Szép havat, ródlit, hóemberépítést váró napokat kívánok! Hadd csalogassam vissza a kedves Olvasóm a takaróba bugyolált, fázós talpakkal kattintgató szörfözőt, forró, meleg teát kavargató ebédszünetelőt, akik már várják a hétvégét, egy toppanásnyit a szilveszter éjszakába, az év búcsúztatásába. Mielőtt ránk kopog a báli szezon, a farsang és a lányaim által már hőn vágyott tavasz!
Előző blogomban arról elmélkedtem, mennyire fontos a természet adta hangulat, a kandalló, a szeretet, a közös hurka- és kocsonygyártós családi hangulat, a beszélgetés. Gyöngyöstarjáni túránk másnapján az Ukrán határ irányábva, Nábrád felé vettük az irányt. Ha felütjük a www.nabrad.hu oldalt, egyből belecsöppenhetünk a térség hangulatába, patinájába: ” A Szamos mentén kétségtelenül a legrégibb települési réteghez tartozó község.” Barnagoljanak kedvükre a fehérgyarmati szomszédságú település oldalain, megéri! Akár egy tavaszi, nyári túraötlet gyanánt is.
Baráti család, családi barátaink, a kisebbik lányom keresztszülei invitáltak bennünket. Az édesapa – akinek az édesapja volt a környék lelkésze gyermekkorában – volt általános iskolai osztálytársaival élő, bensőséges, szeretetteljes kapcsolatot ápol a mai napig. Kedves felesége, aki holisztikus doktornő, rendkívül nyitott, befogadó és temperamentumos asszonyka a család és fiaik oldalán. Két gyermekük hétvégi, szünidei élete tavasztól télig egy kaland ott, Nábrádon.
És, hát a szilveszteri mulatság, a lakoma és a társasozós, karaokés jókedv! Bevallom és sejtem, sok más hasonkorú társammal, igen tanácstalan voltam évek óta annak tekintetében, szeretem-e én a szilvesztereket. Mert rendre tikkasztóak, olyan “Most kell bulizni!” hangulatúak voltak és nagyon a negyven köszöbén már nemigen találtam vonzónak a hajnalig pislákolást sem. De itt, idén, megtört a titkon vágyott varázs! Olyan batyus jellegű étel-ital felhozatal volt, kivéve persze a sült malacot és az éjféli lencsés-salátás, töltött káposztás svédasztalt. Mindenki hozta a saját kis sütemányét, italát, büszkélekdni valóját. És a jóízű hangulatot, az anekdótákat, a Scrabblet, a hátteret az önfeledt, szabad énekléshez. És a porontyokat, akik biztonsággal nyargalásztak fáradhatatlanul le, s fel a szatmárcsekei Panzió emeletein. A legkisebbek közül volt, aki majdnem pirkadatig! Mások már fél 9 tájékán kérték a nekik járó esti mesét és az ölelést.
Ha jól számolom, ez a kis társaság harminc éve ismeri egymást, együtt vannak nagy szülinapokkor az ország szegleteiből vagy éppen a szomszéd utcából. Nevetnek, együtt hatódnak meg örömeiken, bánataikon, meglepetésszerűen berobbannak akár egy budapesti lakásba, mert szülinapja van az egyik testvéri cimborának. Babos kendőben, kötényben! Máskor cowboynak öltözik az egész társaság és country-rockot ad elő valaki szülinapján. Ritka kincs az ő lelkük-szülte összetartozás!
Én köszönöm ezt az év végét! Mert csillapította a rohanást, a kandallók, a kályhák pattogó tüze, melege balzsamozta az alvást, a lányaim belepisloghattak valami elemibe, ami törekvéseim szerint az ő életük részévé is válik. Hogy mindig szerető közösségben, értékkel telt, tartalmas együttlétben tölthessék azt az időt, ami nekik adatik. Mert ezek az ölelő kapcsolatok egyben és boldogságban, örömben és biztonságban tartanak. Kicsit, nagyot, aggastyánt. Tavaszi szellőben, de legfőképp tomboló viharok során.
Izgalmas jelmeztervezést, hótalp-rozsdátlanítást és a már esetleg padlásra vitt téli göncök előkotrását kívánom a hétvégére szeretettel! Találkozzunk valamelyik környékbeli hópaplanos domboldalon!
Bagi Éva
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: