeik szülessenek, arra figyelmet fordítsanak testben, lélekben, szellemben úgy, hogy közben az életük se álljon meg. A karrier is vigye őket. Ha már az a jelentésének rendeltetése (carrier=szállító).

Boldog vagyok, mert ülések során át ki tudjuk dolgozni a tervet, a rákészülést, a párkapcsolati “jegyesoktatást”, és így bátrabban léphetnek egy korlátok közti nyugalmat nyújtó, egészséget adó biztonságos credoba.

2018. november 11-én lesz a Vintage Piac. Remélem, el tudok menni. Számomra itt többek közt találkozik a régmúlt a távoli jövővel. Harmóniában, szépségben, összecsiszolódva.

 

Szép őszi napokat kívánok szeretettel!

Bagi Éva Eszter

Egészségmentor, addiktológiai konzultáns

+36302208392