Ökomama leszek, azaz újratanulom magam

Kedves Olvasók!

 

Régen nem jelentkeztem, bár minden nap eszembe jutott, hogy adott szituációban mit is oszthatnék meg Önökkel. Mert beszélgettem valakivel, megosztotta átláthatatlannak vagy megoldhatatlannak tűnő nehézségeit. Pl. egy csalfa férj még fél éve sincs, hogy bejelentette új kapcsolatát már nősülni készül és az éppenhogycsak padlót fogásból feleszmélő feleségébe még kettőt rúgva tépné ki kezéből a kicsi gyermekeket és vinné új arája családi eseményeire, az új kistesók szobájába. És ez az új asszonyka nem rest mocskolódó leveleket küldeni párja gyermekeinek édesanyja számára.

Vagy hallgatom a rádióban az Istentiszteletet a megbocsátásról és arról, hogy bocsánat kérése és a megbocsátás mily karöltve járó oltalmak a lélek békéjéhez.

De az Ökomama képzésen is látok anyukákat, akik fáradtam az éjszakai ébredésektől és a reggeli rohanástól, mégis kivirulva, már-már a kényeztetést szégyellve rogynak arra a heti kétszer 6 órányi énidőre az iskolapadba és osztják meg kérdéseiket, vágyaikat, tanulnak, okosodnak, reményekkel telten vágnak bozótvágóval utat az útvesztők között.

Eltűnésem oka kettős: megszületett harmadik kisgyermekem, ezzel nagycsaládos és sűrűbb szervezésű lett az életem, a családunk logisztikája pedig erősebb. Másfelől lehetőséget kaptam arra, hogy egyike lehessek azon 60 anyukának, akik Ökomamává avanzsálhatnak. A Szent István Egyetem, a Regina Közhasznú Alapítvány, a Kopernikusz Innovációs Egyesület és a Kontakt Alapítvány közös pályázata adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy évig betekintést nyerjünk az ökogazdálkodás és ökológiai turizmus rejtelmeibe. Ami engem megfogott, hogy tanulhatok háztartási ismereteket öko-szemléletben, ránézhetek a háztartásom vagy akár a vállalkozásom gazdasági szférájára, megtanulhatom, hogyan legyek költséghatékonyabb. Közelebb kerülhetek a családom egészségtudatos étkeztetéséhez. Tanulok majd pl. sajtgyártást, remélhetőleg tudni fogom, mitől lesz szép, fényes, kövér a füvem, amiben a gyermekeim mezítláb tapicskolnak majd. Stb., stb. Megismertem sok-sok anyukát, akik 1-5 gyermekkel céltudatosan küzdenek azért, hogy tudással, segítséggel felvértezve lehetőséget adjanak egy változáshoz. Hogy a fogyasztástól, a kemikáliáktól messzebb, a közösségekhez, a környezettudatos életmódhoz és az önellátáshoz, a fenntartható ökológiai környezethez közelebb kerülhessenek.

 

Baromi nehéz ez! Megváltoztatni szokásrendeket, évszázados hagyományokat, hiteket, hiedelmeket. Hogy kapcsoljuk le a feleslegesen égő villanyt, legyen az az égő takarékos, légbuborkokkal dúsítsuk a vizet, hogy jóval kevesebb fogyjon, úgy építsük a házat, hogy az áldott jó napenergiát télen fűtéshez, nyáron vízmelegítéshez használhassuk. Hogy szánjunk 2-3 évet ahhoz, hogy vegyszermentesen megtermelhessük magunk és kisebb környezetünk számára a zöldséget, a gyümölcsöt. Hogy a gyógynövényeinket ismerve, azt értően használva tompíthassuk, kiiktathassuk a betegesen túlsúlyban adalékolt extra ízfokozók, illatanyagok, genetikailag módosított „tápanyagok” terrortámadásait. Mert kamikázeként viselkedünk.

Én remélem, hogy a gyermekeim már természetes módon szaladnak a kertbe kakukkfűért, ha szükséges vagy a természettel harmóniában moccannak, lélegeznek, azt értően szeretik és alázattal fogadják gyümölcseit. És mindezzel csupán nagyszüleik, dédszüleik életmódját fogják feléleszteni!

Titkon azt is, hogy elsősorban édesanyák lesznek, ápolják a számomra legszentebb intézmény gömbölyű mivoltát szeretetben, egészségben és ezután lesz idejük, lehetőségük önmagukra, építő szenvedélyeikre.

A változás nehéz. De benne maradni a bennünket romboló, pusztító életmódban még nehezebb teher. És vágyott a pusztító életmódtól való szabadulás, mégis sokaknak nem sikerül csak sokadszorra. Vagy egyáltalán. Ezért paradox ez a helyzet. De van kiút és van az első lépés után egy tanulható, izgalmas és tartalmas lét.

Kívánok Önöknek is valami célt, énidőt, szenvedélyt, ami mozgatja a még néha olyan nagyon nehéznek tűnő mindennapjaikat!

 

Bagi Éva