Lakóhajó Szegednél a Tiszán

Néhányan már olvashatták szün(tet)hetetlen vágyunkat és vonzódásunkat a hajózás, a vízpart, a hajós élet felé. Erről elkezdtünk két pincurkánk (Zozi és Fruzsi) születése után írni egy blogot a férjemmel, mely most még várja a téli kikötőben a folytatást. (http://www.hajoslet.blogspot.hu/).

Ősszel miért veszek elő egy témát, ami már kezdi becsukni kapuit és leginkább az elszántak sportja, kikapcsolódása pl. a mindig gyönyörű Balatonon?

Mert ez egy olyan életforma, ami szorosan kapcsolódik a szakmámhoz, a hitemhez, az egészségkoncepcióhoz (http://premiumdiet.hu/dr-bagi-eva-eszter/, http://premiumdiet.hu/nazar-med/) és a belső kontrollhoz (http://www.belsokontroll.hu/). Már három gyermekünk van (Noel is velünk ring), és lassan kezdem a lakásunkat is egy kisebb hajónak érezni. Ahol mindig mindennek a helyén kell lenni példának okáért. A pokol tüze (f)elszabadulásakor menthetetlenül felborul – a nyugalom, a rend, a béke. „Hova tetted?, Miért oda?, Miért te?, Miért nem te? Kisfiam, ha a kukásautódhoz komfettit kérsz, azt a játék végén el is kell ám tüntetni…. Hallasz? De igen!”

És ugye, a vizek tisztasága. Mert, hát, nem lehet egy élővíz bio. Ugye, paradox! De ökológiailag védhető. És védjük is! És újra a kis lakáshajónknál tartok. Mert már laborban dolgozós létem idején is éreztem, hogy allergizálódok a vegyszerekre. Ezt csak tetézte a sok-sok pelusozás utáni popsitörlő-kendő és a heti 8-10 mosástól kialakult ekcéma a kezemen. „Kikocs” Ildi ajánlotta nekem az Ökomama képzést. (Ő itt Dunakeszin a Nagycsaládos Egyesület elnökhelyettese most.) Soha jobb alkalom, gondoltam! MINDEN TUDÁST csokorba szedve (alias konyhakészen) kapok és az egyre zanzásodó énidőcském univerzuma tágulhat. Mert nem magamnak kell „kimakkolnom” a vén tölgyek tudását. (Mangalica szezon van és a „makkoltatott” sertések húsáról hallottam egy remek interjút, ami nagyon nyálcsorgatóan tetszett. És én is „makkoltatni” vittem tegnap este a gyerekeket a Városligetbe, hogy levegőn legyünk, lefáradjanak, (ne kupizzanak itthon ;-)) és picit előkészülhessünk a vidámabbnál-vidámabb kis figurák gyártására. Egy gesztenyével Fruzsika zsebében tértünk haza. És kalandos élményekkel.

De térjünk vissza az öko-lakóhajó(m)hoz! Az Ökomama (http://www.okomama.eu/web/) képzés óta sok-sok tudás beszivárgott (időnként Aha! élményekkel, időnként a fáradtságtól sírósan) a fejembe, a kezembe és az életünkbe. Ez azért lesz többek közt hasznos számunkra, mert én hiszek benne, hogy az álmainkat el tudjuk érni (hogy egyszer hajón fogunk élni), de ahhoz a lépéseket meg kell tennünk. Mert amikor elmegy tőlem valaki rendelés után, nem az a lényeg, hogy megbeszéltük a tutit, hanem leginkább, hogy oké!, de mit tegyek akkor, amikor kilépek ezen az ajtón?

Igen: a tejespalackokat összegyűrjük (már gyűjtőzsákot is kaptunk hozzá), amíg nem iktatom be a termelői tej-beszerzést a heti körökbe, a rezsit fél évente 100 ezer forinttal nyestük meg a mosásreform következtében (az már egy kis nyaralás, nem?), nem pillepalackos ásványvizet iszunk, hanem szűrt vizet. Vagy a befőzés, tartósítás mikéntje. (Mert ugye azért egy hajóra időnként bespájzolunk olyan készételt, ami hosszú utakra jó, nem tartalmaz egészséget meggyilkoló ágenseket és még finom is!). Imádom azt az időszakot (azon kívül, amikor nincsenek itthon J vagy éppen itthon vannak a gyerekek), amikor úgy lehetek tündérke, hogy meg se kottyan. És pl. főzhetek valami mennyeit gyorsan, mert kiokosodtam „A Stahl”-ból, vagy a Háztartási túlélőkönyvből. És újra felfedeztem a spanyol viaszt: anyukám és apukám, meg az ő szüleik és őseik életét. Pl.: hogy főzőcskézni nem nyugdíjas edénykékben érdemes két személyre, hanem minimum 30 adagot előre. Legyen az akár spenót, sóska, vagy incsifincsi nyúlgerinc. Mert ezeket a kosztokat kis adagokban lefagyasztva, a hajó mélyhűtőjéből kikapva már rottyanhat vagy szeletelődhet is a finom köret. Pl.: a gyömbéres-mentás-köleskása kis fokhagymával (apukámnak vagy a férjemnek alternatívaként valami más, mert ezt illedelmesen félretoszogatnák, gondolom, azzal a megjegyzéssel, hogy a gyömbér az sör, a menta az rágó a kölest meg adjam a tyúkoknak és főzzek belőle Újházi tyúkhúslevest.

Régóta érlelődik bennem, hogy kibontsam a párhuzamot a hajóslét, a fenntartható életforma, az egészségkoncepciós életmód és a szenvedély között. Ez a cikk (riport) most adott nekem egy nagy lökést hozzá, amit köszönök:

Lakóhajó Szegednél a Tiszán: Vesmás Péter építésszel

http://lajk.hu/termeli-az-energiat-ez-tiszan-uszo-lakohajo/

És mivel huncutkodni, koboldkodni is szoktam, engedtessék meg nekem, hogy a videóról azt a mosogatószert legondoljam. Mert, hát, miről is szól ez a hajós-házas-családi idő? Nekem a szenvedélyről….mértékkel!

Szép nyárutót kívánok szeretettel: Bagi Éva