Szecsenov-fenomén
Kedves Olvasó!
Ha nem is hallott Szecsenovról, az orosz agy- és viselkedéskutatóról, az aktív pihenésről annál inkább, bizonyára.
Mai üzenetem témája az, hogyan tudjuk az egyik típusú fáradtságunkat kipihenni úgy, hogy abból ne unatkozás, tartalmatlan tv-bámulás, ólomlábú időpazalás legyen. Természetesen ezen utóbbiaknak is van helye alkalom adtán. Én úgy hívom az ilyen ritka pásztorórákat, hogy resetelek. Amikor a számítógépet egy gondbnyomással hatástalanítom.
Ilyenkor nálam tulajdonképpen nem a tv-műsor a lényeg, hanem az, hogy kikapcsoljon a gondolkodásom, üres járatot kapjak.
Mire jó az aktív pihenés? Arra, hogy teljesen elengedjük azokat az idegrendszeri köröket, amin pl. egy takarításkor, egy tárgyaláskor (nekem az előbbi súlyosabb kategória), egy számlaellenőrzéskor vagy egy maratoni gyerek-szülinapi zsúr szervezésekor és lebonyolításakor terhelünk. És más köröket mozgassunk. Egyfelől a fáradt, terhelt részek totális nyugalomba, gátlásba kerülnek ilyenkor, másfelől, mégis történik valami, ami lehetőleg újabb töltést ad nekünk.
Olyasféle trükk ez, mint sportoláskor az agonista izmok pihentetésére szánt időben az antagonisták terhelése.
Milyen tevékenységekre gondolok? Szellemi (nehéz) koncentrációs művelet után egy flow-élményt kihívó “munka”. Ami egy építő szenvedély is lehet. Kertészkedés, makettezés, geocaching túratervezés, kreatívkodás. Nekem ilyen a csipkekesztyű-horgolás. Teljesen elszállok csodaországba, elvesztem az időérzékem, beindul a kreatív fantáziám és a realitás-kontroll talaját veszti. Ami annyit jelent, hogy édesen pancsikolhatok az ábrándjaim ragacsos, rózsaszín felhőpaplanjaiban. Ilyenkor születnek a legjobb (szerintem legjobb) ötleteim és ilyenkor tudok természetesen “berágni”, ha valami oknál fogva kurtítani kell az én-időmet. De már arra is begyakorlható technikák vannak, hogy visszahozzuk magunkat a Földre, mert hívás érkezett.
Intenzívebb kikapcsolódás természetesen a szellemi tevékenység fizikaival való habarása. Séta, kocogás, de akár egy Yamato-dobolás (nézés, hallgatás, művelés).
Arra ösztönzöm Önöket, ne csak próbálják ki, hanem buzdítsák erre gyermekeiket, párjukat is. Finoman, inkább mintát nyújtva, példát mutatva. Mert a kifáradt, unatkozó test vagy szellem sok-sok önpusztító cselekedetre képes. Például másokat kezdünk kritizálni, bírálgatni, cimkézni, pótcselekvések sorához nyúlunk, romboló (fajta) pletykálkodásba süppedünk. Amitől a végén az érzi legrosszabbul magát, aki műveli. Jönnek pl. az állandó megsértődések, az üldözési mánia, a kirekesztettség érzése, az ego-centrikus szemüveg felvétele, melyben ahelyett, hogy másoknak való adásból töltekeznék, a magunk hiányérzetén ugrándozva épülünk le. És építjük le a környezetünkben még leledző barátokat, csaldtagokat. És az bizony egy ördögi kör.
Frissítsük hát fel a szerszámkészletünket és tartsuk szárazon a pusakaport végleges leeresztés-leépülés elkerülése helyett!
Megéri!
Szép napot kívánok szeretettel: Bagi Éva
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: