Azonos élménnyel segítségre lelhet másoknál
Nelli külföldről költözött Magyarországra 20 éve. Művész volt a keleti blokkban. Édesanyját temette el és rá 10 napra jött a roham. Egy fesztiválon. De a produkciót lefújni nem lehetett. Azt gondolták, becsípett, kicsit többet ivott. Azután, hogy elkezdett mesélni a kollégáinak, mi is történik vele, és nem érti, szépen, lassan előjöttek azok a baráttá emelkedett társak, akik már átéltek hasonló rohamokat. Jöttek a beszélgetések, hozták a könyveket, mögötte álltak, támaszt nyújtottak.
Nellivel ez 25 éve történt. Említette, hogy a mentő, az ügyeletes orvos megjelenése hozta az enyhülést, de a tartós felépülést a baráti beszélgetések és a könyvek adták.
Így indult el az AA is. Az Anonym Alkoholisták közössége. De nem csak alkoholistákon segít ez a fajta közösségi erő. MINDENKIN! Aki valamilyen problémával, annak démonaival harcol. mert bizony gyakran maga a probléma kezelhető, de a körítés, melyet generálunk, mely generálódik, sokkal erősebben pusztít. Az önostorozás, az erős, magunk felé forduló kritika, minősítgetés, a bírálat. A hitünk vesztése, a magány, a befelé fordulás,a bezárkózás. A tudatlanok pocskondiázása („Biztos gyógyszerezik, piál, drogos! Szimulál, hogy sajnáltassa magát, hogy elérjen valamit!”)
Legjobb módszer, hogy csak azok felé forduljunk, akik szeretettel, empátiával, bizalommal meghallgatnak bennünket, fenn tartanak. Törékenyek vagyunk az ökölcsapásokra. Óvatosan, csendesen csússzunk ki azok lihegő megsemmisítésre törekvő atomtámadásai elől, akik önmaguk is valamilyen problémával, önismereti hiánnyal, intimitászavarral küzdenek. Elég nekik a maguk baja, ne vegyük fel még mi is. Mert lehúz ahelyett, hogy tartana, felemelne.
Elárulok egy nagy titkot! A szakemberek (a jó szakemberek) sikerességének a titka, hogy beszéltet, meghallgat, irányított, időnként jól elhelyezett kérdéseket tesz fel, példákat hoz mások életéből vagy alkalmanként a sajátjából. A leghatásosabb „placebo”! Gyógyír. Mert hatással van ránk és beindulnak a belső, öngyógyító, építő folyamataink.
A kisgyermek, ha fél este, elesik, féltékenyen fáj a szíve a kistestvér érkezésével megnyugvásra lel, ha hüppögő fejecskéjét mellkasunkra fektetjük és szüntelen öleljük, simogatjuk, esetleg egy színes jövőképet vetítünk („Akkora nagy a szíve anyának és apának, hogy az új kistesó is belefér és téged még jobban szeret!”).
Hajtsuk mi is fejünket, szavainkat megértő fülre, engedjük ki a szelepet és mondjuk-mondjuk. Vagy esetleg írjuk ki magunkból. Azért érdemes értő társsal, szakemberrel megosztani, mert ő kívülről, a realitás talaján és annak kontrolljával képes egy-egy érzékeny pontnál fülön csípni bennünket.
Szép, beszélgetős napokat kívánok ezekben az enyhült nyári napokban!
Bagi Éva
