Írtam már Zsanettről korábban, még az NLCafén, de sajnos azoknak a blogoknak nagy része törlődött a Válaszkereső létrejöttével. Még kb. 8 éve járt hozzám konzultációra a Sárga szobába (A Napszikra Stúdióba Budapesten, a Bajnok utcába, közel a Kodály köröndhöz). Azóta sok-sok minden történt. Vele is, velem is. Például az, hogy megkeresett egy barátnője. Akkor, amikor egy-két éve jelentkezett az üzletkisasszony (nem asszony még, fiatal, karrierpályája szép ívének elején tart, tehát nem a küszöbén), még nem jutottunk a találkozóig. Érnie kellett a kérdéseinek. És egyszer csak összehozta lelkében, fejében az elhatározást és belekezdtünk a közös munkába. Eleinte Dunakeszin. Sokan azt gondolják, hogy a világ vége, pedig leginkább a Dunakanyar Régió szíve. 
Kép: Őszben merengve
De nem is ez a lényeg. Nevezzük Evelinnek a hölgyet. Belibbent, sugárzott és közben időnként megállt, elmerengett vagy az eltört mécsesét mentettük meg. Mert szép darab az a mécses, értéket képvisel.
Váltottam budapesti helyszínt néhány évre, majd visszatértem a Napszikra Stúdióba. Körbevezettem Evelint. Beléptünk a Sárga Szobába – itt minden helyiségnek külön színe van, nem, hiába, hisz színterapeuta a tulajdonos. Megmutattam a Lila Szobát és a Barnát, ami akkor üres volt, de a konzultáció végén be tudtunk menni a kedvencembe. A sárgába. Misztikus, fűszeres, kicsit indiai, tüzes, de naplementés is. Kicsipici, zegzugos, hangulatos. És eszembe jutott, hogy megemlítsem, a barátnője is anno ide járt, Zsanett. Evelin felkapta a tekintetét, révedve mosolygott és annyit jegyzett meg, hogy Zsanett szerint itt és nálam változott meg gyökeresen az élete.
Jók az ilyen visszajelzések. Evelin ezentúl ebbe a szobába szeretne járni. Bár, megjegyzem, először a Barnát választotta, majd kialakul.
Szeretem firtatni a sors és Isten útjait. Megpróbálom megfejteni vagy megérteni, kit, mikor és milyen eseményeket, jeleket hordoz elém a nap. Vagy az események láncolata. És van, hogy évek múltán áll össze bennem egy sejtés. Egy teljességérzés. Egy „gömbölyű” történet.
A Napszikrába babával jártam rendszeresebben annak idején. Általában konzultáció előtt megérkezett a férjem, overálban átadtam a gyermeket, mentek haza és én magamra-magunkra csukhattam az ajtót, hogy utazzunk a történeteinkkel. Azután elhívtak egy orvosi rendelőbe, alakultak a dolgaink.
Dusza Tibor: Az Andrássy út ősszel
Most, mint említettem, egy ötlettől vezérelten visszatértem a stúdióhoz, mert nagyon színesedett a palettám. Megnyitottam Dunakeszin az Egészség Spekrumot és Budapesten is vágytam vissza a régi, beszélgetős, otthonos milliőre.
Szeretem az Andrássy utat és a környékét. Mindig azt érzem, annyi mindent mesélnének a fák, a házak, a lakások. Egyébként most tudtam meg, hogy egyes részei már 250 évesek! Emberi történeteket írni mindenhol jó. Esetleg sorsot fordító vagy tovalendítő irányba fordulni ilyen helyeken érdemes. Mint a Duna-kanyarja vagy a magyarok Andrássy útja, ami a világörökség része. Minden, amiről konzultálunk – még gyakran nem gondolják át a konzultációban részt vevők, de gyermekeik történetének a része is lesz.
Ismerős arcok: Andrássy út
A rozsdabarna, sárga, vörös őszben jó elcsendesedni, leltárt készíteni és elmerengni azon, hogyan tovább.
Szép őszi szüntet kívánok Mindenkinek szeretettel!
Dr. Bagi Éva Eszter
+36302208392
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: