Beküldve:

Fogyni szeretnél, de a primer gondod nem a zsírtöbblet? Dumáljunk róla!

KrízisbenÉn tisztelem a tudást. Munkám során a szakértői beszélgetést, a nyelvet, a személyközi kapcsolatokat és az ebből kialakuló varázslatot. Mert megnyugvással kijelenthetem, hogy utána más lesz, mint előtte. Mert változást tudunk létrehozni. Beszéddel, a tudomány eredményeinek emberközelibbé hozatalával, személyes élmények és gondok, tapasztalatok megosztásával.

Addiktológiai konzultáns vagyok, a viselkedési függőségekkel foglalkozom. Kialakult krízishelyzetekkel, melyek sokszor „normál”-is krízisek. Életeseményeinkkel együtt járnak. Nálam is, a gyerekeimnél is, Nálad is, Önnél is. Mindenkinél. Ki könnyebben, ki nehezebben, van, aki sehogyan nem képes egyedül megbirkózni ezekkel. Mert sok-sok megküzdési startégiát hozhatunk a tarsolyunkban szüleinktől, génjeinkben, olvasmány, film vagy ismerettség-élményeink alapján. Akár az iskolában, a templomban, a munkahelyünkön is tanulhatunk ilyen megoldásokat.

 

Azonban én élettanász is vagyok. Idegélettannal, a szervezet hajtóerőivel, leginkább a szomjúsággal és a táplálkozással foglalkoztam a Pécsi Orvosegyetem Élettani Intézetében. És a táplálkozási kontrollt vesztett állapot, a válás feldolgozása, a gyermek kirepülése, a munkahelyi tartós stressz, egy rossz házasság, a gyermekszüléseket követő élethelyzet-változás, a szakmaváltás, stb. olyan mélyre vihet bennünket rövid illetve hosszabb távon, amivel acélosan edzett karommal sem tudunk kikapaszkodni. És testi tüneteket, un. pszichoszomatikus betegségeket okoznak.

 

Leginkább elengedéssel, mintsem akaraterővel léphetünk előre. Úgy, hogy egy időre átengedjük magunkat valaki másnak. Aki vezethet bennünket. Mert szakértelme van hozzá, tapasztalata, felépülési folyamatokban előttünk járhat, de az is lehet, hogy csupán egy külső szeme, vagy szerető lelke van.

Amikor megkeres valaki vagy csak kérdez a válaszkereso.hu oldalon keresztül, tapasztalom, hogy a túlsúlya mögött nem feltétlenül a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a túlsúlyból eredő metabolikus szindróma (magas vérnyomás, vérzsír és vércukor-szint) áll. Hanem valami tejesen más, fel nem fejtett kérdéskör. Apró bosszúságok, egy elhallgatott, ki nem beszélt probléma, egy korábbi téves pályaorientáltság vagy a pl. hit hiányából fakadó áldott védő, óvó ölelés.

 

Olyankor szoktam szólni, hogy nem fog menni a fogyás anélkül, hogy kézbe ne vennénk, meg nem találnánk a primér kiskoboldot. Lehet ez többletivás, egy másokra tekintettel nem levő szomszéd, egy én-idő hiány, egy rendszertelenségből fakadó állandó káosz, házastársi adekvát kommunikáció hiánya, aknagyáros rokonság, testképzavar, horgonyok, hiedelem és hitrendszerek.

 

A zsírköpeny, a köztes (glikogén) és tartós (zsír) raktáraink felhalmozódása bio-pszicho-szociális betegség. Igen, van biológiai (genetikai, élettani..) háttere, pszichés oka (ezt érintettem írásomban) és környezeti hatás eredménye (tartósítószerek, ízfokozók, finomított szénhidrátok fogyasztása, életmód, minőségi éhezés, szokásrendszer, folyton-koccintgatós „ünnepek”, „kikapcsolódások”, „stresszlevezetések”.

 

Beszéljünk róla, fésüljük ki a szőnyeg rojtjait és állítsuk szépen csatasorba azt, hogy tulajdonképpen mit is szeretnél, szeretne Ön! Rövid, közép és hosszútávon.

A kertem lelke az a lelkem kertje is!

Dr. Bagi Éva Eszter (Ph.D.)

Idegélettanász, addiktológiai konzultáns, testsúlykontroll szakértő

+36-30-220-8392

otthonteremtes.eu

Beküldve:

Szakadjunk le a mohás, merev vágányról és változtassunk az utunkon!

sínpár

Kedves Olvasó!

Egy ismerősömmel beszélgettünk arról, a lánya, aki hamarosan, 2 hónap múlva lesz 18 éves, tűkön ülve, bepakolt bőrönddel várja a születésnapját, hogy az általa választott nagy Ő-höz költözzön. Az édesanya kettős érzelmekkel, de inkább keserű csalódottsággal ecsetelte az “ifjút”. 34 éves,

“Villamosvezető, még Pesten sem tud tájékozódni. Egyébként programozó, webfejlesztő, egész nap a gép előtt ül, gyakorlati érzéke nem sok van.”

És megütötte a fülemet a megjegyzés.

Villamosvezető, sínre tette magát és onnan nem jön le. Sokan vagyunk így. Űzünk egy pályát és nem tudunk kiszállni róla. Még akkor sem könnyű, ha ez az uticél nem egyezik a vágyott életpályánkkal.

A nagylány elvált szülők gyermeke. A húga is az új “családtagnál” keres menedéket, ő is programozást gyakorol…

Az édesapa kicsi koruktól fogva nem vett részt minimális szinten sem az otthoni életben. Szeretője volt, ahhoz menekült az otthoni gondok elől. Mikor a gyerekek felnőttek, az édesanya úgy döntött, váljanak el. Azóta is tart a még tévedésből sem barátságosnak nevezhető vagyonelosztás, a per.

Beszélgetések, felelős döntés, problémamegoldás helyett apa lelépett, anya pedig beletörődött. A család széthullott, a gyerekek talajt vesztettek lettek.

A nagylány apapótlékot keresett magának. Mert olyan személyre vágyott, aki figyel rá, meghallgatja, aki (képzelt) biztonságot nyújt neki.

Azóta sajnos beköszöntött a gyermek életébe a netfüggés, az érettségivel nem törődik, kizárólag egy szakmát tud elképzelni magának: a webfejlesztést. (Pedig jó a nyelvtudása, humán tárgyakból kitűnő).

Foglalkoztatott a mondat, mert nagyon szimbolikus! Hogyan kerülhetünk kötött, merev pályára?

Például a szüleink mintája, nyomása, hagyománykövetése révén (lsd. orvosdinasztiák), vagy egzisztenciális jólét folytán (ami gyakran nem ösztönöz kreativitásra, teljesítményre, teremtésre). De kényszer is vezethet bennünket vágányra (nincs támogató családi, baráti, mentori környezet a tehetségünk, az erősségeink kibontakoztatására, pályaorientációra).

Hogyan kerülhetünk a saját utunkra?

ÁLLÍTSÁTOK MEG A VILÁGOT, KI AKAROK SZÁLLNI!

Önismeretünk fejlesztésével, fejlődési potenciáljaink, védőfaktoraink megkeresésével, állapotának tudatosításával és a szükséges területeken fejlesztéssel.

Mindez megvalósítható, csupán tanulás, gyakorlás és rutinizálás kérdése (kérem, keressenek egy szakértő támogatót, segítőt a munka során).

És összegzésként, tapasztalásként szeretném megjegyezni:

felelősen, érett férfiként, nőként lépjünk házasságra vagy fejlesszük ezt a csodás intézményt, gazdagítsuk a lehetőségeinket, az eszköztárunkat, hogy ne potyogjanak kallódó gyermekek a felelőtlen döntések mentén.

Fel lehet ma már készülni egy első, egy második házasságra is. De a nyugdíjas kor kihívásaira is van program.

Megnyugtatóbb úgy szembesülni a hideg téllel, hogy nézzük az időjárás jelentést, előszedjük a padlásról a téli ruhát és szedjük az éltető, immunerősítő vitaminokat és teljesértékűen táplálkozunk! (Mindezt természetesen szimbolikusan is értem.) Mert akkor ütőképesek leszünk és a gyermekeink is mosolygós, koruknak megfelelően érett gyermekek lesznek.

Prevencióval könnyebb a boldogság! Legyünk okosak önmagunk és gyermekeink érdekében. Bizonyára tapasztalták, hogy vallásos családoknál gyakori a 3-5 gyermek. És ritka a válás. De ők nem esküvőjük napján kezdenek a családdal, az élet értékeivel, a szeretettel, a megértéssel, a pénzügyekkel, az intimitás kérdéskörével, stb. foglalkozni. A közösség révén egymás családjait, barátait is ismerik. Mert tisztában vannak azzal, hogy nem ketten lépnek a szent szövetségre, hanem családjaik, barátaik is meghatározó lesz életükre. A gyermeknevelés kérdéseivel is foglalkoznak. Ha máshol nem, jegyesoktatáson, családi körön, bibliakörön, baba-mama-körön, apakörön.

Higgyünk a közösség erejében, magunkban és a változás lehetőségében.

Szép heteket kívánok szeretettel: Bagi Éva

 

 

sínpár

Beküldve:

Azt hittem, meghalok, úgy tört rám, hirtelen a pánik!

Azonos élménnyel segítségre lelhet másoknál

 

Nelli külföldről költözött Magyarországra 20 éve. Művész volt a keleti blokkban. Édesanyját temette el és rá 10 napra jött a roham. Egy fesztiválon. De a produkciót lefújni nem lehetett. Azt gondolták, becsípett, kicsit többet ivott. Azután, hogy elkezdett mesélni a kollégáinak, mi is történik vele, és nem érti, szépen, lassan előjöttek azok a baráttá emelkedett társak, akik már átéltek hasonló rohamokat. Jöttek a beszélgetések, hozták a könyveket, mögötte álltak, támaszt nyújtottak.

Nellivel ez 25 éve történt. Említette, hogy a mentő, az ügyeletes orvos megjelenése hozta az enyhülést, de a tartós felépülést a baráti beszélgetések és a könyvek adták.

Így indult el az AA is. Az Anonym Alkoholisták közössége. De nem csak alkoholistákon segít ez a fajta közösségi erő. MINDENKIN! Aki valamilyen problémával, annak démonaival harcol. mert bizony gyakran maga a probléma kezelhető, de a körítés, melyet generálunk, mely generálódik, sokkal erősebben pusztít. Az önostorozás, az erős, magunk felé forduló kritika, minősítgetés, a bírálat. A hitünk vesztése, a magány, a befelé fordulás,a  bezárkózás. A tudatlanok pocskondiázása („Biztos gyógyszerezik, piál, drogos! Szimulál, hogy sajnáltassa magát, hogy elérjen valamit!”)

Legjobb módszer, hogy csak azok felé forduljunk, akik szeretettel, empátiával, bizalommal meghallgatnak bennünket, fenn tartanak. Törékenyek vagyunk az ökölcsapásokra. Óvatosan, csendesen csússzunk ki azok lihegő megsemmisítésre törekvő atomtámadásai elől, akik önmaguk is valamilyen problémával, önismereti hiánnyal, intimitászavarral küzdenek. Elég nekik a maguk baja, ne vegyük fel még mi is. Mert lehúz ahelyett, hogy tartana, felemelne.

Elárulok egy nagy titkot! A szakemberek (a jó szakemberek) sikerességének a titka, hogy beszéltet, meghallgat, irányított, időnként jól elhelyezett kérdéseket tesz fel, példákat hoz mások életéből vagy alkalmanként a sajátjából. A leghatásosabb „placebo”! Gyógyír. Mert hatással van ránk és beindulnak a belső, öngyógyító, építő folyamataink.

A kisgyermek, ha fél este, elesik, féltékenyen fáj a szíve a kistestvér érkezésével megnyugvásra lel, ha hüppögő fejecskéjét mellkasunkra fektetjük és szüntelen öleljük, simogatjuk, esetleg egy színes jövőképet vetítünk („Akkora nagy a szíve anyának és apának, hogy az új kistesó is belefér és téged még jobban szeret!”).

 

Hajtsuk mi is fejünket, szavainkat megértő fülre, engedjük ki a szelepet és mondjuk-mondjuk. Vagy esetleg írjuk ki magunkból. Azért érdemes értő társsal, szakemberrel megosztani, mert ő kívülről, a realitás talaján és annak kontrolljával képes egy-egy érzékeny pontnál fülön csípni bennünket.

Szép, beszélgetős napokat kívánok ezekben az enyhült nyári napokban!

Bagi Éva

Beküldve:

Bünti és kiemelt kockázat a biztosítónál

Az életed biztosított…biztos lehetsz az életedben

Emma 38 éves, pici gyermekére megtakarítással egybekötött biztosítást könek a férjével. Emma nevére, hosz a biztosított személye csak egy lehet. És a lejárati kedvezményezett a kisgyermek, aki 18 éves korában felnyalábolhatja a szorgalmasan összerakott pénzt és kez vele, amit legjobb belátása szerint szeretne. Szülei azt remélik, addigra már sikerül egy stabil értékrendszerrel rendelkező kisasszonyt faragni a gyermekről. Igenám, de a biztosítási közvetítő, aki mellesleg tisztes végzettségéből 25 év után erre kényszerült telefonál: “Emma, véletlenül kipipáltam, hogy részt vettél az elmúlt 5 éveben addiktológiai kezelésen, újra kell írni a papírokat és egy nyilatkozatot alá kell írnod, hogy ilyen problémád sosem volt.” Emma:”Hm. Ok, gyere.” Következő találkozásukkor Emma elmondta az ügynöknek, akkor itt most tisztázni kellene valamit. “Nem gondolta volna, ugye, hogy én 4 éve bevonultam egy intézetbe, hogy rendezzem az életem.” Ügynök:”Elvonóra ment?” Emma: “Féléves addiktológiai rehabilitációra. Nem elvontak tőlem valamit, hanem visszakaptam mindent.” Ügynök:” Ezesetben gond van. A férjére kell kötni a biztosítást, mert nagyon megugrik a kockázat, ezért nem éri meg az Ön nevén hagyni. Elvenné a gyerek megtakarításától a pénzt.”
Jeges pengeként hasított ez a nyers válasz Emmában. Majdhogynem 5 éve mindent megtesz a józanságáért, az egészségéért,a  családjáért. Testileg, szellemileg, lelkileg és egzisztenciális téren is stabilabb, fittebb, rendezettebb, mint sok “egészséges” ember maga körül. Érzékenyen figyel a gyermekeire. Méghogy ő veszi el tőlük a pénzt. Méghogy ő lenne a nagy rizikó. A megemelkedett kockázat? Nincsenek tisztában a szabály alkotói a betegsége természetével. Mondják inkább azt, ha a szenvedélybetegségéből adódóan következik be a baleset, a balesetből származó rokkantság vagy  ahaláleset, akkor nem fizetnek, egyébként pedig kezeljék a normális kockázati kategóriában.
A sors fintora volt, hogy a férjére sem érte meg kötni a biztosítást, mert ő a kora miatt (idsebb 3-4 évvel) ugyanabba a kockázati kategóriába tartozik egészségesen, mint a józan, szenvedélyes-alkoholbeteg (egyébként kicsattanóan egészséges) felesége.
A szenvedélybetegek, akik már évek óta józanok, dolgoznak magukon. Pontosan ismerik a betegségük természetét. Bármikor visszaeshetnek pár napra, több hétre vagy végleg. Ez hozzá tartozik a szenvedélybeteg mivoltához. De, hogy diszkriminálják őket azért, mert van egy ilyen nehéz előtörténetük és büntessék, mert ebből kitartó változási munkával kilábalt, az méltatlan. És rímel a társadalom szemvedélybetegekhez való hozzáállásához: megbélyegzettek, lenézettek, diszkrimináltak, minősítettek. Pont azok, akik a 12 lépéses programjukkal, a mindennapos önmagukra-figyeléssel megbízhatóbb tagjai erkölcsi, szociális, etkai, egészségtudatos értelemben a társadalomnak, mint sokmindenki más. Mert ők egyszer már mindent elvesztettek. És segítséggel rátaláltak egy olyan útra, amiért hálásak, amiért minden nap köszönetet mondanak. Ők lennének a magasabb kockázati faktorral bíró emberek. Inkább mintaértékű az, ahogyan élnek. Értékeljük hát!

Szeretettel: Bagi Éva

Kérdezzenek bátran:

http://valaszkereso.nlcafe.hu/szakertonk/1350521