Életem nagy szerepét megírták helyettem

Válás után a szerepek visszaállítása kompenzáció helyett

Carmen élt, mint hal a vízben! Mindent habzsolt: az okosságából fakadó sikerörömöket, a szépségéből fakadó gyönyöröket, a koraérett voltából fakadó anyaiakat. Mert bizony már az orvosegyetem évei alatt férjhez ment és lett babája. A gyermek a kollégium bűvkörében cseperedett, és míg anyukája vizsgára készült, vagy a folyosón elszívott egy cigarettát vagy netántalán bulizott, a férje vagy a folyósóbeli pótanyukák vigyáztak a kicsire. És természetesen jött az újabb szerelem. Egy rockbanda zene és szövegírója személyében. A kislánynak kétféle családja lett. Egy konszolidált apuka, nagyszülői háttérrel, orvosi diplomával és egy gyertyát mindkét végén égető anyuka (akiből orvos soha, de annak valamilyen oktatója lett).

A magyar törvények jól bejáratott rendszere a gyermeket az édesanyához delegálta, így hamarosan elkezdődött a harc: tépték, nyúzták, kényeztették, rémmesékkel altatták a gyermeket és mindkét helyen berendezték az ő otthonát. Az anyuka rendre a vállán sírta el bánatát és gyakran már hatkor, sietve, borittasan dugta álom helyett ágyba gyermekét, mert egy éppen legjobb barátot várt estére vígasztaló, borozós beszélgetésre.

A gyermeknek kialakult a riadt kis nyusziszeme, nehézlégzése lett és semmi másra nem vágyott, csak egy kistestvérre. De apukájáék oldalán. Mert rettenetesen magányos volt, felnőtt gondjai lettek -parentifikálta az édesanyja. Ami válás után gyakran megesik.

Amikor a csatározások a gyermek feje felett zajlanak, esztelen ajnározásba kezdenek a szülők, anyagi természetű dolgaikat, gondjaikat vele is megosztják (ideje korán, amikor épp csak számolni tanul a gyermek). Láthatásokkor, együttlétekkor a másik szülőt és annak újonnan választott párját ócsárolják, mindezzel a gyermek lojalitását tépkedve. Megsúgom, hogy éppen az ellenkező hatást érik el. Az ősi ragaszkodást a szülő felé még inkább erősítik, még tán a pótszülő felé is. Csak ezt titkolni kénytelen a kis drága. Szótlanul telnek a pótszülővel eltöltött hétvégék, nagy élménybeszámolók nélkül a “hazaérkezések”. Mert az “fájdalmat okoz” otthon. És megtanul álca mögébújni. Megtanulja, hogy az érzelmeit ne mutassa ki, hazudozzon (talán önmagának is), sunyi legyen, hogy őt elfogadják, szeressék, de legalább is békén hagyják.

Aztán jönnek az apai túlzott ölelések, kinyúlt intimitáshatárok (együtt alszik pl. a lánygyermekkel tinédzser korában is az édesapa vagy a fiúgyermekkel az édesanya a párja helyett), előtte intim ruházatban tündököl, feszít. És meglepetten pislognak később a szülők, hogy nincs intim, de semmi esetre sem erotikus, gyengéd, belső, harmonikus élete kialakulóban. És úgy halad az idő, hogy talán soha nem is lesz.

 

Egy megoldás van minderre: őszintén, nyíltan beszélni az érzésekről, feloldani a problémákat mindenkinek a saját szintjén és biztosítani mindenhol (a pótszülőknél is) az elfogadásról, a szeretetről. És érdemes megtartani őt a gyermeki világában, hogy abból táplálkozhasson, fejlődhessen, kikerekedjen. Tehát a szülőnek is vissza kell szerezni szülői mivoltát, megbecsülésre, tiszteletre, alázatra, feltétel nélküli szeretetre méltó rangját.

És nem melltartót szaggató, dagadó keblű prostituálnak beállni édesanyai szerep helyett vagy ne adj isten fényezetten hímzett tökű alfahímnek, akinek éppen semmi más ötlete nincs az új párválasztás éveiben, mint nimbuszát cirádázni.

 

Mert az önbizalommal, az önismerettel híjján ácsorognak a kedves szülők és ezzel egy olyan sorskönyvet adnak a gyermek kezébe, amitől boldog, önfeledt, tartalmas életet vivő ember nem lesz, csak nagyon nehezen. Ha esélye van egy szerető, új, saját család melegében végre megnyugvásra lelni. Évtizedek alatt. És, ha megleli a békéjét, már nem az ÜRES JELMEZEK fitogtatása, a hitelek halmozása, másoknak nyújtott erőn felüli támogatása (ami őt és családját is romba döntheti) lesz az útja. Hanem egy lecsendesedett, alázattal és örömökkel telt GYÜMÖLCSÖZŐ, BENSŐSÉGES PILLANATOKKAL GAZDAGÍTOTT LÉT.

 

Vigyázzanak a családjukra és legfőképpen gyermekeik lelki békéjére! Mert úszáskor nem az úszódressz a legfontosabb, hanem maga az élmény! Hogy együtt megy a család a gyermek úszótanfolyamára és ott nagy-nagy kitartással, lelkesedéssel, ügyességgel valami titokzatos tudásra lel.

Bagi Éva

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció